SZÁZADVÉG ÖTLETMŰHELY



„Se magamat, sem az olvasót nem fárasztom annak részletes meghatározásával, hogy voltaképpen mi is a művészi ötlet. A neve értelmezi is. Ahogy a természetben két felhő találkozása, amiből villám csap ki, a mindennapi életben az acélnak kovakőre koccanása, ami szikrát ugrat, akként a művészetben is látszólag össze nem tartozó minőségek ütközése, pólusok érintkezése, melyből egy előre nem látott jelenség ugrik elő. Ez a jelenség akkor kap polgárjogot a művészet világában, ha a bennünket ért meglepetés tovább működik tudatunkban, hatással van ránk, tehát tágasabb térben érvényesül, mint az ötlet maga.”

(Örkény István: Az ötlet szerepe korunk művészetében)

 

A fenti idézet az ötlet hatásmechanizmusának zseniális leírása. Az ötlet azonban nem csak a művészeti alkotás kiindulópontja. A politikától a gazdaságon át, egészen a jogtudományig, valamennyi társadalomtudományi területen ez az egyetlen formula, amely teremtő erővel bír. Jelen felülettel célunk: ötletet keresni, gondolatokat találni és vitákat bemutatni, olyanokat, amelyek itthon kevéssé részei a közbeszédnek, amelyek újszerű megközelítéseket alkalmaznak, amelyek gordiuszi csomókat vágnak át, és mindenekelőtt amelyek segítenek eligazodni a világ körülöttünk zajló eseményeiben. Minden pátosz nélkül – nem elégszünk meg az elénk táruló kínálattal, keressük a villámokat és a szikrákat!

Kérjük, tartsanak velünk!

Orbán Balázs
kutatási igazgató


Maurizio Viroli: Hogyan válasszunk jó vezetőt?

Maurizio Viroli amerikai politikai gondolkodó „How to choose a leader” című könyvében Machiavelli munkái alapján igyekszik felvázolni, hogyan érdemes vezetőt választani. Egy jó vezető személyiségében a megfelelő egyensúlyban van a közérdek szolgálata és a személyes ambíciók. Utóbbira azért van szükség, mert egy jó vezető számára fontos, hogyan ítéli meg majd az utókor, ezért aktív éveit is történelmi távlatokban értelmezi. A politikai közösség felelőssége pedig abban rejlik, hogy felismerje ezeket a karakterjegyeket. Machiavelli szerint éppen ezért előélete, nem pedig politikai programja alapján érdemes vezetőt választani.

James Surowiecki: a tömeg okosabb, mint a szakértők

Együtt vagy egyedül érdemes döntéseket hozni? Erre a kérdésre keresi a választ James Surowiecki amerikai újságíró, publicista. The Wisdom of Crowds című könyvének fő tézise ugyanis az, hogy az emberek egy csoportja pontosabban tippel, mint egy szakértő egyedül. Surowiecki meggyőződése, hogy az aggregált tippek végeredménye közelebb lesz a valós értékhez, mintha csak például egy szakavatott személy adta volna le voksát. A tézisét számos példán keresztül illusztrálja, kezdve egy állattenyésztői kiállítástól egészen a 9/11-es terrortámadásig. Surowiecki kiemeli, hogy a demokrácia intézményrendszere is ezen az elven működik, mivel a demokrácia egy eszköz arra, hogy a felmerülő problémák koordinálása és megoldása közösségi keretek között történjen.

Bernd Bucher és Ursula Jasper: az identitás lényege a cselekvés

Bernd Bucher és Ursula Jasper svájci kutatópáros érdekes felvetéssel állt elő. Szerintük az identitás és különösen a csoportidentitás eddigi kutatásai nem a megfelelő kérdéseket tették fel. A korábbi kutatások az identitással mint elvont fogalommal foglalkoznak, ezért sokszor nem képesek a jelenség lényegét megfogni. Szerintük az identitás lényegileg az abból következő cselekvésben nyilvánul meg. A kutatók a hidegháborús Svájc példáján keresztül igyekeznek bemutatni, hogy erős csoport- vagy nemzeti identitás mellett is többféle cselekvési út vázolható fel. Ennek modellezéséhez egy háromelemű szempontrendszert hoztak létre, amely mentén megérthető, miként sarkall cselekvésre az identitás.

