Amerika választott?


Fordulatos napok vannak mögöttünk az amerikai választások után, egyelőre továbbra sincs még hivatalos végeredmény az elnökválasztást illetően, Trump elnök ugyan a tegnapi nap folyamán bejelentette győzelmét, ennek esélye most egyre távolabbinak látszik, és egyre valószínűbbnek tűnik, hogy Joe Biden lesz az Egyesült Államok új elnöke. Ugyanakkor az már most látható – függetlenül a pontos végeredménytől –, hogy a Trump-kampánynál lényegesen nagyobb demokrata reklámköltések ellenére az elsöprő demokrata siker, amelyet számos amerikai közvélemény-kutató cég prognosztizált, elmaradni látszik. A jelenlegi eredmények alapján a Szenátusban patthelyzetre lehet számítani a demokraták és a GOP között, míg a Képviselőház szolid többséggel a Demokrata Párté lesz. Palóc André, a Századvég vezető elemzőjének írása, társszerző Bakondi Bálint junior elemző. Az eredeti cikk 2020.november 6-án jelent meg az Origo oldalán.


Eltérő kiadások

Az elnöki székért folytatott versenyben rendkívüli összegek kerültek elköltésre különböző hirdetésekre az Egyesült Államokban. Természetesen mindkét jelölt komoly forrásokat mozgósított, ugyanakkor Joe Biden kampányának kiadásai messze túlmutatnak a Trump-kampány pénzügyi költségvetésén az eddig ismert adatok szerint. Biden kampányában szeptember 5-e és október 1-je között mintegy 95 millió dollárt fordítottak különböző reklámokra és TV-s hirdetésekre, és összesen 135 000 reklámot adtak le ez idő alatt a demokrata jelöltet népszerűsítve. Ezek a számok messze meghaladják a Trump-csapat kiadásait, a republikánus jelölt kevesebb mint fele ennyit, 41 millió dollárt költött ugyan ebben az időszakban hirdetésekre, ami 59 000 reklámot jelentett esetében.

Továbbá Joe Biden volt alelnök – az amerikai Advertising Analytics számításai szerint – 54 millió dollárt költött csak a választások előtti utolsó nyolc napban televíziós hirdetésekre, ami majdnem kétszer akkora összeg, mint a Trump-kampány 26,9 millió dolláros kiadása ebben az időszakban. Azonban Biden nem volt egyedül a kampánya fedezésében, Michael R. Bloomberg milliárdos, volt New York-i polgármester – aki egy ideig a demokrata elnökjelöltségért is versenyben volt –100 millió dollárt költött Florida államban televíziós hirdetésekre, valamint további 15 millió dollárt Texasban és Ohióban.

Florida láthatóan komoly csatatér volt, a politikai hirdetésekre fordított költések jelentősen meghaladták a 2016-os kiadásokat: a két jelölt együttesen legalább 264 millió dollárt költött el televíziós, rádiós és online kampányára összesen. Azonban a demokraták nem csak az elnöki kampányra fordítottak kimagaslóan nagy forrásokat. A valaha volt 10 legtöbbet költő szenátori kampány közül 7 a 2020-as évben valósult meg, és mind a hét demokrata jelöltekhez kötődik.

Elmaradt demokrata söprés

A demokraták a választásokat megelőző hónapokban rendre arról beszéltek, hogy mind Biden, mind pedig a kormányzó-, szenátor- és képviselő-jelöltjeik elsöprő győzelmet fognak aratni, és 2020 egy demokrata fordulat lesz az amerikai politikában. Nos, ez a demokrata fordulat elmaradt, és a képviselői, szenátori vagy akár kormányzói választások eredményeit vizsgálva látható, hogy nem valósult meg a demokraták korábban remélt nagyarányú győzelme.

