James Surowiecki: a tömeg okosabb, mint a szakértők


Együtt vagy egyedül érdemes döntéseket hozni? Erre a kérdésre keresi a választ James Surowiecki amerikai újságíró, publicista. The Wisdom of Crowds című könyvének fő tézise ugyanis az, hogy az emberek egy csoportja pontosabban tippel, mint egy szakértő egyedül. Surowiecki meggyőződése, hogy az aggregált tippek végeredménye közelebb lesz a valós értékhez, mintha csak például egy szakavatott személy adta volna le voksát. A tézisét számos példán keresztül illusztrálja, kezdve egy állattenyésztői kiállítástól egészen a 9/11-es terrortámadásig. Surowiecki kiemeli, hogy a demokrácia intézményrendszere is ezen az elven működik, mivel a demokrácia egy eszköz arra, hogy a felmerülő problémák koordinálása és megoldása közösségi keretek között történjen.


James Surowiecki: The Wisdom of Crowds. Anchor Books, New York - 2004

Az amerikai újságíró könyvében számos alkalommal leírja, miért jobb és kedvezőbb közösségben dolgozni, mint egyedül. Állítása szerint megfelelő körülmények között a csoportok kiemelkedően intelligensek és gyakran okosabbak, mint a csoport legokosabb embere. Kiemeli, hogy nem kell kivételes intelligenciával rendelkeznie minden tagnak ahhoz, hogy az előzőekben említett állítás igaz legyen. Annak ellenére, hogy a tagság nagy része esetleg nem jól informált, vagy nem kellőképpen racionális elvek mentén mozog, a kollektív bölcsesség jelensége miatt döntésük mégis racionális, bölcs, korrekt lesz.

A kiállítás esete

A szerző szerint mindenki által elfogadott tény, hogy egy adott probléma megoldására a legmegfelelőbb embert kell megtalálni ahhoz, hogy a legjobb döntés szülessen a kivitelezés és a végeredmény szempontjából. A könyv írója azonban ezzel szembemegy, s azt próbálja bemutatni, hogy bármennyire hihetetlen, az emberek egy csoportja eredményesebben tippeli meg például egy verseny kimenetelét, egy hajóroncs helyét, vagy akár egy ökör tömegétt egy adott szituációban. A könyv koncepciója szerint felesleges a szakértőket keresni, mivel a kézenfekvő megoldás ott hever mindenki előtt: vegyél egy csoportot, kérdezd meg a tagok véleményét, és összesítsd a kapott válaszokat. Garantált, hogy a tipp , ha pár százalékos eltéréssel is, de pontos lesz.

Surowiecki egy egyszerű, ám valós példán keresztül szemlélteti a jelenséget: 1906 őszén egy neves brit agronómus kiment megtekinteni egy állattenyésztői kiállítást. Itt belebotlott egy tippelő versenybe, ahol egy ökör tömegére lehetett leadni szavazatokat. A voksolók körülbelül 800-an voltak, köztük farmerek, hentesek, de ugyanúgy részt vettek laikus nézelődők is a versenyen. A tudós úgy vélte, hogy ha kevés hozzáértő, és sok hozzá nem értő ember válaszát összekeverik, akkor mindenképp olyan eredmény fog születni, ami szignifikánsan eltér a valós választól. Az összesítés után pedig nagy megdöbbenés lett úrrá rajta. A sokadalom 1,197 fontra tippelte az ökör tömegét, a mérés után pedig kiderült, hogy a valós érték 1,198 font volt.

A "tömegek bölcsessége" jelenség hétköznapjainkban

Az emberek nem tudnak mindenre kiterjedően megfelelő döntéseket hozni, s ez így van rendjén. Mindig információhiánnyal küzdünk, s nem látjuk előre a jövőt. A mindennapi körültekintő és kifinomult számolások helyett beletörődünk az "elég jó" sémába, s szinte az is biztos, hogy a döntések nagy részénél jelen van az érzelmi befolyásoltság is. Mindezek ellenére, amikor az összes tökéletlen tippünk, döntésünk megfelelőképpen aggregálva van egy adott közösségben, a kollektív intelligencia gyakran kiválónak bizonyul.

