A válságba jutott SPD most már a magyarokat másolná


A német szociáldemokraták történelmük egyik legjelentősebb válságát élik az utóbbi hónapokban, ezzel magyarázható, hogy a párt frissen megválasztott társelnökei új irányvonalat hirdettek. Kérdésként merül fel, hogy vajon mennyiben tekinthető valódi politikai innovációnak az általuk beharangozott „baloldali fordulat"?​ Az eredeti cikk 2019. december 14-én jelent meg a az Origo oldalán.​


A májusi európai parlamenti voksoláson az SPD minden korábbi szereplését alulmúlva mindössze 15 százalékos eredményt ért el, továbbá e választással párhuzamosan megtartott brémai tartományi voksoláson 73 év után először le kellett mondaniuk az első helyről. A szeptemberi szászországi és az októberi türingiai választások ugyancsak jelentős kudarccal zárultak a szociáldemokraták számára: 8, illetve 8,5 százalékos eredményükkel lényegében kispárttá zsugorodtak e tartományokban. E népszerűségvesztés elválaszthatatlan attól a ténytől, hogy az SPD az elmúlt években a legmeghatározóbb közéleti kérdésekben – mint például az illegális migráció és a jelentkező gazdasági nehézségek kezelése – a választói akarattal szemben politizált, így eltávolodott a saját szavazóitól.

Általános jelenségnek tekinthető, hogy rossz választási szereplés esetén az adott politikai erő személycserékbe kezd és felülvizsgálja az addig folytatott politikáját. Ennek során gyakran előfordul, hogy más országok pártjainak – már működő, kipróbált – megoldásait ültetik át kisebb-nagyobb módosításokkal saját programjukba és politikai kommunikációjukba. Több jel mutat arra, hogy az SPD esetében is ez történt: felmérve a valós választói igényeket illetve elvárásokat, olyan következtetésekre jutottak, amelyek nagymértékben hasonlítanak a jobbközép magyar kormány gazdaságpolitikai intézkedéseihez.

A szociáldemokraták új vezetői többek között az alábbi célkitűzéseket hirdették meg:
- a minimálbér emelése
- jelentős állami beruházások a megszűnő munkahelyek pótlása céljából
- a lakossági villamos energia árának csökkentése
- a gyermektámogatási programok hosszú távú fenntartása
- helyi infrastrukturális fejlesztések megvalósítása.
Közismert tény, hogy a magyar kormánypártok az elmúlt években egy sajátos gazdasági modellt vezettek be, melynek lényegi elemei közé tartozik többek között a minimálbér-emelés, a rezsicsökkentés, jelentős családtámogatási intézkedések foganatosítása, illetve az állami beruházások élénkítése.

Szintén nem titok, hogy a német szociáldemokraták a magyar kormányzat egyik legélesebb európai kritikusainak tekinthetők. Vajon elképzelhető-e, hogy a felszíni támadások ellenére az SPD politikusai alaposan tanulmányozták a FIDESZ-KDNP politikáját és különösen a magyar gazdasági modellt, majd annak bizonyos pontjai szükségességét nem pusztán elismerték, hanem – újdonságként beállítva – át is ültették saját programjukba? Előfordulhat-e, hogy a baloldali párt által jelenleg politikai nóvumként feltüntetett intézkedéscsomag gyökerei valójában a jobboldali magyar kormányzati politikában keresendők?

Bármi is az igazság, annyi bizonyos, hogy az új szociáldemokrata vezetők a korábbitól eltérő irányvonalat képviselnek, és nem zárható ki, hogy a további javaslataik is okozhatnak meglepetéseket a német és az európai közvélemény számára.

Szerző: dr. Erdős Gergely, a Századvég Alapítvány belpolitikai elelmzője