Frank Furedi: az EU-s eliteknek változtatniuk kell hozzáállásukon


Frank Furedi, a Kenti Egyetem szociológia professzora arra hívja fel a figyelmet a „Populism and the European Culture Wars” című könyvében, hogy a populizmus eredeti jelentése teljesen torzítva jelenik meg az Európai Unió politikai környezetében. A populizmust egy negatív, euroszkeptikus, EU-ellenes magatartásformának tartják, amely az uniós értékek semmibevételével és elárulásával azonos. Az író azonban kifejti, hogy a populizmus efféle értelmezése nem megalapozott, ugyanis a nemzeti szuverenitás, jogállamiság, konzervatív értékek védelme elengedhetetlen egy sikeres ország kormányzásához.


Frank Furedi Magyarország példáján keresztül szemlélteti a populista és anti-populista értékrendek összecsapását. Az író rámutat arra, hogy a liberális demokrácia nem képes megtartani állampolgárait, továbbá a hagyományok, vallási normák és jogállami alapelvek kiüresedése miatt egyes államok elveszíthetik szuverenitásukat, ezzel együtt nemzettudatukat is. Ezen okból kifolyólag egy erős, demokratikus jogelvek alapján működő stabil kormányzat az, amely meg tudja állni a helyét az európai kultúrháborúk sodrásában. A könyvben továbbá szó esik a tradíció, a múlt, a társadalmi felelősség és alapvető Uniós értékek kapcsolatáról is.

A populizmus értelmezése

Furedi szerint a populizmus egy olyan definícióértelmezési paradigmaváltáson van túl, ami negatív irányba lökte a fogalomhoz köthető jellemzőket. Manapság a következő attribútumok kapcsolhatóak hozzá: veszély, extrémitás, demokratikus közösségre fenyegetést jelentő mozgalom. Az író szerint az Európai Unió intézményi és politikai környezetébe is ez az értelmezési mód szivárgott be, s dominál a mai napig. Aki az unión belül pártolja a nemzeti szuverenitást, a keresztény értékrendet, vagy épp a konzervatív alapértékeket, azt máris populistaként bélyegzik meg, amelyből közvetlenül következik az eruszkepticizmus, EU-ellenesség és kulturális különbözőség. A populizmust egy olyan betegségnek tartják az Uniós vezetők, amely potenciális veszélyt jelent az közösség egységére. Furedi szerint azonban ez a felfogás elvetendő, mivel a populizmus nem egy szélsőséges nézőpontot képvisel, hanem értékválasztásaiban a jogállamiságot, erős és stabil kormányzatot, tradíciók tiszteletét és demokratikus alapelvek érvényesülését helyezi előtérbe. A populizmust emiatt nem támadni kell, hanem megérteni, s mindegyik fél igényét meghallgatva, befogadóbban kell a közösséget érintő döntéseket meghozni. A populizmus nem gátja az integrációnak, mivel az alapvető értékrendeket mindkét tábor támogatja.

A célpont: Magyarország

Frank Furedi szerint az Európai Unióban egyfajta kultúrháború zajlik. A magországokban dominánssá vált az anti-populista érvelés, amely a médiának, oktatásnak és egyéb kulturális intézményeknek köszönheti befolyásos pozícióját.

A könyv esettanulmányként Magyarország helyét elemzi az Európai Unióban. Az író kitér arra, hogy az ország az elmúlt évben nagyon sok támadást kapott kormányzási stílusa miatt, ami azonban szerinte nem megalapozott. Furedi ugyanis hangsúlyozza, hogy a kereszténység, az egyéni felelősség, a család, a közös kultúra az, ami Európát Európává teszi, s ebben a kontextusban semmilyen intézménynek nincs joga ahhoz, hogy másra erőltesse az általa helyesnek vélt szempontrendszereket és államvezetési módokat. Magyarországot továbbá azzal is vádolják Európában, hogy túlságosan is ragaszkodik tradícióihoz, múltjához és keresztény elveihez, ami nem járul hozzá az integrációs folyamatokhoz. Furedi kiemeli, hogy a nacionalizmus, konzervativizmus efféle értelmezésbeli torzítása nem célravezető, hisz ez csak további konfrontációkat szül.

