Kell-e nekünk az orosz gáz, vagy igazuk van az ellenzéki politikusoknak, akik elzárnák azt?
Ha Európa nem vásárolhatna az orosz gázból, annak beláthatatlan következményei lennének - nyilatkozta a Kontrának Hortay Olivér, a Századvég üzletágvezetője, akivel a kontinensen kialakuló energiaválságáról, és annak lehetséges következményeiről beszélgettünk.
Dr. Hortay Olivér, Századvég Konjunktúrakutató Zrt., üzletágvezető, Energia- és Klímapolitikai Üzletág
Az Európai Unió nagyjából egy éve küzd az energiaválsággal. Amikor a koronavírus miatti lezárások enyhítése után az európai gazdaság újraindult, az energiaárak nagyon gyorsan emelkedni kezdtek. Az energiapiaci kínálat nem tudta olyan gyorsan követni a keresletet, mint ahogy szükséges lett volna. A meredek áremelkedések miatt az európai gáztárolókat üzemeltető vállalatok úgy döntöttek, hogy a szokásos nyári tárolófeltöltést elhalasztják, azt remélték ugyanis, hogy a drágulást árkorrekció követi. Tévedtek. Az árak tovább emelkedtek, a kereslet pedig még inkább felerősödött, ennek hatására robbant ki az energiaválság.
A február 24-én kitört orosz-ukrán háború tovább súlyosbította a helyzetet. Hortay Olivért, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitika Üzletágának vezetőjét kérdeztük a háttérben zajló folyamatokról, amelyek az európai közösség energiabiztonságára is hatást gyakorolnak.
Mi az európai energiafüggés oka? Hogy kerültünk ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe?
Ez annak a következménye, hogy az európai közösség elvesztette alkalmazkodóképességének egy jelentős részét. Számos tényező felelős azért, hogy most itt tartunk. Németország leépítette atomerőműveinek jelentős részét. Az európai országok többségének pedig időközben átalakult az úgynevezett energiamixe, olyan módon, hogy megnőtt a bizonytalan, időjárásfüggő megújuló kapacitások aránya. Ez azért okozott problémát, mert a tavalyi évben különösen szélcsendes időszak volt az Északi-tengeren, ezért kevesebb villamos energiát állítottak elő a szélerőművek.
Az is rontja a helyzetet, hogy az Európai Unió saját földgázkitermelése is csökkent az utóbbi években. Mindezek mellett még téves szakpolitikai intézkedések is állnak az energiaválság kirobbanása mögött.
Ilyen például az Európai Bizottság piacosító törekvése, amelynek eredményeképpen az európai gáztározók jelentős részét magánvállalatok kezelik. Ezek a cégek üzleti érdekeiket követve kivártak a gázbeszerzéssel, és csak kisebb mennyiségű földgázt tároltak, amikor egy éve megugrott a gáz piaci ára. Szintén a brüsszeli törekvéseknek engedelmeskedve, az EU-tagállamok jelentős része csökkentette a hosszú távú szerződésekben vásárolt gázmennyiséget, mert a bizottság a tőzsdei vásárlás irányába terelte az ügyleteket. Oroszország pedig az Északi Áramlat 2. beruházása körül érzékelhető időhúzás láttán visszafogta az Európába irányuló gázexportját. A hosszú távú szerződéses kötelezettségeiket időben teljesítették, viszont az ezen felüli mennyiségből kevesebbet küldtek az európai piacra. Ez pedig tovább növelte az árakat. A földgáz ára ezért 100 euró fölé (100 euró/megawattóra) emelkedett, miközben egy évvel korábban még 15 és 20 euró között mozgott. A villamos energia ára 200 euró fölé emelkedett, míg korábban 30 és 40 euróért lehetett vásárolni.
Amögött, hogy az oroszok kevesebb gázt küldtek az európai piacokra, állhatott valamilyen taktikai szándék?
A manipulációs szándékra nincsenek bizonyítékok, de ettől persze még lehet, hogy stratégiai szándékok húzódtak az export visszafogása mögött. Az oroszok indoka az volt, hogy nekik is több gázra volt szükségük a gazdaság újraindítása után.
Az áram és a gáz ára azonban tovább emelkedett, miközben már tavaly is történelmi csúcsokról beszéltek a szakértők.
