A gazdasági hírek között több helyen is szembetalálhatjuk magunkat azzal a felütéssel, hogy Orbán Viktornak még soha nem kellett ilyen nehéz körülmények között kormányt alakítania és kormányoznia. Ezen mondat elolvasása esetében erősen felmerül bennem a gyanú, hogy az aranyhal-memória (közkeletű, ám téves megállapítás, hogy a háziállatoknak nincs hosszú távú emlékezete) súlyos esetével állunk szemben.
Ellenpéldát mondani a fenti megállapítás kormányzásra vonatkozó részére egyszerű. Az orosz–ukrán háború kitörése előtt majdnem pontosan két évvel jelent meg Európában is a koronavírus-járvány, amelynek közvetlen hatásait ismerjük. Országos szintű lezárások, bizonytalanság, jelentős teher az egészségügyi ellátórendszeren, stb. A magyar gazdaság mégis helyreállt, mindössze 6 negyedév alatt sikerült elérni a válság előtti kibocsátási szintet, és a növekedés a konfliktus kitöréséig tovább folytatódott. Nehezen lehet megindokolni, hogy miért is rosszabb most a gazdasági helyzet, mint akkor volt. Az energiaárak emelkedése, az orosz–ukrán (belarusz) piac kiesése erősen eltörpül a lezárások, illetve a járványhelyzet okozta gazdasági helyzet mellett, amellyel kapcsolatban a bizonytalanság sokkal súlyosabb volt, tekintve, hogy egy teljesen ismeretlen ellenféllel álltunk szemben.
Az állítás másik fele esetében pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni a 2008-as pénzügyi válság okozta gazdasági helyzetet, az államcsődközeli állapotot, a túlzott hitelezés (ráadásul devizában) okozta gazdasági káoszt, amely mellett a második Orbán-kormány 2010-ben átvette a kormányzást. Érdemes a számok szintjén is, elsősorban az egyensúlyi és növekedési mutatókon keresztül összehasonlítani a 2010-es és a 2022-es parlamenti választások előtti helyzetet. E során külön kitérni arra is, hogy az egyes mutatók vonatkozásában milyen feladat állt a második és milyen áll az ötödik Orbán-kormány előtt.
Kezdjük mindjárt a közgazdászok kedvenc mutatójával, a GDP-vel. A második Orbán-kormány úgy vette át a hatalmat, hogy a megelőző évben, 2009-ben a GDP 6,6 százalékkal zsugorodott. Ebben a pénzügyi válság hatása játszott szerepet, amely bár 2008 vége felé érkezett meg hazánkba, ez volt az első teljes éve. Ezzel szemben 2021-ben a gazdasági növekedés 7,1 százalékot tett ki, amelyben ugyan közrejátszott a 2020-as visszaesés okozta bázis, de ne felejtsük el, hogy most szintén két évvel vagyunk egy világszintű válság kitörését követően. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy egy magas fordulatszámon pörgő motort kell sebességben tartani vagy egy lassulót újra gyorsulásra késztetni. Arról nem is beszélve, hogy az áthúzódó hatás most segíti a gazdaságot, míg 2010-ben az új kormánynak még azzal is meg kellett küzdenie.
A magyar gazdaság kilátásai viszont nemcsak a belső folyamatoktól, hanem a külső kereslettől is függenek. Érdemes így áttekinteni, hogy milyenek voltak a gazdasági kilátások legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, az eurózóna esetében. Az EKB 2010. márciusi előrejelzése 0,4–1,2 százalékos bővülést jelzett az övezet vonatkozásában az adott évre, míg 2022 márciusában (az orosz–ukrán háború kitörése után) 3,7 százalékosat.
Vagyis itt is látható, hogy a mostani kormány egy lassuló, de így is számottevő külső kereslet-növekedéssel számolhat, amelyet ugyan a háború még ronthat, de a helyzet akkor is kedvezőbben néz ki, mint 12 évvel ezelőtt.
A GDP után vizsgáljuk meg a másik nagy figyelemnek örvendő mutatót, az inflációt. A választás 2010-ben (mindkét forduló) és 2022-ben is áprilisban volt, így az aktuális helyzet bemutatásához célszerű a márciusi árfolyamatokat és az azt meghatározó tényezőket összevetni. 2010 harmadik hónapjában 5,9 százalékos, míg 2022 márciusában 8,5 százalékos pénzromlást regisztrált a KSH. Az idei áremelkedéshez az élelmiszerek (13,0 százalék), a tartós fogyasztási cikkek (9,5 százalék), valamint az üzemanyagok (11,4 százalék) járultak hozzá elsődlegesen. Ezzel szemben 2010-ben a 3 termékcsoportban rendre 2,3, 3,7, illetve 25,5 százalékos növekedés történt. Vagyis az üzemanyagok árai hiába ugrottak most meg, 12 éve jelentősebb tényezőt képviseltek az inflációban, míg a másik két termékcsoport akkor inkább visszahúzta a pénzromlás ütemét. A többi termékcsoportban, illetve a szolgáltatások árváltozásában ezzel szemben nem volt érdemi differencia a két évben.
