A nemzeti konzultáció azt üzeni, hogy a magyarok rajta tartják ujjukat az aktuális történések ütőerén, és éberen őrködnek hazájuk sorsa felett – mondta ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég Alapítvány jogi szakértője az Origónak adott interjúban. Az alkotmányjogász szerint a baloldal mindenáron szeretné ellehetetleníteni a kormány azon törekvését, hogy a gazdaságot megvédje az energiaválság egyre gyűrűző káros következményeitől, a magyar vállalkozásokat a csődtől, a munkavállalókat az elbocsátásoktól, a családokat pedig a megélhetési terhek további növekedésétől. A szakértő úgy látja, hogy a brüsszeli szankciók negatív következményei nem csupán a tankolásnál jelentkeznek, de már a hétköznapok minden részleteibe beszűrődő árnövekedéssel a vacsoraasztalnál is találkozunk velük: korlátozott bolti készletek, a növekvő üdülési költségek, vagy éppen bezáró szállodák mind azt jelzik, a szankciós politika az élet minden területét hátrányosan befolyásolja.
Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértője
Kipostázták az új nemzeti konzultációs kérdőívet, amelyben az Oroszország ellen bevezetett brüsszeli szankciókról kérdezik az embereket. Miért jelentős, hogy Európában egyedülálló módon a magyar kormány megkérdezi az embereket, ők mit szeretnének?
Köszönhetően az európai baloldal elitista testtartásának a politikai nyugaton egyre kevésbe tűnik fontosnak az emberek véleménye, a demokrácia fogalma tartalmilag kezd kiüresedni egy elhasznált kommunikációs eszközzé, elcsépelt szófordulattá válni. Ékes példája ennek a nyáron az Egyesült Államokban a Roe kontra Wade eset által kiváltott ideológiai alapú „felháborodás". A döntés értelmében az emberekhez közelebbi szintre, a tagállami jogalkotás kezébe került az abortuszkérdés, azaz megvalósult a demokrácia bevonása az adott kérdésbe, de a baloldalnak és a kéz a kézben járó médiájának ez nem volt elfogadható, mivel egyoldalú ideológiai lencsén keresztül tekintenek a világra. De jól szemlélteti a baloldal kétszínűségét a kérdésben az „Európai Egyesült Államok"-ért dolgozó baloldali szárny Brüsszelben, melynek megvalósulásával tulajdonképpen az Alapszerződésekbe is belefoglalt – ezáltal az Európai Unió jogába emelt – szubszidiaritás elve üresedne ki.
Mindehhez társul, hogy a jogállamiság önjelölt őrei azok, akik a nemzeti konzultáció, mint közvetlen demokratikus eszköz intézménye ellen foglalnak állást újra és újra.
Ezt a tendenciát törik meg, visznek egy kis életet a kilúgozott demokrácia fogalomba az olyan kezdeményezések, mint a nemzeti konzultáció. Frissen és üdítően hat, ha a törvények végrehajtásáért, az államigazgatás működtetéséért felelős szerv megkérdezi az embereket, érdeklődik véleményük iránt a társadalom egészét érintő kérdésekben, és konszenzust keresve, széleskörű egyetértés alapján – nem utolsó sorban annak eredménye által meghatározva a politikai irányt – kíván kormányozni. Emellett nem elhanyagolható, hogy egy ország egészét megkérdező kormányzat, minden állampolgárral a háta mögött, a nép újbóli, a kérdésre kifejezetten vonatkozó felhatalmazásával felvértezve ül tárgyalóasztalhoz. Ez követendő példaként szolgálhat a földrajzi Nyugaton is, és inspiráció lehet sok más ország számára is, ezért is fontos, hogy hazánk ilyen módon is úttörőként jár elő a jó példával és a követendő demokratikus gyakorlattal. A magyar emberek véleménye valóban számít, ezt újra és újra bizonyítja a nemzeti kormány.
A konzultáció kapcsán szólalt meg Dés László (volt) felesége, az egykori SZDSZ-es szociológus, Vásárhelyi Mária. Facebook-oldalán közzétett irományából kiderül, hogy szerinte a nemzeti konzultáció egyszerűen „nevetséges". Miért aggasztó, hogy bizonyos emberek lenézik a magyarokat, és elbagatellizálják a nemzeti konzultáció jelentőségét?
