Az elmúlt hónap folyamán, egy USA-beli afroamerikai férfi, George Floyd tragikus esetét kihasználva – az érintett személy rendőri intézkedés nyomán vesztette életét – az egész világon, különösen Nyugat-Európán, végigsöpört egy sok helyen erőszakba is torkolló, antirasszista, antifa szellemiségű tüntetési hullám. Az események eszkalálódása kapcsán fölmerül a baloldali média és politikai elit meghatározó szereplőinek felelőssége is, akik sokszor demagóg módon igyekeznek meglovagolni, sőt gerjeszteni a szociális, etnikai alapú társadalmi különbségek miatti feszültségeket.
Például Németországban egy ilyen társadalmi légkörben, tavaly ősz óta számosan estek áldozatul rasszista motivációjú támadásoknak. 2019 októberében ilyen indíttatású támadást követtek el a szász-anhalti Halle város egyik zsinagógája ellen, két halálos áldozattal, idén márciusban pedig a Hessen tartománybéli Hanau városban történt rasszista indíttatású támadás; utóbbinál muszlimok és nem muszlimok – összesen tizenegy ember – vesztették életüket. A baloldali túlsúlyú média azonban nem tárja fel a társadalmi feszültségek okát, sőt a többségi nacionalizmus ellen vív virtuális küzdelmet. Sokat elárul ezzel kapcsolatban az is, hogy tavaly az erősen migrációpárti Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusa, Frank-Walter Steinmeier szövetségi köztársasági elnök azzal keltett feltűnést, hogy üdvözletét fejezte ki az iráni vezetésnek az iszlám forradalom győzelmének 40. évfordulója alkalmából.
2020. június elején több mint húszezren tüntettek Párizsban egy négy évvel ezelőtt, 2016 júliusában az egyik párizsi külvárosi csendőrségen elhunyt fekete férfi miatt. Rendbontók jelentek meg, dobálták a rendőröket, akik könnygázzal és gumilövedékkel válaszoltak a támadásra. A szomszédos utcákban barikádokat emeltek, és kerékpárokat gyújtottak fel. A párizsi prefektus az események kapcsán deklarálta, hogy a rendőrség „se nem erőszakos, se nem rasszista”, és a prefektúra visszautasította a rendőrök „elfogadhatatlan rendszeres megvádolását” – amint az az Egyesült Államokban történik. Itt érdemes megjegyezni, hogy arról ugyanakkor nem beszél a mainstream média, hogy Amerikában a feketék lakossági arányukhoz képest négyszeresen felülreprezentáltak a rablást elkövetőknél, amiként Nyugat-Európában is jelentős mértékben felülreprezentált a migrációs hátterű népesség számos bűncselekménytípus delikvensi körében.
Az amerikai és a nyugat-európai baloldal a társadalmi problémákról való őszinte diskurzus helyett permanens módon, öngyilkos jellegű kampányt folytat a rendőrség ellen. A nyugati baloldal demagógiája, veszélyes populizmusa most részben abban merül ki, hogy egyes polgármesterek jelentős költségvetési tételeket vonnának el a helyi (városi, települési) rendőrségektől, és azt szociális programokra irányítanák át.
Amerikában Joe Biden demokrata elnökjelölt is kihívás elé került, hiszen most kezelnie kell a Demokrata Párt szélsőbaloldali szárnyát is, és arról meggyőznie őket, hogy a rendőrségek feloszlatása abszurd, nem teljesíthető ötlet. Biden egyes körökben meglepetést is okozva, bejelentette, hogy ő maga nem támogatja a költségvetési elvonásokat a rendőrségtől.
A radikális baloldali magyar párt, a Momentum Mozgalom egyik EP-képviselője, Donáth Anna a George Floyd-eset miatt is felbátorodva egészen addig ment, hogy azt állította: Magyarországon célponttá váltak a romák, ezért – szerinte – fel kell emelni a hangot, és ki kell állni a cigányság mellett. Donáth szerint egyes kormányok politikai hisztériát keltenek, kirekesztően, bűnbakká téve a romákat. Ő az a politikus, aki 2019. december 13-án, a Kossuth téren tartott tüntetésen este 10 órakor meggyújtott egy füstgyertyát, és a rendőrsorfalnak hátat fordítva a magasba tartotta azt, provokálva is a helyszínen lévő rendvédelmet. Később azt állította, hogy minden magyarázat nélkül tartották őt fogva egész éjjel, úgy, hogy még az ügyvédjével sem beszélhetett. A rendőrségi jelentésről is beszámolt a médiának, szerinte még az sem zárható ki, hogy az a bűne, hogy saját magát vetette a földre. Azért is felelőssé tette a magyar közigazgatást, hogy a panaszainak elbírálása „a törvényben meghatározott 35 nap helyett, több mint 50 napig tartott”.
Ugyancsak Donáth Anna az amerikai Black Lives Matter (A fekete életek számítanak) jelszó mintájára bedobta a hazai köztudatba »A roma élet is számít« szlogent. Ennek egyik motivációja annak elhitetése, hogy a romákkal szemben (akár intézményesített, hatósági) rasszizmus uralkodik Magyarországon. Ehhez kapcsolódik a rendőrség, illetve a közrend elleni akciók motívuma, amely 2018 decembere – a parlamenti ellenzéki erőszak nyomán eszkalálódott eseményhullámok – óta érezhetően, fenyegetően jelen van a közéletben.
2018 decemberében, az Országgyűlés előtti Kossuth téren az egyre agresszívebb tüntetők provokálták a rendőröket, tojást és sörösdobozokat is dobálva a biztosítási feladatokra kivezényelt rendőrök felé. A rendőrparancsnok a beosztott állomány testi épségének védelme érdekében volt kénytelen elrendelni a védőfelszerelés használatát, ennek ellenére négy rendőr is megsérült az eseményen.
Amerikában a rendőrök nem akarnak konfrontálódni erőszakos bűnözőkkel, ráadásul a balliberális médiában is gyorsan terjedő hírek szerint egyes amerikai városok rendőrállományától százával, ezrével akarnak leszerelni. A magyarországi helyzet egyelőre még nem tart itt, de könnyen fajulhatna a helyzet idáig is, mivel a nemzetközi baloldal láthatólag magáévá tette Saul Alinsky azon alapelvét, amely szerint „az egyetlen lehetséges eszköz” magától értetődően erkölcsösnek minősül – abban az esetben, ha „jó ügyet” szolgál. Alinsky szerint „ember csak tisztességes célokkal küzdhet a mocskosak ellen”, a különböző eszközök használata pedig megengedett.
A baloldal bármire képes akár annak árán is, hogy a remélt politika haszon eléréséhez alkalmazott eszközök révén feszültséget kelt, és megbontja a rendet a társadalomban, ami szélsőséges esetben akár polgárháborús állapotokhoz is vezethet, egy rendkívül felelőtlen – a hit, a nyugalom, a jó közérzet békés vizét antimorális hullámokkal csapdosó – politizálás kiteljesedése révén.