Most is erős a disszonancia: A magyar politikai kultúrában végül évértékelőként meghonosodott intézményben rejlő potenciált láthatóan tényleg csak a Fidesz és a DK tudja maximálisan kiaknázni. A többieknek is adott a lehetőség, ám a szétaprózódott baloldal vagy nem tud, vagy nem akar ezzel a lehetőséggel (sem) élni. Nézzük sorjában!

A negyedik kétharmad miatti gyászmunkát a baloldal a „szokott” módon intézte el: mindenki hibás, csak a saját pártjuk és személy szerint ők maguk nem, mert akkor le kéne vonni a következtetést és át kéne adni a terepet másoknak. Marad a szintén tökélyre fejlesztett habverés, a látványpékség és parasztvakítás. A balliberális propagandamédia aznap reggeli híreiből délre születik egy Facebook-bejegyzés és sajtóközlemény, aminek alapján az adott párt ügyeletes politikusa nyilatkozhat a buborékmédiában. Egy nap, egy hír, mindenki elégedett.

Milyen feladat állt a baloldali pártok előtt és milyen válaszokat adtak erre? A DK a többieknél gyorsabban fordult. Miután Dobrev Klára nem maradhatott az EP egyik alelnöke, más pozíciót kerestek neki. Így lett Gyurcsány Ferenc következetesen leánykori nevét használó felesége az árnyékkormány vezetője, ami kiemeli őt a kommunikációs térből. Az árnyékkormány ráadásul arra is alkalmas, hogy a párt beszélő fejeinek számát növeljék és az árnyékkormány tagjai által lefedett területeken szakpolitikai alternatívát tudjanak felmutatni, vagy legalább legyen egy olyan (szak)politikus, akihez az adott területen fordulni lehet.

Az árnyékkormány miniszteri rangú tagjai – eddig legalábbis – csak DK-sok lehetnek. Őket eddig egy szocialista árnyék-főtanácsadó, és egy, a Párbeszédből átigazolt árnyékkormánybiztos egészíti ki. A többi baloldali párt nem állt elő saját árnyékkormánnyal, így ők nem tudnak saját értelmiségi holdudvarukból tizenöt-húsz olyan embert kiállítani, akik legalább magukról elhiszik, hogy adott esetben el tudnának irányítani egy minisztériumot, vagy az országot. Az is lehet persze, hogy értelmiségiként, vállalkozóként vagy szakemberként a negyedik kétharmad után már tényleg ciki a bukott baloldal mellett mutatkozni, vagy a négymilliárd forintnyi guruló dollár után mostantól már senki sem akar ingyen hasznos idióta lenni.

A saját árnyékkormány hajója tehát elment, de lehetett volna más többszereplős testületet is felállítani, ami az árnyékkormány funkcióit ellátja, növeli a kommunikációs teret és szélesre tárja a kaput az újonnan csatlakozók előtt. Ennek az igénynek a tükrében leginkább Donáth Anna visszatérése sikerült harmatgyengére, mivel úgy pozícionálták (a másik nomenklatúra-unoka) Dobrev Klára riválisaként, hogy ezt nem mondták ki nyíltan és nem adtak neki – az általa visszautasított messiási címen túl – semmilyen hivatalos titulust és nem indítottak el egy olyan – akár programalkotó – folyamatot, ami az ő nevéhez kötődik.

Választ kellett adni a szétaprózódott baloldali erőtér kérdésére is. A tucatnyi LMP-s Ungár Pétertől egy elitista, top-down megoldást hallott, miszerint „Elég lenne három párt.” A sajátja, zöldpártként, a liberális Momentum és a baloldali DK. Az MSZP is küzd az elmúlás ellen. Ők a DK-ba még át nem lépett polgármestereik mögé sorakoztatnák fel a többi pártot és csak ott tartanának előválasztást, ahol nincsen megegyezés az indulóról.

A kicsik között legnagyobb DK eközben elérkezettnek látja az all-in játszmát. Gyurcsány már pártelnökként is törekedett a kétpólusú pártrendszerre, ahol a Fidesz mellett az ő (aktuális) pártja a váltópárt. Ezért üzente meg Rákosi Mátyás hírhedt szavait parafrazeálva, hogy aki „Nincsen velünk, az ellenünk van!”, amitől a kétmillió baloldali szavazó zömének átáramlását várja. Az aktív „fideszesek” listázása ezzel szemben inkább amolyan fenyegetően veszélyes pótcselekvés – és érzékeny személyes adatokkal való visszaélésre buzdítás –, ami a hívek immáron a negyedik kétharmad óta tartó tehetetlenség érzését hivatott oldani. Így legalább alantas ösztöneiket kiélve fölényben érezhetik magukat, hiszen ők állítják össze a listákat.

A DK tehát a kétpólusú pártrendszer felé lépked öles léptekkel, ám ezt a célt nehéz lesz – a 21. Kutatóközpont jól időzített kutatása által is alátámasztva – a két legnépszerűtlenebb hazai politikussal elérni. Aki nem hallgatta végig, annak a Gyurcsány beszéde előtti kétperces filmecskét ajánlom, amelyben elhangzik a DK tavaszi ülésszakra szóló hátrom fő üzente: (1) a választási vereségért Márki-Zay Péter a felelős. (2) Az árnyékkormány miatt egyedül a DK-nak van kormányképes csapata, illetve (3) ők jelentik az alternatívát. Egyébként pedig lehet hozzájuk csatlakozni, mint a rendezvény elején bemutatott karrieristák, akik nem akarnak visszamenni autófényezőnek és saját pártjuk helyett inkább a DK-tól remélnek mandátumot.

A sort Márki-Zay Péter (MZP) zárta, akinek végre sikerült megalapítania a hetedik baloldali pártot, ám rajta kívül más nem nagyon büszke erre, még az a kilenc másik ember sem, akik a bejegyzéshez kellettek, és Hadházy Ákos sem akart az új formációhoz csatlakozni. MZP-nek egy olyan – idővel – Európai Néppárt magyar tagpártot kell a 2024-es EP-választáson mandátumhoz juttatnia, amelyik a KDNP-vel ellentétben nem a patrióta, hanem a globalista politika mellett elkötelezett.

A baloldali kínálatot elnézve egyre hihetőbbnek látszik az a friss kutatás, amely a baloldali szivárványkoalícióból kimaradó Kutyapárt és Mi Hazánk erősödését mutatja. A tapasztalt olvasó úgyis tudja, hogy az immáron hét baloldali párt közötti vita valójában a mandátumokról és a zsugorodó torta újraosztásáról szól. A végén úgyis újra össze kell fogniuk Gyurcsány Ferenccel és a DK-val, akármit mondanak is most.
 

Forrás: Magyar Hírlap