Az idei választások során a szenátorok – akik mandátuma 6 évre szól - egyharmadát választották újra. A demokrata pártot egyértelmű esélyesként kiáltotta ki az amerikai mainstream sajtó már csak azért is, mert több, a választások előtt a republikánusok által betöltött pozícióban volt most választás. A választás előtt 53 republikánus és 45 demokrata, illetve kettő hivatalosan független képviselő volt a szenátus tagja. Az érdekesség kedvéért ilyen független képviselő a korábbi demokrata elnökjelöltségért versengő Bernie Sanders is. 23 republikánus és 12 demokrata szenátor indult újra a választáson. Az esetek túlnyomó többségében a választott szenátor pártja megegyezik azzal, ahogy az állam szavazott az elnökválasztás során. Ez alól kivétel Maine állam, ahol a republikánus Susan Collins magabiztosan megnyerte a választásokat a demokrata jelölt Sara Gideon-nal szemben, Collins a szavazatok 51 százalékát tudhatja magáénak, míg Gideon 42 százalékot szerzett a választáson. Maine az elnökválasztásban megosztja az elektori szavazatait. A négy elektori választási szavazat közül kettőt az állami győztesnek ítélnek oda, egyet-egyet pedig a két kongresszusi körzet nyertesének, így a kettő állami elektori szavazatot, valamint az egyik kongresszusi szavazatot is Biden nyeri, és minden számítás szerint az utolsó negyedik elektori szavazatot Trump szerezheti meg. Hasonló, szavazatait megosztó állam lehet még Georgia is, ahol jelenleg Trump elnök ugyan vezet, de még nincs hivatalos eredmény, mert a levélben leadott szavazatokra várnak. A megközelítőleg 200 000 szavazat valószínűleg túlnyomó többségben demokrata, és a jelenlegi különbség Trump és Biden között 18 540 szavazat a mostani elnök javára, így várhatóan végül Biden fogja begyűjteni az elektori szavazatokat.

Viszont Georgiában a szabályok alapján a szenátornak 50 százalékot kell gyűjtenie a győzelemhez. Az egyik szenátori versenyben jelenleg senkinek nincs meg a kellő szavazataránya. Itt a demokrata jelölt áll győzelemre a szavazatok 32 százalékával. A republikánus Kelly Loeffer 26%-on áll. Itt januárban lesz második körös választás Loeffer (R) és Warnock (D) között. A másik szenátori helyért folyó versenyben jelenleg David Perdue republikánus szenátor vezet 50 százalékkal, így Georgiában is megoszlanak az elnökjelöltekre és a szenátorokra leadott voksok.

A Képviselőházban a választások előtt a demokraták voltak többségben, és az előrejelzések azt mutatták, ezt meg is tudják tartani. A főáramú média a választások előtt a demokrata dominancia erősödését várta. A választás előtt 232 demokrata, 198 republikánus, 1 libertárius ült a Képviselőházban, és 4 hely volt üres. Az már biztosnak mondható az eredmények alapján, hogy a republikánusok 6 hellyel tudták növelni mandátumaik számát, míg a demokraták várhatóan 5-tel kevesebb helyet kaphatnak jelenleg. A republikánusok nyerni tudtak Dél-Florida, Új-Mexikó, Oklahoma és Dél-Karolina egyes választókörzeteiben is. Illetve a már 15 éve szolgáló demokrata képviselőházi tag Collin Peterson helyébe is republikánus lép majd. Több szoros mandátumot is meg tudtak védeni Texasban. Az államok képviselői megosztottsága változó. Georgiában például a 14 versenyből 8 republikánus és 5 demokrata nyert biztosan, itt még nem ismert az elnöki szavazatok végeredménye. Minnesotában, ahol Biden nyert az elnöki szinten, 3-3 a képviselők aránya a két párt között. Nebraskában, ahol megoszlik az elektori szavazat, mind a 3 kongresszusi képviselő republikánus lesz, de az elnöki szavazatokat nézve a nebraskai 2-es számú elektori szavazatot Biden kapja meg. Wisconsinban a republikánus képviselők győztek 5-3 arányban, de az elektori szavazatok Bidenhez kerültek. Michiganben 7-6-re vezetnek a republikánusok, itt egy versenyt még nem zártak le, de az elnöki szinten Biden nyert.