Jelen helyzetben Európát a már eddig is nyomasztó migrációs, reprodukciós, kulturális feszültségek mellé beköszöntött egy háború a szomszédunkban és súlyosbodik az így előidézett gazdasági válság. Régen nem volt akkora szükség a nemzeti egységre, a belső stabilitásra és az összefogásra, mint ma. Magyarország nincs egy súlycsoportban olyan államokkal, mint Németország, vagy Franciaország, ezért helyzetünkhöz illő, ilyen időkben pedig kiemelten érvényes a mondás: egységben az erő. Csak együtt lehetünk képesek érvényt szerezni nemzeti érdekeinknek, kontraproduktív ilyenkor a belső bomlasztás. Az egység megteremtése is nehéz feladat, még nagyobb kihívás azonban annak fenntartása, ezért minden olyan törekvés, ami ezt létrehozhatja üdvözlendő és minden, ami annak útjába állhat vagy azt szétzilálná, hazánk érdekével ellentétes. Ezért is kifejezetten szomorú, igaz nem meglepő, hogy egyes baloldali politikusok és közszereplők készakarva tesznek meg mindent – feltehetőleg köze van ennek a külföldi kampánydollárokhoz is – a nemzeti egység bomlasztásáért, ezzel hozva nehéz helyzetbe magyar családokat és vállalkozásokat egyaránt.
Miért támadja a baloldal a konzultációt és a kormány munkáját?
Hazánkban kevesen lepődnek már meg azon, hogy a magyar baloldalnak nincsen önálló, valódi politikai mondandója és teljesítménye. Az ellenzéki politizálás az elmúlt években abban merült ki, hogy különböző szövetségi formákban, felállásokban, elvek és elképzelések nélkül próbálnak a kormányrúd közelébe jutni, azonnal ráakaszkodva az aktuális – külső forrásból diktált – kérdésekre és ebből próbálva politikai tőkét kovácsolni, ahelyett, hogy önálló programot és alternatívát kínálnának, mely, mint már korábban is említettem, nem csak a Nagykörúton belüli közönség számára vonzó. Ezen törekvéseik során pedig - ismét nem kizárhatóan a guruló dollárok okán is - teljes mértékben asszimilálódtak a nyugati, liberális fősodor narratívájával.
Politikai identitásuk beleolvadt a nyugati mainstreambe, a liberális gondolkozás egyfajta hazai szócsöveivé váltak, mindenfajta önálló hozzáadott érték és gondolat nélkül.
Jelenlegi tevékenységük is tökéletesen illeszkedik a képbe. A kormányt támadó megnyilvánulások hátterében nem érdemes érveket keresni, mert, ahogy már számos alkalommal láthattuk, nincsen mögöttük logikus érvrendszer vagy alapos gondolatmenet, csak megfelelési kényszer a brüsszeli fősodornak. A baloldal mindenáron szeretné ellehetetleníteni a kormány azon törekvését, hogy a gazdaságot megvédje az energiaválság egyre gyűrűző káros következményeitől, a magyar vállalkozásokat a csődtől, a munkavállalókat az elbocsátásoktól, a családokat pedig a megélhetési terhek további növekedésétől. Ezzel egyidejűleg azonban, ahol csak lehet, panaszkodnak az energiaválság kínzó következményei miatt, élükön a Főpolgármesterrel, aki mindig az energiaválságot nagyban kiváltó elhibázott brüsszeli szankciók mellett érvelt, folyamatosan számon kéri a kormányt, amiért nem segíti a fővárost az energiaárak szülte nehéz helyzetben. A konzultáció ilyenfajta támadása és a kormány munkáját mindenáron akadályozó, hűbéresi politizálás nagyon kártékony hazánknak. Az emberek véleményének megismerése iránti törekvés nem pusztán a demokrácia és ezáltal a fenntartható politikai stabilitás alapja, de erős eszköz a miniszterelnök kezében, amivel a magyar érdekeket hatékonyan tudja képviselni a nemzetközi vitákban, ezáltal aki ezt támadja és igyekszik ellehetetleníteni, az a demokrácia szellemét tárgyalja és a nemzeti érdek ellenében cselekszik. Ékes példája ennek a bevándorlásról tartott nemzeti konzultáció, melynek eredményét hatékonyan használta fel a Miniszterelnök a brüsszeli tárgyalások alkalmával.
Hogyan értékelhetjük a konzultáció hét kérdését?