Mark E. Warren: a demokráciát nem lehet patikamérlegen méregetni

Mark E. Warren a British Columbia Egyetem kutatója azt vizsgálta, hogy a demokráciák működését leíró elméletek mennyire alkalmasak arra, hogy az újonnan felmerülő problémákra adekvát válaszokat adjanak. A cikk írója szerint a demokráciamodellek túlhangsúlyozása ahhoz vezetett, hogy a szakértők egy része kizárólag a demokráciához kapcsolható formai elemek (szavazás, intézmények) vizsgálata köré építi fel teóriáját. Ezeket aztán tovább elemezik, s eredmények tükrében értékelik a politikai rendszereket. Warren szerint az ilyen jellegű elvont elemzés tévútra visz. Ezekkel szemben inkább gyakorlatias kérdésekre kell fókuszálni. Így például arra, milyen problémák megoldására kell képesnek lennie egy politikai rendszernek ahhoz, hogy azt mondhassuk, demokratikusan működik. Warren szerint a választók politikai aktivitásának növelése, közös tennivalók és akaratformálás, továbbá a közös döntéshozatal az a hármas, amelyet egy jól funkcionáló demokratikus berendezkedésnek produkálnia kell.

Daniele Caramani: markánsabb pártokra van szükség

Gyakran hangoztatott nézet, hogy a modern pártrendszer válságát éli. A modern pártoknak egyfelől a populista mozgalmak, másik oldalról a technokrata elit bírálatának a kereszttüzében kell tevékenykedniük és fenntartaniuk a modern demokratikus berendezkedést. Daniele Caramani, a University of Zurich professzora írásában a kétfajta kritika legfontosabb pontjait járja körül. Kielemzi a populizmus és a technokrata attitűd közötti hasonlóságokat és különbségeket, miközben tanácsot is ad a pártoknak, hogy milyen elemeket kell beépíteniük, ha meg akarják őrizni domináns szerepüket. Szerinte csak azok a pártok képesek megmaradni a politikai versenyben, amelyek képesek gyorsan reagálni a felmerülő problémákra, képesek újszerű megoldásokat találni a bevett normák helyet, így előzve meg a válságokat, amelyek a populista és technokrata törekvések legitimációs alapjai.

A véleménypiac átalakulása

A nemzetközi kapcsolatok egy elismert szakértője azt vizsgálta, megnyilvánulásaik alapján hogyan lehet tipologizálni a közbeszéd véleményformálóit. Szerinte alapvetően két típusú megszólaló, a „közéleti értelmiségi” és a „gondolatvezér” uralhatja az ötletek piacát. Nem mindegy azonban, melyik típus dominálja ezt a piacot. A közéleti értelmiségiek inkább kritikusak, viszont jellemzően nem rendelkeznek megoldási javaslatokkal, a gondolatvezérek viszont egyetlen gondolat univerzalizálásával igyekeznek minden problémára választ adni.

Friedman és Fedirka: A víz fontos geopolitikai tényező

Az akadémiai szféra és a média a vízkészletekhez való hozzáférést általában emberi jogi és a klímaváltozás szempontjából tartja fontosnak. Azonban a víz geopolitikai eszközként is értelmezhető. A vízkészletek feletti kontroll, valamint a vízi utakhoz való hozzáférés megmutatja, hogy a víz feletti „uralomnak” geopolitikai szempontból többféle vetülete is van: kereskedelmi, katonai, s ezekkel összefüggésben társadalmi, gazdasági és biztonsági stabilitás. Éppen ezért a víz komoly konfliktusforrás is lehet a különböző országok között, s erre a távoli és közeli múltból is számos példát láthatunk.

Colin D. Wood: Hadviselés 2050-ben

Az Egyesült Államok hadseregének eszközfejlesztéssel foglalkozó kutatója azt vizsgálta, hogy a ma látható trendek alapján miként alakul át a hadviselés 2050-re. Leglényegibb következtetése az, hogy a modern technológia egyre olcsóbbá válik, ezért nem feltétlenül a legmodernebb, hanem a legnagyobb számban költséghatékonyan előállítható eszközökkel rendelkező hadseregek lesznek a legsikeresebbek. Ez elsősorban a paramilitáris hadseregeknek kedvez, amelyek az állami reguláris hadseregek új típusú kihívóivá válnak majd. A nemzetközi rendszer is átalakul, egyre több állam kérdőjelezi majd meg az USA vezető szerepét. Ez abban nyilvánul majd meg, hogy egyre több állam lép fel a konfliktusrendezés igényével. Az erőforrás-szegény modern államoknak olyan hadseregeket kell létrehozniuk, amelyek hatékonyan használják az olcsó, de fejlett technikákat, és akár a polgári tömegkommunikációból becsatornázható eszközöket.

Robert D. Kaplan: Európa határai nyomás alatt állnak

Egy egyesült államokbeli nemzetközi kapcsolatok szakértő a geopolitika újrafelfedezésének fontossága mellett érvel. Szerinte a nemzetközi kapcsolatok elemzői hajlamosak elfeledkezni a földrajzi adottságokról és emiatt gyakran sikertelen stratégiákat alkotnak. A szakértő már 2012-ben arról írt, hogy Európa számára a keletről és délről érkező migrációs nyomás jelenti a legnagyobb kihívást. Szerinte ezért ésszerű lépés volt az EU keleti bővítése, mert így könnyebben ellenőrizhetőek a keletről érkező tömegek. Hasonló uniós bővítést jósol az észak-afrikai államok esetén is, mivel szerinte azok képesek moderálni az szubszaharai Afrikából érkező migrációs nyomást.