Az inflációt célszerű viszont a gazdasági környezet függvényében értelmezni. 2010-ben egy válságban lévő gazdaságban alakult ki a jegybanki célt érdemben meghaladó áremelkedés, míg 2022-ben az erős belső kereslet hajtotta inflációt tetézte a külső energiaár-sokk.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy az új kormányzatnak nem kell hosszú és feltehetően fájdalmas küzdelemre készülnie az áremelkedés ellen, de önmagában ez az egy mutató még nem elegendő ahhoz, hogy a mostani időszakot a valaha volt legnehezebbnek ítéljük.
Térjünk át a munkaerőpiaci mutatókra, itt célszerű a foglalkoztatási rátát vizsgálni, elsősorban azért, mert ez mutatja meg, hogy az adott korosztály mekkora hányada rendelkezik munkával. A munkanélküliségi rátát ezzel szemben erősen tudja befolyásolni hogyan alakul az aktivitás, ahogy azt több ország (pl. Olaszország, Franciaország) esetében is láthattuk a koronavírus-járvány során. A foglalkoztatási ráta a 15–74 éves korosztályban 2009-ben 50,7 százalék volt Magyarországon, vagyis a korosztály csak kicsit több mint fele dolgozott. Ez a ráta a legalacsonyabb volt az uniós tagországok között. 2021-ben ezzel szemben 63,0 százalékon állt a mutató értéke, amely nemcsak jelentős emelkedést jelent, de magasabb szintet is, mint az uniós átlag.
A magasabb foglalkoztatás egyrészről növeli a jövedelmeket, másrészről csökkenti az állami kiadásokat, mivel a lakosság széles köre nem szorul rá az állami támogatásokra.
Ez továbbá azt is jelenti, hogy míg 2010-ben az új kormányzatnak magas munkanélküliséggel kellett megküzdenie, 2022-ben több ágazatban inkább a munkaerőhiány jelent problémát, amely orvoslása kormányzati szempontból mindenképp kedvezőbb feladat, mint állástalanok tömegének munkához juttatása.
Kiemelendő még a munkaerőpiaccal kapcsolatban a bérdinamika. Itt érdemes a választás évének januári adatát vizsgálni, tekintve, hogy azt jelentős mértékben a megelőző évben eldöntött minimálbér-emelés határozza meg, illetve hogy a vállalatok többsége év elején szokta végrehajtani bérfejlesztéseit, amelynek hatása az egész évre áthúzódik. 2010 januárjában a bruttó átlagkereset a megelőző év azonos időszakához képest 6,2 százalékkal 206,4 ezer forintra növekedett. Ez viszont a 6,4 százalékos infláció mellett minimális reálbér-csökkenést jelent. 2022 januárjában ezzel szemben 13,7 százalékos átlagbér-növekedést regisztráltak, amely még a magasabb, 7,9 százalékos infláció mellett is 5,4 százalékos reálbér-emelkedésnek feleltethető meg. Tehát amíg 2010-ben még feladat volt, hogy a bérek reálértéken is emelkedjenek, most ezt a magasabb árak mellett is megvalósul. Vagyis összességében azt lehetne mondani, hogy az új kormány kedvezőbb foglalkoztatási és bérhelyezettel szembesül most, mint 12 évvel korábban.
A költségvetési egyenleg és az államadósság szintén fontos egyensúlyi mutatók, megmutatják, milyen mozgástér áll a kormányzat rendelkezésére a különböző sokkhatások enyhítéséhez. A költségvetés ESA-hiánya 2009-ben a GDP 4,7 százalékát tette ki, míg 2021-ben a 6,8 százalékát. Mondhatnánk erre, hogy 1 pont 2010-nek, viszont figyelembe kell venni azt is, hogy a hiány milyen gazdasági környezetben valósult meg. 2010 előtt a költségvetési fegyelem egy kényszerpálya eredménye volt, a deficit elengedése azért sem volt lehetséges, mert az ország csak nehezen tudott forráshoz jutni, konkrétan az IMF és az Európai Bizottság hitele kellett a csődhelyzet elkerüléséhez. A szigorúbb fiskális politika hatása pedig meglátszik a növekedési adatokon is. 2021-ben, látva a GDP adatot, már könnyű okosnak lenni, hogy nem kellett volna ennyire elengedni a hiányt. Viszont fontos arra is emlékezni, hogy egy évvel ezelőtt a harmadik hullám korlátozásai alatt még nem tudhattuk, milyen gyors lesz a gazdasági kilábalása, vagy hogy mennyire tudjuk a vakcinák segítségével megállítani a járvány terjedését.