A piacok nyugtalanná váltak a politikai helyzet miatt. Amikor tavaly decemberben az új német kormány bejelentette, hogy tovább csúszik az Északi Áramlat 2. gázvezeték üzembe helyezése, az elektromos áram ára is az egekbe szökött, és történelmi rekordot ért el. A piaci szereplők biztosak voltak benne, hogy legkésőbb január 4-én üzembe léphet az új vezeték, és Oroszország több gázt szállít majd az Európai Unióba. Viszont a decemberi bejelentés miatt a piaci szereplők aggódni kezdtek. Újabb áremelkedés kezdődött, a korrekciót pedig végül a karácsonyi időszak miatti keresletcsökkenés hozta meg. Idén, ahogy közeledtünk a február végéhez, a korábbi évekhez képest egy magas, de a decemberi rekordárhoz képest alacsonyabb árszint stabilizálódott. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a tél enyhe volt, és ez alacsonyan tartotta a keresletet. A földgáz ára 70 euró/megawattóra környékén mozgott. Ez a viszonylag kedvező állapot az orosz–ukrán konfliktus elfajulásáig tartott. Már a háború kirobbanása előtti napokban emelkedni kezdtek az árak. A tényleges harci cselekmények hírére, azaz február 24-én csütörtökön a gáz ára 130 euró fölé emelkedett. Mindenki attól tartott, hogy a háború miatt elakad a gázszállítás.
Attól tartottak, hogy az oroszok nem küldenek gázt, vagy hogy az Európai Unió nem vásárol az invázió miatt?
Elsősorban a lehetséges gazdasági szankciók miatt aggódtak a kereskedők. A támadás után azonban az Európai Unió bejelentette az első szankciós csomagját, amelyben nem szerepelt energiakereskedelemre vonatkozó korlátozás. Ennek is köszönhetően az árak péntekre 93 euró/megawattórára mérséklődtek. A piac ezzel enyhe áremelkedéssel árazta be az orosz–ukrán konfliktust. Azóta folyamatosan ingadozik a gáz ára, ennek az az oka, hogy majdnem minden nap születik valamilyen közlemény vagy bejelentés arról, hogy az Európai Uniós szankciók következő köre érintheti majd a gázszállításokat. Az eddigi csúcsot most hétfőn érték el az energiaárak, miután az amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy az Egyesült Államok aktívan tárgyal az Európai Unióval az energiaellátást érintő szankciókról. Ennek a bejelentésnek a hatására a holland tőzsdén a gáz ára a 345 eurót is elérte. Egy hét alatt tehát három és félszeres áremelkedést élt meg a piac. Azt meg kell említeni, hogy ez a változékony árszint kifejezetten kedvez a spekulatív célú kereskedésnek. Ez is egy újabb jelentős kockázati tényező.
Nem felelőtlen magatartás a vezető európai és amerikai politikusok részéről, hogy a szankciós terveket lebegtetik, és nyilvánosan tesznek olyan bejelentéseket, amelyek drasztikusabban befolyásolják az árakat?
Ez egy teljességgel felelőtlen gyakorlat. Többek között azért is kontraproduktív, mivel a szállítások közben zavartalanul zajlanak, ami azt jelenti, hogy a három és félszeres áremelkedés az oroszok árbevételét három és félszeresére emelte. Ezt pedig jelenleg az Európai Unió finanszírozza.
Azzal azonban tisztában kell lenni, hogy a vezető európai politikusok egy kellemetlen dilemmával állnak szemben a háború kitörése óta. Egyrészről növekszik rajtuk a társadalmi nyomás, hogy egyre keményebb szankciókat vezessenek be az oroszok ellen – akár az energiahordozókat is érintő szankciókat – másrészről tisztában vannak azzal, hogy a szankciók kiterjesztésének katasztrofális gazdasági és társadalmi következményei lennének.
Ezt a helyzetet úgy próbálják meg kezelni, hogy időről időre kiállnak a nyilvánosság elé, és olyan demonstratív nyilatkozatokat tesznek, amelyek arra utalnak, hogy az európai szankciók közé be fog kerülni az energia szállítása is. A piac ismeri az esetleges kockázatokat, ezért minden szigorú fellépést ígérő nyilatkozat után nagyon megugranak az energiaárak. Amikor pedig jön valamilyen megnyugtató hír, mint például a német kancellár minapi visszakozása, miszerint nem támogatják a szankciók kiterjesztését az energetikai szektorra, akkor az árak csökkennek.
