A szuverenitás határvonalainak helyzete pedig évszázadok óta foglalkoztatja a jog- és politikatudósokat, hiszen a szuverenitás jelenti az emberi szabadság kiteljesedését. A szuverenitás segítségével a nép kezében van a döntés szabadsága, mely szabadsággal élve képviselőket választanak a társadalmak, és felruházzák őket jogosítványokkal, elvárva, hogy képviselőik az érdekeik mentén járjanak el a bel- és külpolitikai térben egyaránt. A népszuverenitás elvét követve tehát elvárt, hogy a megválasztott képviselők – így a nemzetközi politikai aréna választottjai is – nemet tudjanak mondani a külső befolyásolási kísérleteknek, ezzel megőrizve az intézményrendszerekbe vetett hitet.
Az Európai Unió sui generis politika rendszere részben kormányközi (intergovernmentális), részben nemzetek fölötti (szupranacionális) politikai jegyekkel – így államiságra emlékeztető tulajdonságokkal – rendelkezik, ezért egy szuverén Európai Unió nem engedheti meg magának, és legfőképpen saját polgáraival szemben, hogy ne jelenítse meg önmagát autonóm módon. Ez adja az Európai Unió szuverenitásának fontosságát, és a lobbitevékenységekkel szembeni erős védekezés lényegét.
Az európai integráció során számos intézkedést hoztak, hogy a külső befolyásolási kísérleteket kiszűrhessék; a transzparencia jegyében létrehozták az átláthatósági nyilvántartást, mely az uniós jogalkotást és a szakpolitikák végrehajtását befolyásolni szándékozó szervezeteket és érdekcsoportokat tartja számon, illetve a kapcsolattartás átláthatóságára utaló intézkedések is születtek. A rendszer kiskapuira és hiányosságaira a Katar-gate-ügy hívta fel a nyilvánosság figyelmét és rámutatott arra a tényre, hogy az NGO-k a civil társadalom mögé bújva igyekeznek befolyást vásárolni, a gyenge szabályrendszerrel rendelkező Európai Parlamentben pedig marékszámra lehet mérni a külföldi befolyást.
Február 13-án Monika Hohleimer – német néppárti EU parlamenti képviselő – belátta, hogy az EU-nak az Egyesült Államok jogszabályi keretrendszeréhez hasonló jogszabályra van szüksége, és szorgalmazni kezdte az amerikai Foreign Agents Registration Act [FARA] uniós megfelelőjének létrehozását. Az Egyesült Államokban a lobbikérdés régóta foglalkoztatja a törvényhozókat – hiszen az amerikai szövetségi lobbitörvény és a FARA is nagy múltra nyúlik vissza –, így az Egyesült Államok megfelelő perspektívát tud nyújtani Európának. Woodrow Wilson és Harry S. Truman amerikai elnökök harcára volt szükség, hogy a lobbistákat – akik a Capitol Hill-en külön hatalmi tényezőként jelennek meg – törvényi keretek közé szorítsák, azonban az Inspector General felhívta a figyelmet arra, hogy a lépéskényszerbe helyezett érdekcsoportok, feltalálva az alulról építkező lobbizást („grassroots lobbying”), már rejtett agendaépítkezéssel próbálják a közvéleményt, és ezáltal a képviselőket befolyásolni, súlyosan sértve a szuverenitás alapelveit. A problémát látva 2023 januárjában a Chuck Grassley iowai republikánus szenátor által vezetett kétpárti szenátorcsoport újból bemutatta azt a szabályozást, amelynek célja a külföldi ellenérdekű felek arra irányuló erőfeszítéseinek visszaszorítása, hogy titokban befolyásolni tudják az Egyesült Államok politikáját. Az alulról építkező lobbizás hazánkban is felütötte a fejét, amelyre a dollármédia botránya világított rá, de a titkosszolgálati jelentések szerint a guruló dollárok könnyen korrumpálható baloldali szereplőkhöz is eljuthattak.
Az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozat és az ország későbbi alkotmánya által megalapozott legfőbb alkotmányos elv az USA-ban a (nép)szuverenitás elve, melynek védelme jogalkotói prioritást élvez, és melynek követése az Európai Unióban is üdvözölendő lenne, hiszen a hiányos, illetve a nem megfelelően végrehajtott szabályozás már így is nagyon sok kárt okozott az európai integrációnak. Továbbá kártékony hatással van az olyan európai értékek nemzetközi képviseletére is, mint a jogállamiság, a szolidaritás, az egyenlőség vagy az igazságosság. Az Európai Unió vezetői pedig csak akkor beszélhetnek hitelesen demokrácia és jogállamiság kérdéseiről, ha az EU külső és belső szuverenitásának védelme hatékonyan megvalósulni képes a külső, idegen erők és érdekek, így a lobbista szervezetek, NGO-k vonatkozásában is.
A teljes elemzés itt érhető el: 