A klímaváltozás szerepe a magyar lakosság jövőtől való félelmében


A Századvég a 2017-es és 2020-as évek elején végzett kutatásainak összehasonlítása alapján csökkent a magyar emberek félelme a klímaváltozás következményeitől. A visszaesés mértékében eltérés figyelhető meg az egyes társadalmi csoportok között: a csökkenés a magasan képzett budapesti fiatal válaszadók körében kisebb volt. Az eltérés egy lehetséges oka, hogy az elmúlt évek erősödő, jellemzően a klímaváltozás negatív következményeit hangsúlyozó kommunikációja ezekben a demográfiai csoportokban nagyobb hatást gyakorolt.

A 2020-as adatfelvétel közvetlenül megelőzte a koronavírus járvány magyarországi megjelenését, ezért az eredmények jó kiindulási alapként szolgálhatnak annak mérésére, hogy a járvány hogyan befolyásolja az emberek jövővel kapcsolatos félelmeit.

Jelen cikk megvizsgálta, hogy az elmúlt három évben a jövőtől való félelem tekintetében hogyan alakult át, és mely rétegekben változott meg az éghajlatváltozás szerepe. A kutatási kérdés vizsgálatához egy nagymintás, megyei szinten reprezentatív 2017-es, valamint egy ismételt, kisebb mintás 2020-as, a magyar felnőtt lakosság körében azonos módszertannal készített telefonos lekérdezés adatai kerültek összehasonlításra. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált időszakban az emberek kiszámíthatóbbnak látták a jövőjüket, és részben (de vélhetően nem kizárólag) ennek köszönhetően csökkent a jövőtől való félelmük. A lekérdezés az egyes tényezők hatását bizonytalanságcsökkentő potenciáljukon keresztül ragadta meg. A klímaváltozástól való félelem kérdése tehát úgy jelent meg a vizsgálatban, hogy a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklése miként csökkentené a jövőre vonatkozó bizonytalanság érzetét. A vizsgált időszakban általánosságban negatív elmozdulás volt megfigyelhető: azaz – a többi tényezőhöz hasonlóan – kevesebb ember aggódik a klímaváltozás miatt.

A csökkenés mértéke az egyes társadalmi csoportoknál eltér: a klímakérdés fontosságának kisebb arányú visszaesése figyelhető meg a magasabb iskolai végzettségű személyeknél, a budapestieknél és a fiataloknál. Az eredmények a klímaváltozásra érzékeny társadalmi csoport tekintetében összevágnak a szakirodalmi áttekintőben bemutatott nemzetközi kutatások eredményeivel, azonban eltérnek a korábbi magyar lekérdezés eredményeitől. Az elemzés alapján egyrészt megállapítható, hogy a klímaváltozással kapcsolatos kommunikációnak azon csoportok esetében van jelentősége, amelyek alapvető szükségletei már ki vannak elégítve és kevésbé félnek a jövőtől. Másrészt, az elmúlt időszak negatív klímakommunikációja nem okozta a félelem növekedését, bár annak csökkenési ütemét – vélhetően leginkább az említett társadalmi csoportokban – visszavetette.Az eredmények három fő jövőbeli kutatási területet jelölnek ki, amelyek a vitaindító cikk tanulságainak empirikus validációjához is szükségesek lennének. Egyrészt érdemes lehet jelen – jellemzően demográfiai fókuszú – vizsgálatot megismételni a nemzetközi szakirodalom alapján robusztusabb csoportképző politikai és ideológiai ismérvekre. Másrészt érdemes lenne a jövőben vizsgálni, hogy az attitűdök, valamint a klímaváltozástól való félelem hogyan befolyásolja a cselekvési hajlandóságot és a válaszadó tényleges ökológiai lábnyomát. Mert amíg nincsenek bizonyítékok arra, hogy a zöldmozgalmak terjedése ténylegesen segíti a környezeti értékek terjedését, ami valóban hozzájárul a tudatosabb cselekvéshez és az ökológiai lábnyom csökkentéséhez, addig a láncolat első pontjáért tett erőfeszítések nehezen indokolhatók.

Szerzők: Bogáromi Eszter, Hortay Olivér és Pillók Péter

A kutatás eredményei részletesen megismerhetők a Replika című tudományos folyóirat legújabb számában.