Milyen kockázatokról van szó? Miért ilyen nagy a félelem az európai uniós szankciók kiterjesztésétől?
2020-ban az Európai Uniónak éves gázigénye 505 milliárd köbméter volt, ennek egy jelentős részét importból, főként oroszországi vásárlásokból fedezte. Pontosan 175 milliárd köbméter érkezett Oroszországból.
A jelenlegi helyzetben a tárolók töltöttségi szintje rekordalacsony, körülbelül a fűtési szezon végéig fedezné az európai szükségleteket. Jelen körülmények között legfeljebb néhány hétre lenne elegendő. Ha ehhez hozzá adjuk az európai termelésből, illetve a nem orosz eredetű importból érkező földgázmennyiséget, akkor ezekből a forrásokból a nyári időszak talán fedezhető lenne.
Viszont ha az orosz szállítások kiesnének, akkor a gáztározóinkat nem tudnánk feltölteni a nyár folyamán, és ezért az őszi fűtési szezon kezdetekor megnövekvő keresetet sem tudnánk fedezni.
Nem lehet az orosz gázt helyettesíteni?
Az orosz gáz rövid távon csak kis mértékben helyettesíthető. Különböző becslések alapján úgy tűnik, hogy más forrásokból, illetve a saját kitermelés felpörgetéséből mindössze néhány milliárd köbmétert lehetne nyerni. Ennek a mennyiségnek azonban sokkal magasabb lenne az ára, mint az orosz gázé. Ne feledjük, hogy közben a világon továbbra is energiahiányos állapot uralkodik, ezért nagy verseny folyik a földgázért.
Az oroszok akkor máshol is el tudják adni a készleteiket?
Ez nem ilyen egyszerű. Az oroszoknak is megéri Európában eladni a gázt. A csővezetékes szállítás leállításának nagyon komoly műszaki korlátai vannak, illetve ekkora mennyiséget nem is tudnának csak úgy eladni a világpiacon. Egy erős egymásrautaltság látható ebben a helyzetben, az Európai Uniónak és Oroszországnak is az az érdeke, hogy a kereskedelem zavar nélkül folytatható legyen.
Mi történne, ha kényszerhelyzetbe kerülnénk, és az orosz szállítások mégis megszűnnének?
Ha az orosz szállítások megszűnnének, az rövid távon jelentős áremelkedést idézne elő. Középtávon pedig, ami néhány hónapot jelent, már ellátáskorlátozástól is tartani kellene Európában. Ennek következtében az ipari termelés drasztikusan visszaesne, például a műtrágyagyártást jelentős kár érné. Az ammónia előállítása ugyanis rengeteg földgázt igényel, a gyártásnak azonban nincs alternatívája, a mezőgazdasági termelés biztosításához szükség van műtrágyára.
Gondoljunk bele, hogy a fél évvel ezelőtti áremelkedés milyen nagy problémát jelentett az ágazat számára. Amennyiben Európa nem vásárolhatna az orosz gázból, annak beláthatatlan következményei lennének. Az élelmiszer-ellátási láncok komoly problémákkal néznének szembe, ez pedig értelemszerűen élelmezési problémákat idézne elő.
A gázár emelkedése és az ellátás korlátozása őszre egy átfogó gazdasági válságot okozna az Európai Unióban. Munkahelyek szűnnének meg, és a lakossági gázszolgáltatást is korlátozni kéne. Magyarán előfordulhatna, hogy nem lenne a fűtés a háztartásokban.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a németek visszakoznak. Olaf Scholz bejelentette, hogy Németország nem fogja támogatni a szankciók kiterjesztését. Ez (legalábbis időlegesen) megnyugtatta a piacokat. A földgáz ára mostanra 200 euró alá süllyedt. Ez még mindig extrém magas, de mérsékeltnek mondható a 345 eurós árhoz képest. Hogy mit hoz a jövő, azt nem lehet tudni, sajnos messze még a vége ennek a zűrzavarnak.