Napjainkban a kollektív intelligenciát az innovatív gyártók, fejlesztők is kihasználják. Egy rangsorolási algoritmusnak köszönhetően a Google keresőmotor is a fent megnevezett elvek alapján működik. Minél több látogatás ér egy oldalt, annál inkább tarja relevánsnak az algoritmus azt, hogy az újabb és újabb felhasználó is ugyanazt a tartalmat kívánja elérni.

A fentiek értelmében Surowiecki könyve a demokrácia intézménye melletti egyfajta kiállás. Cáfolni látszik azt a jellemző vélekedést, miszerint egy szűk szakértői csoport vagy csak pár egyén szakmailag megalapozott véleménye lehet a helyes cselekvés alapja. A sokszínű közösségek – a megfelelő intézményi döntéshozatala mechnanizmusokkal ellátva – megalapozottabb, vagy legalább is adekvátabb döntéseket képesek hozni, mint az egyének.

A kommunikáció hiánya és a decentralizáltság

Fontos kiemelni, hogy a "közösségek bölcsességének" előnyei csak megfelelő körülmények között érvényesülnek. Ha a rendszer nem működik, az információ elakadhat, és súlyos veszteségek következhetnek be. Az Egyesült Államokban több esetben is kihasználatlan maradt a fent megnevezett tudásforma, s többek között emiatt is kerülhetett sor 2001. szeptember 11-én az ikertornyok lerombolására. Az író szerint a hírszerző és nyomozó ügynökségek decentralizáltsága és a bürokratikus eljárásrend elavultsága vezethetett ezen esemény bekövetkezéséhez. Ezek a szervezetek elmulasztották begyűjteni és feldolgozni a szeptember 11-hez köthető előzetes információkat, amik amúgy rendelkezésükre álltak volna. Hasonló körülmény említhető meg Pearl Harbor kapcsán is. Ahelyett, hogy az ügynökségek összefogtak volna és együtt, egy átfogó képet vázoltak volna fel az USA biztonságpolitikai helyzetéről, inkább a lokális problémakörökre koncentráltak. Az információ csak töredezve jutott fel az irányítószervekhez, ám sok esetben még ez a mennyiség sem jelent meg felsővezetői szinten.

A fenti példa csak egy szimbóluma volt annak, hogy a közösségi tudás kihasználásának elmulasztása esetén milyen bajok következhetnek be. Látni kell azt is, hogy a lehető legtöbb tudás birtokában sem biztos az, hogy képesek lettek volna pontosan megjelölni azokat az épületeket, amelyeket később a támadás ért, de legalább a megelőzési folyamatok időben elkezdődhettek volna.

Összegzés

Ahogy a fent elemzett sorokból is kiderült, James Surowiecki hisz abban, hogy nincs szükség egy-egy szakértő időigényes és költséges véleménykikérésére, hanem megfelelő körülmények között nyugodtan lehet egy csoport összegzett véleményére hagyatkozni. Mindent összevetve talán a demokrácia hozható fel záróakkordként, mivel itt a legszembetűnőbb a közösségi jelenlét. Fontos látni, hogy a tömegeknek itt nem valamilyen felsőbbrendű tudása nyilvánul meg, hanem a demokrácia egy eszköz arra, hogy a felmerülő problémák koordinálása és megoldása adott keretek között történjen. A könyvben említett példák meggyőzően hatnak az olvasóra, ám fontos kritériumként jelenik meg végig a szélsőséges elemek kiküszöbölése. Az extremitások alapjában rengethetik meg a teóriát, s emiatt a közösség által produkált eredményekben is anomáliákat lehetne kimutatni.