Első ránézésre nagyon hasonló képet mutat az államadósság is: a GDP-arányos mutató 2009 végén 78,0 százalék volt, míg 2021 végén 76,8 százalék. Az államadóssággal kapcsolatban azonban érdemes más mutatószámokat is megvizsgálni. Ezek közül én most kettőt emelnék ki: a devizaadósságot, illetve a tulajdonosi megoszlást. A devizaadósság aránya az ÁKK adatai alapján 2009 végén 44,7 százalék volt, míg 2021 végén 20,7 százalék. A külföldi kézben lévő államadósság aránya pedig az EKB adatai alapján 2009-ben még közel 55,2 százalékot tett ki, amely 2020-ra (a 2021-es adat még nem áll rendelkezésre) 33,3 százalék alá mérséklődött. Vagyis habár GDP-arányosan ugyanakkora a teher, a mostani államadósság kockázata számottevően kisebb, kevésbé kitett az árfolyam ingadozásának, a kamatok nagyobb hányadát pedig belföldi szereplőknek fizeti az állam, nem pedig külföldre.
Emellett amíg a piac hajlandó finanszírozni az államadósságot, és nem kell a nemzetközi szervezetekhez támogatásért fordulni, addig a helyzet mindig kedvezőbb.
Érdemes továbbá megvizsgálni hogyan alakult a folyó fizetési mérleg egyenlege 2009-ben és 2021-ben, mivel ez mutatja meg a külfölddel szembeni ügyletek alakulását, hogy a jövedelmek az országba áramlanak vagy onnan kifelé. Az MNB adatai alapján 2009-ben a folyó fizetési mérleg hiánya 193,4 milliárd forintot tett ki. Ez a külkereskedelmi mérleg 1 066,6 milliárd forintos többletéből, illetve az elsődleges jövedelem egyenleg 1 159,1 és a másodlagos jövedelem egyenleg 100,9 milliárd forintos hiányából tevődött össze. Vagyis habár az export meghaladta az importot, az így kialakult többletet ellensúlyozta a tulajdonosi jövedelmek kiáramlása. 2021-ben a folyó fizetési mérleg hiánya 1 699,1 milliárd forintot tett ki. A külkereskedelmi egyenleg itt csak 418,0 milliárd forintos többletet mutatott, míg az elsődleges jövedelmek egyenlege 1 768,4, a másodlagosaké pedig 348,7 milliárd forintos hiányt. Tehát a kép alapvetően ugyanaz, a jövedelmek kiáramlása ellensúlyozza a még kedvező kereskedelmi folyamatokat. Árnyalja a képet, hogy 2009-ben egy jelentős mérlegkiigazítás ment végbe. A 2008-as folyó fizetési mérleg hiány még a 2021-esnél is nagyobb volt, 1 944,8 milliárd forint, azonban a gazdasági visszaesés, a fogyasztás beesése nyomán mérséklődő import egy év alatt is érdemben (közel 1 000 milliárd forinttal) javította az egyenleget. Ezzel szemben 2021-ben az import gyors bővülése járult hozzá a romláshoz, a külkereskedelmi mérleg többlete a megelőző évhez képest közel 600 milliárd forinttal romlott, és erre rakódtak rá a magas gazdasági növekedés nyomán kiáramló jövedelmek. Itt tehát azt lehet mondani, hogy amíg 2010-ben a kormányváltáskor már folyamatban volt a korábbi tarthatatlan állapot (magas folyó fizetési mérleg hiány) korrekciója, addig most még csak kialakulóban van a magas hiány.
A helyzet GDP-arányosan még nem tragikus: a passzívum 2021-ben 3,1 százalék volt, míg 2008-ban még 7,1 százalék, amely a kiigazítás nyomán 0,7 százalékra esett vissza 2009-re. Hasonlóan az inflációhoz, ez is egy olyan terület, amellyel az ötödik Orbán-kormánynak kiemelten kell foglalkoznia, viszont a helyzet itt is sokkal kedvezőbb, mint 2010-ben, egy, a piaci folyamatok által kikényszerített, brutális mérlegkiigazítást követően.
Látható tehát, hogy a második Orbán-kormány egy válságban lévő gazdaságot vett át, alacsony foglalkoztatással, magas és kedvezőtlen szerkezetű eladósodottság mellett, amely csak az IMF és a Bizottság segítsége miatt nem jelentett még csődöt. Ezzel szemben a negyedik Orbán-kormány egy magas növekedési periódusban lévő gazdaságot adott át, amelynek munkaerőpiaci és eladósodottsági mutatói is sokkal kedvezőbbek. A magas infláció, a folyó fizetési mérleg hiányának növekedése, a külső sokkok (elsődlegesen a háború), illetve a korlátozott költségvetési mozgástér ugyan óvatosságra int minket, hogy ez a ciklus sem lesz sétagalopp, azonban ezzel együtt sem lehet azt mondani, hogy a valaha volt legrosszabb helyzetben van az aktuális Orbán-kormány. A 2010 előtti gazdaságpolitika eredményeképp egy nagyon mély gödörből kellett kimászni. Most inkább azt lehet mondani, hogy a kilátásokat jelentős kockázatok övezik, amelyek között nehéz lesz megtalálni a megfelelő ösvényt. Reméljük, hogy ismét sikerül egy fenntartható, felzárkózó pályára állítani a magyar gazdaságot, ez mindannyiunk érdeke.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Az oldalon használt sütik
Kérjük, add meg, hogy a jelen weboldal milyen cookie-kat (sütiket) használhat.