Az író azt is állítja, hogy a mostani EU-s elit olyan liberalizációs folyamaton megy át, amely szinte ellenőrizhetetlenné teszi a lépéseiket. Hiányzik az elszámoltathatóság, felelősségre vonás lehetősége. A szerző szerint az Unió szakítani akar múltjával, ezért is ennyire kirekesztőek a konzervatív nacionalistákkal és keresztény-demokratákkal szemben. A tradicionális értékek tisztelete is csökkenőben van, egyfajta idejétmúlt, hátráltató elemként tekintenek rájuk az Uniós vezetők. Az író rávilágít arra, hogy ez  a kirekesztő és megbélyegző magatartásforma az, ami legjobban árt az európai integrációnak. Véleménye szerint egy hadjárat folyik a hagyományos értékekre épülő államok ellen, így például Lengyelország és Magyarország ellen is. Tanácsa pedig az, hogy az Unió sikere az országok sikerén alapszik, emiatt fontos, hogy minden államot támogasson és a barát-ellenség kép megerősödését szorítsa vissza és szűntesse meg. Attól, hogy valamelyik ország konzervatív és tiszteli saját hagyományait, még nem antidemokratikus.

Kirekesztő tolerancia: kultúrháború a tradíciók ellen

Ahogy a fenti sorokból is látni lehetett, az Európai Unió két részre szakadt az alapvető értékek értelmezésének kapcsán. Egyik oldalon megjelenik a liberalizmus, tolerancia és egyenlőség, másik oldalon pedig a hagyományok tisztelete, a nemzeti érzelem, jogállami alapelvek tisztelete. Az író szerint érdekes paradoxon, hogy míg az EU teljes liberalizmust, pluralizmust és egyenlőséget hirdet, több államot is kirekeszt, sőt, negatívan módon minősít olyan alapvető értékeket, mint a keresztény értékrend, közösségtudat és népszuverenitás. Saját intézkedéseikkel szemben az EU-s elitek viszont kritikátlanok, illetve kettős mércét alkalmaznak. Az író a következő példákat hozza: Norvégia országhatárán épült kerítés az illegális migráció megállítása miatt, illetve a balti országok keleti részén is húzódik egy több mint 400 km hosszú kerítés, de Furedi megemlíti a britek Calais-nál tanúsított magatartását is az illegális bevándorlókkal szemben. Amíg a Magyarországon épült határzárat éles kritikával illették az EU-s elitek, a többi védekező mechanizmus korántsem váltott ki ennyire negatív médiavisszhangot. Furedi szerint ebből is látszik, hogy egyfajta kultúrháború zajlik Magyarországgal és Lengyelországgal szemben, akik csak védeni akarják az európai értékrendet és európai állampolgárokat.

Záró gondolatok

Összességében elmondható, hogy az író arra hívja fel a figyelmet, hogy az illiberális anti-populizmus a legveszélyesebb az európai demokráciára. Kifejti, hogy a széthullás megakadályozásának érdekében a kiközösítő, minősítő magatartás nem célravezető, ehelyett egy együttműködő és valóban toleráns, illetve segítő hozzáállás járulna hozzá leginkább az európai értékrend színvonalának emeléséhez. Továbbá fontos lenne a pluralizmus pártolása, s ebben az értelemben minden nemzet önállóságának garantálása. Frank Furedi arra is rávilágít, hogy az Európai Unió alapító atyái is ekként gondolkodtak az integrációs folyamatok elindításakor, Robert Schumant idézve: „Emlékeztetni kell magunkat arra, hogy Európa keresztény értékrendeken nyugszik, ezért olyan demokratikus kormányzati modelleket kell alkalmazni, ami az »emberek közösségének« valódi alternatívákat nyújtanak, s a szabadság, egyenlőség, szolidaritás és béke a kereszténység gyökereihez nyúl vissza, s azon nyugszik.”