Augusztus 31-én került megrendezésre a Századvég Gazdaságkutató Zrt. második angol nyelvű online webináriuma. A workshop elsődleges fókuszában a vállalatok klímacélokkal kapcsolatos tudatossága és értékelése állt, egy 2020 júniusában végzett primer kutatás eredményei alapján.
A kutatási eredményeket Kökény László, a Századvég klíma- és energiaügyi üzletág tanácsadója és a kutatás szerzője ismertette, majd három meghívott előadó reflektált a témára:
Kökény László bemutatta a CATI (Computer Assisted Telephone Interviewing) módszerrel 1049 vállalat közreműködésével végzett kutatást, amelyből 42 vállalat az ETS (Emission Trading System) keretében működik, míg 1007 az ETS-en kívüli, azaz „kiskibocsátó”, vállalatok reprezentatív mintájából kerültek kiválasztásra.
A vállalatok pozitívan viszonyulnak a folyamatot meghatározó állami irányelvekhez, kétharmaduk valóban ismeri azokat; a nagyobb értékesítési volumenű és több alkalmazottat foglalkoztató vállalatok a felsorolt állami irányelveket "szigorúnak, de hatékonynak" tartják. Az is kiderült, hogy a magyar cégek több mint 45%-a rendszeresen követi a témával kapcsolatos nemzetközi híreket, szabályozási jelentéseket.
A vállalatok azonban nem ambiciózusabbak, mint amennyit az irányelvek elvárnak tőlük a 2030-ig kitűzött klímavédelmi célok tekintetében.
Ugyanakkor a vállalatok a megújuló energiaforrások felhasználását tartják a legfontosabb eszköznek a klímavédelmi célok eléréséhez. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a jelenlegi beruházásokat főként a "nagy kibocsátók" hajtják végre, és a vállalatok több mint 60-75%-a tervez 2030-ig kapcsolódó fejlesztéseket.
A klímacélok elérésének legfontosabb eszközeinek megítélése azonban eltér vállalatok szerint, ahol különbség figyelhető meg a kis- és a nagykibocsátók között: míg az ETS-en kívüli vállalatok a megújuló energiaforrások fejlesztését tartják elsődlegesnek, addig az ETS-vállalatok az energiahatékonyság fejlesztését tartják a legfontosabb eszköznek. A megkérdezett vállalatok kétharmada már rövid távon (5-10 éven belül) is tervezi megújuló energiaforrások, elsősorban fotovoltaikus rendszerek és napelemek telepítését. Az energiahatékonysági beruházásokon belül a legtöbb vállalat az épületek korszerűsítését tartja hatékony eszköznek, amelyen belül a vállalatok több mint 70%-a a fűtési rendszerek korszerűsítését tartja elsődlegesen fejlesztendő elemnek, amelyet a gépek és nyílászárók cseréje követ. Jelenleg a vállalatok 30%-a tervezi, hogy 15 éven belül elektromos járművekre cseréli le mostani járműparkját.
Arra a kérdésre, hogy melyik érdekeltségi csoportnak van a legnagyobb befolyása a vállalatok zöld megállapodásra való motivációjára, az elsődleges válasz a következő volt: a vevők - vagyis,
ha a vevők nyomása nő, a vállalatok nagyobb hajlandóságot mutatnak, hogy változtassanak a jelenlegi magatartásukon.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a kisebb vállalatok inkább a közvetlen környezetük szereplőit (azaz a vevőket, versenytársakat), míg a nagyobb vállalatok inkább a nemzeti szervektől (szabályozó hatóságok, szolgáltatók, közintézmények) érkező impulzusokra összpontosítanak.
A célok elérése során a felmérésből kiderült, hogy a vállalatok célzott állami támogatást és ösztönzőket várnak többféle eszköz (pl. támogatások, egyedi felhívások, adókedvezmények) formájában, de nemcsak az energiahatékonysági és gépfejlesztési beruházások tekintetében nyitottak az ilyen lehetőségekre, hanem a munkavállalóikat célzó oktatási kezdeményezésekre is.
Iara Anna kiemelte a szabályozási keretet, amely változás közepén van, várhatóan jelentős hatással lesz az érdekelt felek törekvéseire.