A kormányzók is megmérettették magukat néhány államban. Ilyen volt Washington állam, Utah, Észak-Dakota, Missouri, Indiana, Nyugat-Virginia, Észak-Karolina, Vermont és New Hampshire is. A kormányzók és az elnökjelöltek tekintetében már sokkal jobban hasonlít az egyes államok színezete, az egyetlen várható különbség a kormányzó pártja és az elnök pártja között Észak-Karolinában lehetséges, ahol a demokrata Roy Cooper nyert a szavazatok 51.5 százalékával, míg Észak-Karolinában Trump vezet 50.1 – 48,7-re Joe Biden előtt, azonban a legfrissebb adatok szerint még 117 ezer szavazat vár megszámlálásra, melyek mindegyike levélszavazat.

A Szenátus jelentősége

A Szenátus által gyakorolt kontroll fontos része az amerikai közjognak és politikának. Az alkotmány szerint csak a kongresszus indíthat felmentési eljárást, azaz impeachmentet, de ezt a szenátus tárgyalja, és ő is ítélheti el az elnököt. Ezt 2019-ben láthattuk is, amikor a demokraták által irányított Képviselőház elkezdte a felmentési folyamatot, de a republikánus többségű Szenátus nemmel szavazott, ezzel hatalomban tartva Trumpot.

Továbbá a Szenátuson keresztül vezet az út a legfelsőbb bírósági helyekhez is. Itt a szenátorok egyszerű többsége kell ahhoz, hogy az elnök jelöltjéből legfelsőbb bíró legyen élethosszig, vagy amíg vissza nem vonul. Ugyanez a helyzet a nagykövetek, illetve a tárcavezetők esetében is. Trump az elmúlt 4 évben 3 legfelsőbb bírót is kinevezett. A demokraták azzal fenyegetőztek, hogy feltöltik a legfelsőbb bíróságot, ha Trump jelöltje, Amy Coney Barrett kinevezésre kerül és a választásokon a demokraták nyernek. Ez azonban egy demokrata Szenátus nélkül elképzelhetetlen.

A Szenátusnak továbbá hatalmában áll a vita késleltetése vagy a jogszabályok blokkolása is. A Szenátusban korlátlan vita folyt egészen 1917-ig, amikor a szenátus elfogadta a 22. cikket, mely lehetővé tette a Szenátus számára, hogy kétharmados többségi szavazással zárja le a vitát - ezt a taktika „cloture" néven vált ismertté. A folyamatos vita, vagy más néven „filibuster" miatt ugyanakkor jogszabályok késhetnek, vagy néha még megszavazásra sem kerülnek. Egy kétharmados többség valószínűtlen a jelenlegi politikai helyzetben ennek a szabálynak a megváltoztatásához.

Közvélemény-kutatások

A 2016-os fiaskó után, mikor a közvélemény-kutatások és a népszerűségi indexek mind Hillary Clinton nagyarányú fölényét mutatták, többen is arra számítottak, hogy az amerikai közvélemény-kutatók az idei elnökválasztásnál óvatosabbak lesznek, és biztosabb előrejelzésekre fognak majd törekedni, de ez nem így történt.

