Az államok szerepe felértékelődik a globalizáció időszakában is


Philip G. Cerny, a Manchesteri Egyetem professzor emeritusa és Alex Prichard, az Exeteri Egyetem oktatója azt elemzi, hogy a globalizáció milyen kihívások elé állítja a klasszikus értelemben vett „állam” fogalmát. Arra keresik a választ, hogy a pluralizmus és multikulturalizmus erősödésével mennyire kerülnek háttérbe a tradicionális szuverenitáshoz kapcsolható ismertetőjegyek. Írásuk origójába az új anarchiát állítják, amely kiindulópontként szolgál a fent említett kérdéskörök megvizsgálásához. Kutatásuk során arra a következtetésre jutottak, hogy egy hiteles, erős politikai irányítás és biztos, kiszámítható jogrendszer és az államok cselekvőképességének fokozása lehet az, ami az anarchiából kiutat mutathat.


Philip G. Cerny - Alex Prichard: The new anarchy: Globalisation and fragmentation in world politics Journal of International Political Theory, Vol 13, Issue 3, 1-18., 2017.

A szerzők szerint egy modern nemzetállam-felfogásnak négy fundamentális elemet kell tartalmaznia, egyesítenie: politikai kohézió, strukturális elkülönülés a társadalom más részeitől, intézményrendszeri autonómia és legitim hatalomgyakorlás. Ez a négyes egység a „szuverenitás” fogalom alatt egyesül és kap értelmet. Ám, mivel az egyes államok nem önállóan, a világtól elszigetelődve léteznek és működnek, a kívülről érkező hatások nagyban befolyásolják a belső állapotokat is. A globalizáció azonban nemcsak a pozitív elemeket hozta el ebbe a nemzetközi mátrixba, hiszen például az anarchia jelenléte, vagy az állam fogalmának kiüresedése és működésképtelenné válása is aggályos problémaként jelentkezett. Az anarchia fogalmát talán úgy lehetne megragadni, hogy a nemzetközi kapcsolatok egyes területein nincs kialakult rendezőelv, keretrendszer, amely mentén a problémákat kezelni lehet. Az írók arra próbálnak rávilágítani, hogy ez a definíció újraértelmezhető, s megfelelő adaptációs folyamatok után a globális politikai aréna résztvevői saját javukra tudják fordítani a nehézségekből adódó helyzeteket.

Globalizáció – előnyök és hátrányok

A globalizációt sokszor azzal vádolják, hogy egy kifejezetten homogén struktúrát hoz létre, amelyre nem igazán jellemző a sokszínűség, ezért egy új államok közötti felfogást is igényel. Dimenziói közé sorolhatók a gazdasági globalizáció, a neoliberális ideológiák hegemóniája, technológiai innováció, vagy épp a szocio-kulturális értékek összefutása. Továbbá a globalizáció mellékhatásaiként említhető a politikai integráció, a globális kormányzás (global governance) elképzelés és a javak tekintetében az elosztás és a logisztika összhangja.

Azonban a globalizálódó világban nehézséggel jár az integráció, amely miatt a következő, sokszor nem kívánt tünetek jelentkezhetnek: funkcionális elkülönülés (társadalmi struktúrák között, a vertikális megosztottságból egy fojtogató kölcsönös függőség kialakulása), területi értékek elvesztése (a határokon átnyúló kapcsok miatt veszélybe kerül az egy állam-egy társadalom felfogás), össze nem férő ideológiák találkozása, széttöredezettség, vagy épp a növekvő kétség a nemzetközi rendszer működésével kapcsolatban. A szerzők által hivatkozott James N. Rosenau ezt úgy írja le, hogy a globalizáció nem nemzeti ügy, hanem egy olyan éppen zajló nemzetközi folyamat, ahol nem az államok irányítják a kormánykereket. Összefoglalva elmondható, hogy a nyugati értékrendek tükrében elég nagy változásokon esett át az „állam” kifejezés: a klasszikus értelemben vett társadalmi, gazdasági, politikai elemek jelentősége teljesen átalakult vagy épp eltűnt.