A 2050-re kitűzött klímasemlegességi cél (azaz az üvegházhatású gázok nettó nulla kibocsátása) elérése érdekében a 2030-ra kitűzött csökkentési célokat az 1990-es kibocsátási szint 55%-ára emelték, és számos meglévő jogszabály módosítását célzó jogalkotási csomagot javasoltak (ez az „Irány az 55%” elnevezésű program). A megközelítés különböző eszközöket kombinál: árképzést (pl. európai kibocsátáskereskedelmi rendszer), célértékeket (pl. 55%) és szabályozásokat.
Az Unió éghajlat-politikai felépítésének három alappillére támogatja ezeket a célokat:
3. Az ábra az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésének tervezett ütemét szemlélteti az 1990-es szinthez viszonyítva (%-os változás). A nyilak a korábbi készleteket, a 2021-es szintet, illetve a megkívánt szintet mutatja. A trendvonalak sorra: egyéb nem CO2 kibocsátás – harmadlagos kibocsátás – energetika – nem kibocsátás – nem CO2 mezőgazdaság – szállítmányozás/logisztika – karbonsemlegesítési technológiák – GDP – lakossági kibocsátás – ipari kibocsátás – földhasználat és erdők.
A tervezett átállás sikerességéhez sok követelménynek meg kell felelni: ezért a 2021-27-es kétbillió eurós uniós költségvetés 30%-át az éghajlat-politikai intézkedésekre szánják.
A magyar üvegházhatásúgáz-kibocsátás és célok az energiaágazatban óriási csökkenést mutatnak, de növekedés látható a közlekedési ágazatban, ahol tovább intézkedések szükségesek.
4 . Magyarország üvegházhatású gáz kibocsátása szektoronként (millió tonna CO2). A trendvonalak sorra: energiaellátás – ipari termelés és feldolgozás – egyéb energiahasználat – hulladékkezelés – energiahasználat a feldolgozóiparban – közlekedés – mezőgazdaság – nemzetközi légi forgalom.
Vári Ilona elmondta, hogy a MOL, számára is nagyon fontos téma a klímaváltozás és a dekarbonizáció, ezért folyamatosan követik a téma globális európai és hazai fejleményeit. Az Irány az 55% csomag kihívást jelentő céljai elérhetőnek tűnnek, azonban számos kérdést vetnek fel a dekarbonizációval kapcsolatban - pl. Mi az időzítés? Mekkorák a költségek? Ki fogja fizetni e költségeket?
A MOL 2016-ban indult el azon az úton, hogy a vállalatot fenntartható pályára állítsa. A korábbi "energiahatékonysági" intézkedéseket már akkor is elégtelennek ítélték, ezért a MOL elindította a vállalatot átalakító stratégiáját, hogy megfeleljen az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó elvárásoknak, "Túl az üzemanyagkorszakon" néven, aminek keretein belül a MOL vegyipari és mobilitási szolgáltató vállalattá alakul át. A közvélemény növekvő igénye és a dekarbonizációs folyamat fokozására irányuló politikai akarat azonban arra késztette a MOL-t, hogy 2021 februárjában elindítsa "Shape tomorrow" nevű stratégiáját, (amelyet az Irány az 55% csomag miatt már most felül kell vizsgálni), amely a vállalat számára szén-dioxid-csökkentési célokat határoz meg, és arra törekszik, hogy az új megoldások és technológiák - a piaci kereslet vagy a szabályozói támogatás révén - nyereségessé váljanak a vállalat számára. A stratégia kidolgozása során a MOL számos olyan új és elérhető technológiát azonosított, amelyek csökkenthetik az üvegházhatású gázok kibocsátását a különböző műveletekben vagy a termelésben, valamint nagy lehetőségeket a villamosításban – a szükséges villamos energia megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású forrásokból származik. A MOL arra a következtetésre jutott, hogy az energetikai átállás csak akkor valósulhat meg, ha megfelelő és kiszámítható szabályozás van érvényben, amely elősegíti az alacsony szén-dioxid-kibocsátású beruházásokat és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldásokat.
A vállalat 2030-ra 30%-kal csökkenti a csoportszintű Scope 1+2 kibocsátását, és 2050-re elérheti a nettó nulla kibocsátást.
Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, jövőbe történő beruházások növelésére irányuló terv mellett a vállalat belső adminisztratív intézkedéseket is bevezetett annak érdekében, hogy a vezetőséget a vállalat üvegházhatású gáz kibocsátásának csökkentésére ösztönözze.
A MOL számításai szerint azonban az energiaátállásnak igen magas költsége van: az elkövetkező 25 évben az állam és a vállalatok kiadásainak minden ötödik forintját az energiaátállásra kellene fordítani.
