Bertha László vezető elemző, Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány
Olaf Scholz német kancellár nemrégiben jelentette be, hogy kormánya megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a korábbi tervekkel és a koalíciós partnerük kampányígéretivel ellentétben mégse állítsák le az ország utolsó három atomerőművét az idei évben. A mesterségesen, politikai baklövések útján generált európai energiaválság egyre súlyosbodó következményei így komoly arcvesztést jelenthetnek a Zöld párt számára, melynek politikusai és értelmiségi holdudvara hosszú évek óta követeli az atomerőművek leállítását. Most kormányra kerülve mégis végrehajtói lehetnek majd annak a döntésnek, mely az atomenergia további, békés célú felhasználását fogja legitimálni Németországban, akár a következő évtizedekre is.
A küszöbön álló német hátraarcra alapos indokok szolgálnak, hiszen a politikai napirend szintjén egyre aggasztóbb mértéket ölt az a félelem, hogy a télen orosz gáz nélkül maradhat az ország, amit a megújuló energiaforrások képtelenek lesznek megfelelő mértékben pótolni. A nagy felismerés persze nem megy könnyen, hiszen néhány hónapja még jóval optimistábban szemlélte a helyzetet maga a német kormány is, hiszen korábbi megállapításuk még úgy szólt, hogy a problémák ellenére Németországnak továbbra sincsen szüksége az atomerőművekre.
A német Zöldek az elmúlt évtizedben nemcsak saját határaikon belül, hanem uniós szinten is fennhangon hirdették, hogy az atomerőművek leállítása mindannyiunk közös érdeke, hiszen azok működése az egész kontinens létét fenyegeti. Hathatós közreműködésükkel idén januárban a teljes német kormány tiltakozását fejezte ki annak kapcsán, hogy az Európai Unió – a francia és a magyar álláspontnak megfelelően – zöldbefektetéssé nyilvánítsa az atomerőművek építését, valamint azok kapacitásbővítését. Az orosz–ukrán háború kirobbanása, majd az azt követő elhibázott brüsszeli szankciós politika hatásai azonban hamar éreztetni kezdték hatásukat. Ahogyan az lenni szokott, a valóság ismét könyörtelenül rárúgta az ajtót mindazokra, akik nem tudományos vagy gazdasági, hanem sokkal inkább ideológia szempontok alapján közelítettek egy-egy energiapolitikai kérdéshez.
A még működő német atomerőművek üzemidejének meghosszabbítását júniusban vetette fel elsőként a kormánykoalíció harmadik pártját adó polgári-liberális FDP, amely szerint nem ördögtől való, ha Németország nem alternatíva híján néz elébe a felettébb aggasztó kihívásoknak. Ezt a felvetést a Zöldek részéről Robert Habeck gazdasági miniszter, Steffi Lemke környezetvédelmi miniszter, valamint a párt frakcióvezetője, Britta Haßelmann is a lehető leghatározottabban elutasította, mondván, hogy „nincs szükség újabb látszatvitákra az atomenergiáról”. Július végére, úgy tűnik, mindegyik fél számára világossá vált, hogy mégsem látszatvita zajlik a Bundestagban. A szociáldemokraták és a zöldek mára egyre árnyaltabban fogalmaznak, s a jelenlegi állás szerint akár kompromisszumra is hajlandók lehetnek az atomerőművek ügyében, amennyiben az FDP is enged bizonyos kérdésekben, legyen szó például az autósok életét érintő különféle korlátozásokról.
A vita természetesen nemcsak politikai, hanem tudományos szinten is zajlik. Nagy port kavart néhány napja a vezető német professzorok világos és egyértelmű kiállása az atomenergia mellett, amely így rövid időn belül újabb pofont jelentett a Zöldek számára, hiszen korábban szinte egyetlen tudományos szereplő sem merte felvállalni ezen álláspontját a német nyilvánosságban. A legjobb német műszaki egyetemek professzorai a Stuttgarti Nyilatkozatban azon meggyőződésüknek adtak hangot, hogy az emelkedő energiaárak, valamint az ellátásban tapasztalható hiány és bizonytalanság veszélyezteti a versenyképességet és a jólétet egész Németországban. Mint a professzorok kifejtették, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület és az Európai Unió is fenntartható energiaforrásnak minősíti az atomenergiát, így azt a nap- és szélenergia mellett a harmadik legfontosabb pillérnek tartják a klímaváltozás elleni küzdelem tekintetében. A Stuttgarti Nyilatkozat állításait egyelőre nem kommentálták a Zöldek, ami már önmagában sokatmondó annak a pártnak a részéről, amelynek az egész atomenergia-ellenes mozgalom kibontakozása köszönhető.