A kutatás fő fókuszát képező jelzőrendszeres szolgáltatás abban nyújt segítséget, hogy az idősebb családtagok hozzátartozói „távolról” is értesítést kapnak, ha a rokonuk problémával szembesül, legyen ez egészségügyi, vagy a fizikai biztonságot érintő nehézség. A felmérésből egyértelműen kiderült, hogy az idős személyek biztonságérzetét növelné egy ilyen szolgáltatás, amely párhuzamosan képes lenne csökkenteni a szülők, nagyszülők iránti aggodalmat is a fiatalabb családtagok részéről. Azt is megállapítottuk, hogy a jelzőrendszeres szolgáltatás a legnagyobb segítséget kiemelten azok számára nyújtaná, akik egyedül, vagy a családtagjaiktól távol élnek, esetleg valamilyen krónikus betegségben szenvednek.
Mitől érzik magukat biztonságban az idősek?
A Századvég Konzorcium kutatást végzett a 65 évnél idősebbek biztonságérzete javításának témájában. A kutatás fókuszában egy jelzőrendszeres szolgáltatás bevezetése állt, ami a gyakorlatban egy olyan okosórához hasonlító eszközt jelent, amely segítségével az idősek hozzátartozói információkat kapnak a tőlük távol élők állapotáról. A kutatás tágabb dimenziójaként azt vizsgáltuk, hogy idős honfitársaink mennyire mobilisak illetve, hogy melyek a biztonságérzetük főbb aspektusai.
A jelzőrendszer lényege:
Az új rendszer célja a biztonságérzet növelése, erősítése. A vészjelző gomb az ingyenesen biztosított, csuklón viselhető, fizikai készüléken található, amelynek megnyomása látható a központi rendszerben, amely értesíti az értesítési láncban megjelölt kontaktszemélyt. Több ilyen kontaktszemélyt is meg lehet adni, szükség esetén pedig egy szakképzett diszpécsert is képes kapcsolni a központi rendszer. Az eszköz azokban a problémát jelentő esetekben alkalmazható, amelyet az idős személy egyedül nem képes megoldani, és amelyek megoldásához külső, de nem szakképzett segítségre van szüksége. A készüléken keresztül az a személy értesíthető, aki rendelkezésére áll és kész segíteni a probléma megoldásában. A terv szerint minden 65 év fölötti személy számára biztosított lesz a készülék.
Mit jelent az idősek számára a biztonság?
A komplex kutatás során nyilvánvalóvá vált, hogy az idős személyek önálló életvitelére nagy hatást gyakorol a mentális, a fizikai egészségi állapotuk, illetve a lakókörnyezetük. Jóllétük fenntartásának és növelésének elengedhetetlen összetevője a hozzátartozóktól kapott gondoskodás és odafigyelés, ami az idősebb hozzátartozók életminőségben bekövetkező hirtelen változás során nehezebb feladatnak bizonyul a családok számára. A kutatásból kiderül, hogy mindkét fél részéről tapasztalható az idősek vonatkozásában az igény a biztonság és a nyugalom iránt, és az ehhez hozzájáruló szolgáltatások és eszközök fogadtatása egyértelműen pozitív a körükben.
Az idősek számára a társas kapcsolatok kétségkívül nagy jelentőséggel bírnak, többségük legalább heti rendszerességgel tartja a kapcsolatot szeretteivel telefonon vagy személyesen. Ez azt is jelenti, hogy a családtagok lehetőségeikhez mérten igyekeznek jelen lenni az életükben és kielégíteni az idősek gondoskodás iránti igényét.
A családtagok, barátok szeretnék ezért minél közvetlenebbül megismerni idős hozzátartozójuk egészségügyi állapotát, azonban az információ hiánya és sok esetben az idősek panaszkodás miatti aggodalma frusztrációt kelt bennük. Ezt a szorongást a felmérés alapján egy jelzőrendszeres szolgáltatás képes lehet feloldani, mivel valamennyi válaszadó azt tartja egy ilyen szolgáltatás legnagyobb előnyének, hogy általa tisztában lehetnek idős rokonaik, barátaik hogylétével.
