Az Európai Unió az orosz–ukrán háború kitöréséig – a második világháború adta tapasztalatok okán – a területén mindig kiemelten törekedett a béke elősegítésére és fenntartására, valamint próbálta elkerülni, vagy lényegesen csökkenteni a területén felmerülő háborús konfliktusok esélyét. Ezen több mint évtizedes gyakorlatát az orosz–ukrán háború felülírta, és Európa eddig soha nem látott fegyverexportba kezdett Ukrajna javára, ezzel közvetlenül belesodorva önmagát a háború kényszerű támogatásába.

Ukrajnai plakátok sorsközösséget hirdetnek a magyar és az ukrán lakosok között, ezzel is kiemelve azt, hogy a magyarok ugyanúgy érintettek az orosz–ukrán háborúban, miközben a magyar kormány következetesen a tűzszünet mielőbbi elrendelését és a béketárgyalások megkezdését sürgeti. Hiába Magyarország békepártisága, az ukrajnai plakátok megrendelőihez még mindig nem jutott el a háború lezárásának égető szüksége.

Mély elgondolkodásra adhat okot, hogy vajon milyen észszerű indokok vezethettek oda, hogy az európai háztartások növekvő inflációs terhei, a bevándorlás hatásainak eredménytelen kezelése és Európa egészét kiemelkedően sújtó gazdasági válság idején Európa legnagyobb gazdasága nemzeti állampolgárainak adóterheit tovább növeli abból a célból, hogy a bevándorlás okozta munkaerőpiaci kihívások megoldására kísérletet tegyen. A munkanélküli segélyezés rendszerének megerősítése és „polgári juttatásnak” nevezése vajon tényleg növeli a bevándorlók munkaerőpiaci esélyeit, hozzájárulva a német gazdaság fejlődéséhez, vagy csupán egy újabb eredménytelen szociálpolitikai eszköz, amely a segélyezést előtérbe helyező baloldal szavazótáborát növelheti? Elemzésünk e témát vette górcső alá.

Alapvetés, hogy a korrupció sem az államnak, sem az adófizetőknek nem kedvez. A nyugati világ demokratikus hatalmi berendezkedése óta mégis napi szintű diskurzust élvez a korrupció – vélt vagy valós – felmerülése, az ellene folytatott harc mértéke és annak sikeressége. Mindemellett a közvélemény a sajtón, míg a nagybefektetők az NGO-k támogatásán és véleményalkotásán keresztül kívánják az erről szóló vitákat olyan mederbe terelni, amelyek inkább az ő malmukra hajták a vizet, nem pedig valós problémákra – a pozitívumok elismerése mellett – hívják fel a figyelmet...

Hiába az Európai Unió valaha ismert legnagyobb korrupciós botránya, hiába Magyarország történelmi megállapodása az EU-val, a Transparency International kizárólag Magyarország lejáratásával foglalkozik. A brüsszeli botrány bőven szolgáltat indokot arra, hogy az NGO-k önmagukat és Brüsszelt is górcső alá vegyék, de a legutolsó elemzésük szerint nem ezért fizetik őket: az NGO-k továbbra is nagyhatalmi érdekeket szolgálnak.

A Human Rights Watch nevű nemzetközi NGO, politikailag erősen liberális elkötelezettségű New York-i székhelyű szervezet, a 2022-es országgyűlési választások vonatkozásában, bíráló és több helyen nem megalapozott kritikákat megfogalmazó 85 oldalas, módszertanilag nem meggyőző, azaz szakmailag nem kellően megalapozott riportot készített hazánkról. Pénzügyi tekintetben a Soros György finanszírozta Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatához kötődő szervezet a dokumentumban azt állapította meg, hogy Magyarországon a személyes adatok törvényi, illetve hatósági védelme nem megfelelő módon biztosított, ezáltal pedig súlyosan sérülnek a jogállamisági alapelvek.