Érthető okokból leginkább központi helyen az energiatermeléssel és ellátással összefüggő szankciók állnak, az olajra és földgázra, illetve a nukleáris energiával összefüggésben is vannak kérdések. Az energia területe mellett fontos kiemelni, hogy a turizmus és az élelmiszerárak vonatkozásában is kikéri a kormány az emberek álláspontját. A kérdéseket áttanulmányozva az látható, hogy a kormány mély merítéssel, széles körben és a szankciós politika egészével összefüggésben kér felhatalmazást a kritikai álláspont képviseletéhez.
Amint azt tapasztaljuk,
A szankciók negatív következményei nem csupán a tankolásnál jelentkeznek, de már a hétköznapok minden részleteibe beszűrődő ár növekedéssel a vacsoraasztalnál is találkozunk velük: korlátozott bolti készletek, a növekvő üdülési költségek, vagy éppen bezáró szállodák mind azt jelzik, a szankciós politika az élet minden területét hátrányosan befolyásolja.
Ezért is fontos, hogy a kormány erős társadalmi felhatalmazással, a szankciók széles körét érintően tudjon kiállni hazánk és a magyar emberek érdekei mellett. Ez a megfontolás tükröződik a nemrégiben közzétett konzultációs kérdésekből, a társadalom véleménye ismét fontos befolyásoló erővel bírhat a brüsszeli vitaasztalnál, és sok szempontból, valamint területen tudja segíteni hazánk érdekeinek védelmét, a szankciós terhek csökkentését.
Mit vár a kormány a 12. nemzeti konzultációtól?
Amint azt a Miniszterelnök Úr múlt hét péntek reggeli rádió interjújában elmondta, a nemzeti konzultáció nagyon hatékony eszköze egyes fontos kérdésekben a nemzeti egység kialakításának és erős fegyvertény a politika kezében a nemzetközi tárgyalások során. A nemzeti konzultáció több szempontból is jótékony hatású intézmény és gyakorlat:
a demokrácia szellemét és működését folyamatosan életben tartja, a társadalmat aktív módon vonja be a döntések meghozatalába, és pezsgésben tartja az olyan fontos közéleti aktivizmust, amely nélkül egészséges demokrácia és népképviseleti kormányzás nem működhet.
Ennek segítségével az emberek akaratát jobban leképező politizálásra képes a kormányzat, a döntések meghozatalában a társadalom véleménye ilyen módon is megjelenik, valamint elvitathatatlan és kikezdhetetlen legitimációt ad a nemzetközi tárgyalóasztalnál, amely a hatékony érdekképviselethez elengedhetetlen. Az mondható még el, hogy a kormány muníciót remél a küzdelemhez a magyaroktól, megerősítést és felhatalmazást a határozott álláspont képviseletére az elkövetkező hónapok nehéz és hosszú tárgyalásaihoz, politikai küzdelmeihez.
Miért fontos, hogy minél többen kitöltsék a kérdőívet?
Minél több ember nyilvánít véleményt ilyen módon, annál nagyobb súllyal kell figyelembe vennie mindenkinek, aki a magyarokra hatással levő döntések meghozatalában részt vesz. Ha sokan vesznek részt, az egyrészről egyértelmű és tiszta képet fog adni a társadalomnak a szankciós politikához való viszonyulásáról, másrészről határozott és megkerülhetetlen iránymutatás lesz a kormány számára is, hogy mi a képviselendő álláspont. A magas részvételi arány azért is fontos, mert ezáltal pontosabb képet kaphatunk a magyarok véleményéről, mintha csak kevesen vennének részt, így a konzultáció fényében meghozott döntések és képviselt magyar álláspont kialakítása során is kisebb a hiba lehetősége. Egy aktív részvételi arányt produkáló konzultáció alapján hozott döntés a magyar társadalom többségének véleményét fogja tükrözni. Nem utolsó szempont a legitimáció ereje sem, amelyet a magas részvétel jelent. Így megkerülhetetlen és egyértelmű nemzeti álláspont alakítható ki, amelyet még a Brüsszelben, sőt a tengerentúlon is figyelembe kell, hogy vegyenek. Az erős participáció tekintélyt kölcsönöz nemzeti konzultációnak, a nemzeti kormánynak és végső soron a nemzetnek.
Azt üzeni, hogy a magyarok rajta tartják ujjukat az aktuális történések ütőerén, és éberen őrködnek hazájuk sorsa felett.
