Dr. Regős Gábor - üzletágvezető, Makrogazdasági Üzletág, Századvég Konjunktúrakutató Zrt.
A repülőtéri utasok után fizetett adónak számos verziója létezik, jellemző neve a „departure tax”, azaz az induló utasok után vetik ki, és a légitársaságokra terhelik. Cél ugyanakkor, hogy az érkező utasok számát ne csökkentsék. Ilyen adót Németország, Svédország, Hollandia, Franciaország, Norvégia is alkalmaz.
Regős Gábor, a Századvég Konjunktúrakutató makrogazdasági üzletágának vezetője lapunk megkeresésére elmondta, ez az adó nem is nevezhető extraprofit-adónak, ez inkább egy zöldadó. A bejelentések szerint az adó egy indulási közteher lenne, azaz a légitársaságoknak (illetve közvetlenül a földi kiszolgálónak) az induló utasok száma alapján kellene fizetne utasonként tíz-tizenöt eurót, távolságtól függően. Az adó, ahogyan előbb írtuk, Nyugat-Európa több országában létezik, értéke a magyar adónál tágabb határok között mozog. Összevetésként a legalacsonyabb tétele hat, legmagasabb tétele pedig negyven euró.
Regős Gábor úgy véli, várhatóan drágulni fog a légi közlekedés, mivel a cégek az adót áthárítják az utasokra, bár egy tíz-tizenöt eurós drágulás egy oda-vissza úton (mivel csak az egyik irányba kell fizetni) semmiképpen nem tekinthető jelentősnek. A fogyasztókra történő áthárítás elkerülése itt nem is tekinthető célnak. Az adó a magyar turizmus sajátosságaiból eredően nagyobb mértékben érint külföldieket, mint belföldieket. Az adó áthárítását indokolja az is, hogy a repülés tulajdonképpen egy „luxusjószág”. A szakértő elmondta azt is, hogy a kormány az adóból harmincmilliárd forintra számít évente. Ezen adónem esetében tűnik a legkevésbé valószínűnek, hogy 2023 végétől ténylegesen kivezetik, hiszen ez nem is tekinthető extraprofitadónak.
Forrás: Magyar Hírlap