Trump átgondolt stratégia mentén cselekszik

Két amerikai egyetemi oktató szerint a széles körben elterjedt kritikus vélekedésekkel ellentétben az új amerikai elnök is rendelkezik átfogó stratégiával. E stratégia eltér a korábbi elnökök vízióitól. Trump szakít a korábbi gyakorlattal, amely a demokrácia és a szabad piac terjedése mentén kívánta előmozdítani az USA érdekeinek érvényesülését. Az új stratégia kiindulópontja sokkal inkább úgy foglalható össze, hogy mára nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok rossz üzletet kötött azzal a liberális világrenddel, amelynek létrehozásánál bábáskodott, s fenntartásában mind a mai napig kulcsszerepe van.

Magyarország elemi érdeke a schengeni övezet fenntartása

A 2015-ben kitört, korábban nem látott mértékű migrációs válságnak köszönhetően több európai uniós tagállam is ismételt határellenőrzéseket vezetett be. Az Európai Parlament kérésére a szervezet hivatalos agytrösztje megvizsgálta, hogy a határok visszaállítása milyen gazdasági következményekkel járhat a kontinens számára. A kutatás szerint a határellenőrzések bevezetésének komoly azonnali és hosszú távú költségei lennének minden tagállam számára. Azonnali költség lenne például az új infrastruktúra kiépítése, illetve hosszú távú költség lehet a fogyasztási cikkek árának, valamint az államadósságok kamatainak az ugrásszerű növekedése. A kutatás arra is rámutat, hogy az lenne az egyik legsúlyosabb megoldás, ha csak néhány tagállam vezetne be határellenőrzéseket, ugyanis ez akár ketté is oszthatja a szervezetet. Összességében azonban a kontinens akkor járna a legrosszabbul, ha minden tagállam visszaállítaná a belső határellenőrzéseket. A tanulmányban idézett Morgan Stanley által készített kutatás arra is rámutat, Magyarországnak különösen ártana a schengeni övezet szétesése.

A toleranciából könnyen lehet intolerancia

Egy volt német szociáldemokrata politikus új könyvében a németországi véleményszabadság korlátairól számolt be. A szerző szerint a politikai korrektség gátat szab a szabad gondolkodásnak. Az 1980-as évektől egyre inkább elfogadottá vált politikai korrektség, mint normarendszer sok esetben gátolja a valós társadalmi problémák kibeszélését. A jelenségek tabusítása mögött gyakran ideológiai megfontolás áll, mivel az azokról való beszéd nem illeszkedik egy irányadó világképbe. Ez azonban tovább növeli a politikai elit és a választók közötti szakadékot, ami végső soron veszélyezteti a demokratikus működést.

A geopolitika segít megérteni a nemzetközi kapcsolatokat

Egy brit diplomáciai elemző könyvében azt vizsgálta, hogy egy állam külpolitikája mennyire függ a földrajzi körülményektől. A területet elsődlegesen a geopolitika vizsgálja, azonban a XX. század második felére a tudományág elfogadottsága jelentősen csökkent. Ennek oka, hogy a geopolitika elsősorban érdekalapon magyarázza a nemzetközi kapcsolatokat, ami nem illeszkedett az 1990 utáni trendekbe. A könyv tíz térképen keresztül igyekszik megmutatni egyes régiók nagyhatalmi szereplőinek motivációit, megmagyarázni történelmüket, jövőbeli terveiket. Az elemző szerint a geopolitika újra magyarázó narratívává válik a nemzetközi kapcsolatokban, amely segítségével jobban érthetővé válnak az egyes országok motivációi.

A Nyugat gyengesége mint a migráció táptalaja

A fenti mondat brit kutató tanulmányának üzenete, akinek tanulmánya a migránsok gondolkodásában történt fordulattal, szemléletváltással foglalkozik, mivel a migránsok attitűdje a szerző szerint az elmúlt években gyökeres változáson ment keresztül.

A társadalomról leszakadó személyek az iszlám radikalizálódás célpontjai

A hágai székhelyű International Centre for Counter-Terrorism kutatói az iszlám vallásra áttért személyek radikalizálódását vizsgálták. Az elmúlt években a radikalizáció kutatása elsősorban a muzulmán háttérrel rendelkezőkre koncentrálódott, a közelmúlt tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy egyre nagyobb figyelmet kell fordítani az iszlám vallásra áttért – elsősorban fiatal – személyek radikalizálódásának megértésére és megelőzésére.