Martin Schulz – régi karakter új szerepben


Németországban, sőt egész Európában meglepetés volt, éppen ezért komoly figyelmet kapott a hír: Martin Schulz, az Európai Parlament korábbi elnöke a német belpolitikában folytatja pályafutását. A bejelentést követő időszakot Schulz új szerepéről és helyéről szóló találgatások és egyeztetések jellemezték. A meglepetésre újabb meglepetés következett, ugyanis kiderült, ő lesz a szociáldemokraták (SPD) kancellár-jelöltje, Angela Merkel kihívója. Pócza István, a Századvég Alapítvány kutatójának írása.


A volt EP elnök a német politikában történő bemutatkozásához két jól bevált módszert elegyített. Egyrészről – s ez volt az igazán hangsúlyos – azt mondta el, hogy kikkel szemben pozicionálja magát. Másrészről pedig természetesen az aktuális német belpolitikai kérdésekben, konkrét ügyekben is igyekezett egyértelműen állást foglalni.

Első beszédei alapján az látható, hogy egyrészt európai, másrészt nemzetközi szinten is meghatározta magát. Európában egyfajta anti-Orbánként mutatkozott be. Ez nem újdonság, hiszen a korábbi években is többször élesen kritizálta az európai politikában a magyar miniszterelnök által megjelenített álláspontot, miközben a nemzetállamok Európája gondolatnak, az európai kultúra és határok védelmének emblematikus alakja Orbán Viktor lett. Schulztól ezzel szemben – EP elnöki időszakából és mostani nyilatkozataiból is kiindulva – egy végletes Európa-párti politika várható. A migráció kérdésében korábban EP elnökként többször is egyértelműen a bevándorlás támogatása és a kvótarendszer bevezetése mellett foglalt állást. Immáron kancellár-jelöltként tett megszólalásaiból arra lehet következtetni, hogy még a jelenlegi német kormányhoz kötődő Willkommenskulturhoz képest is sokkal inkább befogadó álláspontot vinne.

Nemzetközi színtéren a német politikus pedig anti-Trumpként pozicionálja magát, s az utóbbi időben a liberális sajtóban divatossá vált narratívát igyekszik kisajátítani, vagyis azt sugallni, hogy győzelme esetén Németország jelentené a liberális világrend legfontosabb védőbástyáját: nemzetközi szinten a Trump vezette Egyesült Államokkal szemben, Európában pedig Orbán Viktorral szemben. 

Schulz most szinte berobbant a német belpolitikába. Bár korábban is készültek közvélemény-kutatások, amelyek a támogatottságát igyekeztek mérni, illetve Merkellel összehasonlítani, megítélését a jelöltté válásától érdemes igazán figyelni. A legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy ha a kancellárt közvetlenül választanák, Schulzra jelentősen többen szavaznának, mint a jelenlegi kancellárasszonyra. Az ARD-Deutschlandtrend február elején közzétett eredményei alapján Schulzot 50 százalék, míg Merkelt 34 százalék választaná. Ez jelentős változás a januári eredményekhez képest, Merkel támogatottsága jelentősen esett, Schulzé pedig ehhez képest is nőtt.  Az elmúlt hetekben készített más felmérések is alapvetően hasonló mozgásokról számoltak be. Az említett kérdés ugyanakkor természetesen csak feltételes, hiszen a szavazók a választásokon nem közvetlenül a kancellár-jelöltekre, hanem pártokra adják le szavazatukat. Ugyanakkor ez sokat elárul az első számú jelöltek támogatottságáról, amely természetesen hatással van az őket jelölő pártokra is.

Olyannyira, hogy az SPD népszerűségének megugrását mutató adatok alapján az elmúlt napokban már többen is Schulz-hatásról beszéltek. Egyes felmérések gyors felzárkózásról számolnak be, de az INSA közvélemény-kutató immáron a második héten méri a népszerűségi lista első helyén, azaz a CDU-CSU előtt a szociáldemokrata pártot.

Martin Schulz kancellár-jelöltként való indítása egyszerre logikus és meglepő húzás. Logikus, hiszen a pártot eddig vezető Sigmar Gabriel népszerűsége a pártja népszerűségénél is alacsonyabb volt. Ezzel szemben Schulz jelentős ismertséggel rendelkező európai politikus, aki a korábbi években is rendszeresen megjelent és szerepelt különböző németországi eseményeken.

Meglepő volt a döntés viszont abban az értelemben, hogy az eddigiek alapján mindenki Gabriel indítására számított. Az ellenfelek nem Schulz indulásával számoltak, s ezt az SPD láthatóan előnyére tudja fordítani – ezt mutatják az említett közvélemény-kutatási eredmények.

A volt EP elnök személye azonban több rizikót is hordoz. A kritikák egy része a szakmai felkészültségére vonatkozik, megválasztása esetén ugyanis az első olyan kancellár lenne, akinek még érettségije sincs. Összehasonlításként jellemezően azt szokták megjegyezni, hogy a jelenlegi kancellár, Angela Merkel pedig doktori címmel rendelkezik. Szintén kritikákkal illették a korábbi politikai konfliktusai miatt, többek szerint az elmúlt években európai politikusként igencsak elhasználódott a nemzetközi porondon.

A legfontosabb kritikák talán éppen e korábbi, európai parlamenti pozíciójával függnek össze. Sokan ugyanis úgy tekintenek rá, mint aki Brüsszelt, az „establishmentet” testesíti meg, mindent, ami rossz az EU-ban, amin változtatni kell. Ez a kampányban már megjelent, s az ellenfelek – főleg az európai politikát kritikusan szemlélő CSU és az AFD – részéről minden bizonnyal a továbbiakban is fontos politikai fegyver lesz. Ebbe a képbe illik az elmúlt napokban felröppent hír, amelyek szerint Schulz európai parlamenti tevékenysége pénzügyi visszaélésekkel járt. A kancellár-jelöltnek ezekre a vádakra egyértelműen reagálnia kell, hiszen az ilyen ügyek könnyen megtörhetik a gyors népszerűség-növekedését, s akár hosszú távon is erodálhatják Schulz és pártja támogatottságát egyaránt.