A biztonságérzet egyik fő összetevője a társas – azon belül is legfőképp a családi – kapcsolatok szorossága. Annak ellenére, hogy a legtöbben képesek az önálló életvitelre és szükség szerint el tudják látni magukat, minderre jótékony hatást gyakorol a szűkebb társas környezet, különösképpen az, ha az idős személy párjával vagy más családtagjával él egy háztartásban. A kérdőíves felmérésben a 65 év felett válaszadók kimagasló arányban (86,8 százalék) említették, hogy megbíznak a családtagjaikban, emellett gyermekeikkel (90,6 százalék), valamint unokáikkal (69,5 százalék) rendszeresen tartják a kapcsolatot. A beszélgetések során ugyancsak kirajzolódott, hogy a biztonságérzet növekszik, ha az idős személy jó viszonyt ápol a környezetében élőkkel, nem magányos és törődést, odafigyelést tapasztal.
| Oszlop1 | Nagymértékben | Meglehetősen | Nem nagyon | Egyáltalán nem | Nem tudja / Nem válaszol | Oszlop4 |
|---|---|---|---|---|---|---|
| Családtagjaiban | 86,80 | 8,60 | 1,10 | 1,10 | 2,30 | 1,15 |
| Barátaiban | 48,10 | 23,70 | 4,50 | 1,10 | 22,60 | 1,47 |
| Közvetlen szomszédjaiban | 50,00 | 25,90 | 10,90 | 6,40 | 6,80 | 1,72 |
| A településen élő emberekben | 23,30 | 42,50 | 21,40 | 5,60 | 7,10 | 2,10 |
A biztonságérzet másik fő összetevője a szociális értelemben is biztonságos lakókörnyezet. A nyugodt életvitelt elősegíti, ha az idős személy jó kapcsolatot ápol a szomszédjaival és kölcsönösen figyelnek egymásra. Nagyobb biztonságban érzik magukat – az elmondások alapján - kisebb településeken, mivel itt kevesebb a bűnözés, ugyanakkor szoros szomszédsági háló kialakítására van lehetőség, amely tovább csökkenti az áldozattá válás esélyét.
Az elszegényedéstől az idősek jobban félnek, mint a családtagjaik
Meglepő eredmény, hogy míg a 65 év feletti válaszadók 31,6 százaléka tart az elszegényedéstől, addig a fiatalabb válaszadók sokkal kevésbé (15,2 százalék) vélik valóban fenyegető tényezőnek hozzátartozójukra nézve ugyanezt. Ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy a financiális nehézségeket vélhetően könnyebben áthidalják a családok, és a problémát sokkal inkább a távolságból adódó esetleges tehetetlenség jelenti.
Mennyire aktívak az idősek?
Az interjúk benyomásai alapján a legtöbb idős személy viszonylag aktív életmódot folytat. Többségük igyekszik fenntartani jó fizikai állapotát, ezt jellemzően a ház körüli munkák, a kertészkedés, a háztartás vezetése, valamint a sétálás és a kirándulás segíti elő. A kevésbé aktívak, illetve akiknek ezt lakókörnyezete vagy egészségügyi állapota nem teszi lehetővé, többnyire tévénézéssel, keresztrejtvényfejtéssel, internetezéssel töltik mindennapjaikat.
Szintén jelentős arányban (46,6 százalék) vannak azok, akik nem látogatnak semmilyen kulturális helyszínt. A felsorolt színterek közül a vizsgált csoport körében a templomba járás (27,8 százalék) és a kirándulás (24,4 százalék) a legnépszerűbb.
| Templom | 27,8 |
|---|---|
| Természetjárás, kirándulás | 24,4 |
| Fürdő, wellness | 15,8 |
| Művelődési/közösségi ház | 14,3 |
| Kiállítás, múzeum | 12,8 |
| Színház | 12 |
| Könyvesbolt | 10,9 |
| Sportolni | 8,3 |
| Idősek klubja | 7,9 |
| Könyvtár | 6 |
| Sportesemény (nézőként) | 5,6 |
| Koncert | 4,5 |
| Szórakozóhely | 8,7 |
| Mozi | 3,4 |
| Opera | 3 |
| Egyik sem | 46,6 |
Mindezek alapján azt feltételezhetjük, hogy az idősek élettere jellemzően az otthoni keretek közé, illetve a közvetlen környezetükre szűkül, ennélfogva viszonylag kevés külső kulturális hatás éri őket. A kutatásokból kiderül, hogy kevesen folytatnak kulturális és társas értelemben is aktív életmódot.
A kutatásról
Kutatásunk célja a 65 évnél idősebbek biztonságérzetének lehetséges dimenzióinak feltárása és javítása volt a jelzőrendszer bevezetésén keresztül. Háromféle társadalomtudományi módszert alkalmaztunk a felmérés során. Az elsődleges célcsoport a 65 évnél idősebb személyek voltak, azonban komplex kutatást végeztünk a célcsoport környezetének körében is, hogy minél jobban feltérképezhessük (közvetlenül és közvetett módon) az idősek élethelyzetét, az önálló életvitelük szintjét, a mindennapi nehézségeiket és félelmeiket, amelyekre megoldást adhat a vizsgált szolgáltatás.
A kutatás során alkalmazott módszerek:
- Telefonos interjús kutatás a 65 évnél idősebbek körében
- Fókuszcsoportos kutatás a különböző élethelyzetben lévő idősek hozzátartozóinak körében
- Országosan reprezentatív kérdőíves felmérés az egyes társadalmi csoportok körében