Emellett azzal számolnak, hogy az átállásnak a lakosságra is lesznek hatásai, mégpedig a háztartások energiaköltségeinek emelkedésén és a fosszilis tüzelőanyagok árának növekedésén keresztül. A MOL ezért úgy véli, hogy jól megfontolt, jól meghatározott és jól időzített szabályozási megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a fogyasztók és az érdekeltek továbbra is jóváhagyják az éghajlatváltozás mérséklésének folyamatát, és fenntartsák a folyamat támogatását.
Kőrösi Csaba nagykövet átfogó képet adott a kibocsátási célok nemzeti szintű eléréséről. A karbonsemlegesség a kibocsátáscsökkentéssel érhető el, amelyet négy tényező határoz meg: a népesség nagysága; az egy főre jutó GDP; az energiaintenzitás és a szén-dioxid-intenzitás – elsősorban az energiaszektorban. Ezek a tényezők egymásnak a szorzóinak tekinthetők – az egyenletet ebből a szempontból vizsgálva érthető, hogy az utóbbi két tényező az, amivel egy ország jelenleg foglalkozni tud, ezért a célok eléréséhez elsődleges célnak tekinthetőek.
5. Az ábra a képletet mutatja, a várható magyarországi paraméterekkel. A képlet elemei: népesség – egy főre jutó GDP – energia intenzitás – CO2 intenzitás.
A szén-dioxid-semlegességi célok eléréséhez egy országnak általánosságban két másik lehetőség áll rendelkezésre (az energiaintenzitás csökkentése nem valószínű): a szén-dioxid-felvétel növelése vagy a szén-dioxid-intenzív tevékenységeinek exportálása – bár a második lehetőség a gyakorlatban nem támogatná a klímacélok globális elérését.
Az energia- és szén-dioxid-intenzitásának befolyásolására, a semlegességi célok elérése érdekében az ágazati megközelítés megmutatja, hogy – az ábrán Magyarországon – hogyan bonthatók le ezek a csökkentési célok.
6. Az ábra a 2019-es kibocsátási szintek (tonna) és a kívánt értékek lebontását szemlélteti.
Ahhoz, hogy elérjük a kívánt nettó nulla kibocsátási szintet, ezeket a csökkentett kibocsátási szinteket a természetes abszorpciós kapacitások növelésével kell kielégíteni, ami a következő 30 évben évente további 20 000 hektárnyi zöld területet jelent.
Ez a folyamat meglehetősen nagy kihívást jelent, de nem lehetetlen:
a következő 30 évben évente 2,2-2,4%-os csökkentésre van szükség mind Magyarországon, mind az EU-ban ahhoz, hogy elérjük a célértékeket. Ennek kulcsterületei Magyarországon, mint fentebb is látható: a közlekedés, az ipar, az építőipar és az energiatermelés. A közlekedési szektor azonban rendszerszintű kihívást jelent: a karbonsemlegesség eléréséhez technológiai forradalomra lesz szükség ezen a területen. Alapvető technológiai változásra van szükség a CO2 intenzív iparágakban és a mezőgazdaságban is. Bár a ma rendelkezésre álló eszközeink elegendőek lehetnek ahhoz, hogy elérjük ezeket a célokat, szem előtt kell tartanunk, hogy valójában további technológiai forradalomra van szükség ahhoz, hogy 2050-re biztosan elérjük a szén-dioxid-semlegességi célokat.
A Századvég Gazdaságkutató Zrt. 2010-ben alakult Budapesten, a Századvég Csoport tagjaként. A hazai tanácsadói piac meghatározó szereplőjeként a közigazgatás és a magánszektor vállalkozásai számára igyekszik tudásával, tapasztalatával és szemléletével segítséget nyújtani a szakpolitikai döntéshozatalban és a stratégiai működésben. Nyolc üzletággal rendelkezik: digitális gazdaság, társadalomkutatás, energia és klíma, fejlesztéspolitika, oktatás, egészségügy, makrogazdaság, agrárszektor. A Századvég jelentős kutatási kapacitásokkal rendelkezik, amelyek többrétű kvalitatív és kvantitatív módszertant alkalmaznak, beleértve az olyan legújabb felmérési technológiákat is, mint a social listening vagy az eye tracking-elemzések.
A Századvég Csoport korábbi angol nyelvű webináriumának összefoglalója a mikrovállalkozások digitális felkészültségéről itt érhető el.
Az előadók prezentációjából készített PDF, illetve az előadás felvétele alább tekinthető meg:
