Az 50. cikkely
Az Európai Unióról Szóló Szerződés 50. cikkelye meglehetősen újnak számít, mindössze 2009-ben került elfogadásra a Lisszaboni Szerződéssel. Történelmi érdekesség és a sors furcsa iróniája, hogy az 50. cikkely megalkotója éppen egy független skót képviselő, Lord Kerr of Kinlochard volt. Állítása szerint kifejezetten olyan esetre hozta létre a szabályozást, ha esetlegesen puccs történne egy tagállamban.
Az EU történetében először kerül sor ennek alkalmazására, így a tárgyalások menete mindenképpen precedensértékű lesz, hiszen ha a jövőben más ország esetében merülne fel a kilépés gondolata, a brit példa alapján részletesen látható, pontosan mivel is járna ez.
A meglehetősen rövid cikk mindössze öt bekezdésből áll és azt szabályozza, hogy mi az eljárás abban az esetben, ha egy tagállam el akarja hagyni az Európai Uniót. Ez alapján elsőként a kilépni kívánó tagállamnak hivatalosan be kell jelenteni távozási szándékát az Európai Tanácsnak. Gyakorlatilag ez jelenti a sajtóban oly sokszor emlegetett „50. cikkely aktiválását”. A vonatkozó szabályok szerint a Bizottság ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak, amely határozatot fogad el a tárgyalások megkezdéséről. Ebben a Tanács kijelöli az Unió főtárgyalóját vagy tárgyaló küldöttségének vezetőjét. Az Európai Tanács április 29-ére már össze is hívott egy EU csúcsot, ahol várhatóan a tagállamok vezetői megegyeznek arról, hogy felruházzák az Európai Bizottságot a tárgyalások lefolytatására.
Ezenfelül a jogszabály értelmében a kilépési tárgyalásoknak két év alatt le kell zajlaniuk, s ez az időkeret csak minden tagállam teljes egyetértésével hosszabbítható meg. Végezetül a rendelkezés szerint a végleges megállapodást a tagállamok „minősített többségének” (tehát a tagállamok 72 százalékának, amelyek legalább a teljes lakosság 65 százalékát teszi ki), valamint az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia.
A tárgyalások várható menete és időtartama
Március 29-én Theresa May az 50. cikkely benyújtásával tehát csak a legelső lépést tette meg a kétéves tárgyalási folyamatban. A fentebb már említett április 29-re összehívott EU-csúcsot követően – az előzetes számítások szerint – a Bizottság májusban, vagy júniusban állhat elő a tárgyalási pozíciójával.
A konkrét tárgyalási folyamat elindulása tehát nem várható nyár előtt. Szakértők szerint azonban könnyen elképzelhető, hogy az egyeztetések csak a szeptemberi német választások után kezdődnek el. Ennek oka, hogy a többi tagállam, valamint a brit kormányzat is vonakodhat érdemben elkezdeni a tárgyalásokat mielőtt egyértelművé válna a német vezetés konkrét tárgyalási pozíciója. Ugyanis, mint a legerősebb tagállam minden bizonnyal ebben a kérdésben is meghatározó szerepe lesz, álláspontja más országok számára is igazodási pont lehet. A fentiek mellett még annyit tudunk biztosan az európai uniós intézmények vezetőinek nyilatkozataiból, valamint a brit kormányzat állásfoglalásából, hogy mindkét fél szeretné legkésőbb 2018 őszére lezárni a tárgyalási folyamatot. Erre azért is van szükség, mert a végleges megállapodást még 2019 márciusa, vagyis a két éves tárgyalási folyamat lezárulása előtt az európai tagállamok minősített többségének, az Európai Parlamentnek, és előreláthatólag a brit parlament mindkét házának is el kell fogadnia.
Vitás kérdések
A tárgyalások során a legfontosabb kérdések várhatóan a következők lesznek: az Egyesült Királyságban dolgozó európai uniós állampolgárok helyzetének rendezése, a brit költségvetési hozzájárulás mértékének meghatározása, valamint a jövőbeni kereskedelemi kapcsolatok szabályozása.
Jól látható, hogy a brit kormányzat szeretné a három kérdést egyszerre tárgyalni, korábban vállalt költségvetési kötelezettségeinek teljesítését, valamint az országban élő európai állampolgárok jogainak rendezését egy kedvezményes kereskedelmi megállapodás elfogadásához kötné. Ezt az európai intézmények vezetői azonban határozottan elutasítják és elsőként lezárnák a britek kötelezettségeinek megvitatását, majd a tárgyalások második szakaszában egyeztetnének a jövőről, vagyis a kereskedelmi kapcsolatokról. Az EU szerint ugyanis a briteknek elsőként minimum 60 milliárd eurót kellene fizetniük a közös kasszába korábban vállalt kötelezettségeik alapján, valamint az európai intézményekben dolgozó brit állampolgárok nyugdíjalapjához való hozzájárulásként. A brit kormányzat azonban az összeget egyelőre légből kapott számnak minősítette és megkérte az EU-t, hogy tételesen mutassa be, hogy mi alapján jutottak erre a megállapításra.