Az összetartó állam

A szerzők által említett modernizációs tézis alapvetően azt foglalja össze, hogy az állam az a forma, ami végső soron keretet ad a sokféle politikai, gazdasági, társadalmi nézeteknek és felfogásoknak, összegyűjti és formálja a benne felmerülő elemeket. Manapság ez a tézis kissé módosulva él tovább. Az állam nemcsak keretet ad ezeknek a folyamatoknak, hanem a piac térnyerésével és a fogyasztói társadalom kiszélesedésével a „vállalkozó ember” számára egy új modellt is kínál. Jelen van a folyamatos verseny, a financializáció (a pénzügyi szektor növekvő súlya a teljes gazdasági tevékenységben) támogatása és promótálása, a közjavak zavartalan biztosításának igénye és a globális világképben betöltött szerep újradefiniálása.

Így tehát az állam a folyamatos verseny és status quo biztosítása miatt egyre jobban bevonódik a nemzetközi rendszerbe, s az anarchia feletti kontroll arányosan növekszik a bevonódás mértékével. Érdekes paradoxon, hogy a globális jelenlét és a homogenizálódási folyamatok mentén töréspontok alakultak ki, s a fragmentáltság egyre jobban jellemző ebben az új anarchiával átitatott internacionális környezetben.

Az új anarchia új dimenziói

Az államok erejének folyamatos változása mindig újraértelmezi és megreformálja a világpolitikát.  Cerny és Prichard szerint szükség van arra, hogy az állam a kezében tarthassa a gazdasági folyamatokat, s ne legyenek jelen extrém anomáliák (lásd: gazdasági világválság). Az írók az anarchia megjelenésének három dimenzióját vázolják a nemzetközi rendszerben, amelyek a következők: egyenlőtlenség, bizonytalanság, globális gazdasági erő.

Az egyenlőtlenség kapcsán felhívják arra a figyelmet, hogy a globalizálódott piaci viszonyok megnövelték a gazdagabb és szegényebb rétegek közötti különbségeket. Javasolják a különböző szektorok jogszabályaira kiterjedő felülvizsgálat elvégzését, esetleges korszerűsítésüket. A bizonytalanság kapcsán a különböző „törzsek” és „elitek” közötti feszültséget vizsgálták. Jelzik, hogy egy erős és hiteles politikai erő nélkül az államok széthullhatnak, s ezáltal még megosztottabbá tehetik az nemzetközi rendszert. A globális gazdasági szerep kapcsán azt tanácsolják az államoknak, hogy a túlzott centralizáció helyett a kormányok és a lokális szervek közösen felügyeljék az adott gazdasági szereplőket és folyamatokat. Ezzel is egyfajta tehermentesítés valósulna meg. Itt tehát nem a felül- vagy alulszabályozás mérlegnyelve billenne el egyik vagy másik irányba, hanem a felügyelet és ellenőrzés lenne kiszervezve kisebb regionális szintekre.

Záró gondolatok

A két szerző tehát arra próbál rávilágítani, hogy manapság már nem a nemzetközi kapcsolatok elméleteiből megismert klasszikus anarchia dominál. Elképzelésük szerint a neoliberális globalizáció hozadéka, amely egy komplex és paradox politikai környezetben fejti ki hatásait. A legtöbb modern politikai felfogás azt a nézetet támogatja, hogy az anarchiából a rend felé kell tendálni. A szerzőpáros pedig kiegészítésképp azt említi meg, hogy az új globális rend kialakulása során a pluralizmus trendjeit előtérbe kell helyezni, illetve az alkotmányos rend fenntartása is egy fontos célkitűzés. Ha ez nem valósul meg, a globalizáció hajtóhatásai miatt a széttöredezettség felgyorsul és az anarchia teljes mértékben szétterjed.