Több szereplő, eltérő érdekek
A konkrét tárgyalási folyamatok során azonban erősen kérdéses, hogy az Európai Unió mennyire is lesz képes hatékonyan képviselni miden tagállamot, és becsatornázni érdekeiket. A 27 tagállamnak és az EU-s intézményeknek ugyanis jelentősen eltérő érdekei vannak a különböző kérdések kapcsán.
Az Európai Bizottság alapvetően abban érdekelt, hogy a britek számára kedvezőtlen megállapodással záruljanak a tárgyalások, hiszen ezzel „példát statuálnának”. Az Európai Bizottság ugyanis elejét akarja venni az esetleges további kilépéseknek, amelyre nagyobb valószínűséggel kerülhetne sor, ha a tagállamok azt látnák: a britek minden tekintetben jobban jártak a kilépéssel.
A tagországok alapvetően az Egyesült Királysággal való jó kapcsolat fenntartásában érdekeltek, ugyanakkor itt is vannak különbségek. A balti államok például főként a további biztonság- és védelempolitikai együttműködésben lesznek érdekeltek, míg Lengyelország elsősorban az Egyesült Királyságban dolgozó lengyel munkavállalók érdekeit igyekszik majd megvédeni. Spanyolországnak pedig el kell majd döntenie, hogy a szoros gazdasági kapcsolatai, valamint az Egyesült Királyságban dolgozó spanyolok érdekeinek megvédése, vagy esetlegesen Gibraltár helyzetének rendezése lesz a legfontosabb nemzeti érdeke a tárgyalások során. Németország álláspontja a nyilatkozatok alapján még nem teljesen egyértelmű, az elmúlt időben azonban egyfajta közeledést láthatunk a Bizottság alapállásához, vagyis határozottabb a fellépésük az Egyesült Királysággal szemben.
A brit kormányzat a konkrét tárgyalási folyamat megkezdése előtti több mint fél év során igyekezett előzetes megállapodásokat kicsikarni a többi tagállamból, valamint az Európai Unió intézményeiből. Ez főként az európai állampolgárok jogainak védelme kapcsán volt jól látható. Ettől azonban, legalábbis nyilvánosan egyelőre mind a tagállamok, mind az EU elzárkózott – arra hivatkozva, hogy semmilyen tárgyalás nem kezdhető meg azelőtt, hogy a brit kormányzat hivatalosan is kezdeményezné a kilépési folyamatot.
Elhúzódó tárgyalások várhatóak
Szintén erősen kérdéses, hogy mindössze két év elégséges lesz-e a tárgyalási folyamatok lebonyolítására. Komplex kereskedelmi kérdésekről lévén szó, szakértők szerint egy ilyen volumenű szabadkereskedelmi egyezmény megalkotása akár 5-10 évig is eltarthat. Ahogy említettük, a tagállamok teljes egyetértésével a két éves tárgyalási folyamat meghosszabbítható, erősen kérdéses azonban, hogy erre a tagállamok mennyire lesznek hajlandóak. A rövid tárgyalási folyamat ugyanis felhasználható az Európai Unió részéről arra is, hogy sarokba szorítsa a brit kormányzatot, az idő rövidségére hivatkozva rájuk kényszerítve egy esetlegesen kevésbé előnyős megállapodást. Bár a brit kormányzat többször is kijelentette, hogy számukra egy sikertelen megállapodás jobb, mint egy rossz megállapodás, a gazdasági számítások azt mutatják, hogy ha nem születik megállapodás a tárgyalások két éve alatt, az beláthatatlan gazdasági következményekkel járhat az ország számára. Ha ugyanis nem születik megállapodás, az Egyesült Királyság automatikusan kikerül a közös piacból, és a továbbiakban csak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályai vonatkoznak majd a két partner kereskedelmi kapcsolataira. Számítások szerint csak a megnövekedett tarifák több száz millió font plusz költséggel járhatnak évente. Nem is beszélve az ismételt határellenőrzés bevezetésének problémájáról az Ír-szigeten, ami erősen veszélyeztetheti az évtizedes harcokat és terrort lezáró nagypénteki megállapodás jövőjét is. Szakértők szerint azonban valószínűbb lehet egyfajta átmeneti megállapodás megkötése, ha esetlegesen nem sikerül minden részletről megegyezni a tárgyalások két éve alatt. Ez alapján az Egyesült Királyság az átmeneti időszakban továbbra is a közös piac tagja maradna és hozzájárulna az EU költségvetéséhez.
Szerzők:
Kiss István, vezető kutató, Századvég Alapítvány
Pócza István, kutató, Századvég Alapítvány