Több kutatás, ahogy a CBNC-é is, a csatatérállamokban rendre alámérte Trumpot:

A YouGov közvélemény-kutató vállalat is több billegő államban jelentősen alábecsülte Trump támogatottságát:

Az Emerson Collage legutolsó, november 3-án közzétett közvélemény-kutatásában Floridára vonatkozóan szintén felülbecsülte Joe Biden támogatottságát:

A fentebbi ábrák egyértelműen mutatják, hogy a legnagyobb közvélemény-kutató cégek az Egyesült Államokban szinte egytől egyig jelentősen túlbecsülték Biden támogatottságát, és ezzel együtt többször alámérték Trumpét. Hogy ennek mi lehet az oka, azt valójában csak a kutatásokat végző cégek ismerik. Az eltérések oka fakadhat módszertani hibákból éppúgy, mint hiányos adatbázisokból, de az adatsorokat nézve felmerülhet az olvasóban a gyanú, hogy esetleg nem véletlen a demokrata jelölt támogatottságának többszöri túlbecslése, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a „győzteshez húzással” próbálhatták esetleg befolyásolni a bizonytalan szavazókat.

Emellett könnyen elképzelhető, hogy abban jelentősen tévedett több közvélemény-kutató is, hogy a spanyol ajkú bevándorlók mekkora arányban fogják a demokrata jelöltet támogatni. Ugyanis régóta fennálló baloldali sztereotípia, hogy a latinók – hasonlóképpen az afroamerikaiakhoz – alapvetően a demokrata jelölteket támogatják. Az amerikai baloldal alapvetése, hogy a színes bőrű szavazók őket kell, hogy támogassák, és ezzel egy időben a republikánusokat a kampányok során – ahogy ez alkalommal is – igyekeznek rasszista, idegengyűlölő politikusként bemutatni. Nos, ezzel szemben a spanyol ajkú választók egy jelentős része a demokrata elképzeléssel ellentétben tudatos választó, és tisztában van azzal, hogy ezek hamis vádak, éppen ezért sokkalta inkább politikai preferencia alapján dönt. Ugyanis többségük olyan, szélsőségesen baloldali dél-amerikai államból vándorolt be az Egyesült Államokba, ahol számára világossá vált, hogy az a fajta szélsőséges baloldali politika, amely az utóbbi időkben egyre inkább jellemző a demokratákra, nem működik a gyakorlatban. A latinók jelentős része mélyen vallásos, konzervatív beállítottságú és hagyománytisztelő ember, éppen ezért politikai vagy ideológiai szempontból sokkal közelebb áll hozzájuk a Republikánus Párt politikája.

A mainstream befolyása

A kampány során végig egyértelmű volt a mainstream média demokrata elfogultsága. A legtöbb országos televíziócsatorna, újság és portál végig Trumpot támadta. Emellett – régi szokás szerint – az amerikai hírességek egy jelentős része is letette garasát egyik vagy másik jelölt mellett, de túlnyomórészt Joe Bident biztosítva támogatásáról. Nos, ha a főáramú sajtó és a celebritások közötti támogatottság megegyezett volna a választók véleményével, akkor minden kétséget kizáróan elsöprő demokrata fölényt láthattunk volna, de nem így történt. Az alternatív médiumok, a közösségi médiában meglévő csoportok és közösségek korában a hagyományos média és a hírességek politikai befolyása és jelentősége ugyan még mindig számottevő, de egyre inkább csökken. Valószínűsíthetően a választók egy jelentős részének is égbekiáltó volt az a demokrata elfogultság, amely a mainstream médiára volt jellemző, mivel már-már hihetetlennek tűnhetett a történet, hogy a több mint 40 éve politizáló Biden a megújulás jelöltje, míg a Trump-politikára csak a hibák sorozata jellemző. A kép ennél sokkal árnyaltabb, és ezzel látható módon a választók tisztában is voltak

Bármi lesz is végül az amerikai választások végleges eredménye, több társadalmi és politikai folyamat már biztosan látható. Egyfelől – ahogy a szoros eredmények is mutatják – az Egyesült Államok társadalma továbbra is megosztott, továbbra is fennáll a város-vidék ellentét, amelyet a belső vándorlás csak tovább erősített az elmúlt évek során. Ezen szembenállás feloldása egyelőre rendkívül távolinak látszik, és már most egyre inkább érzékelhető, bármelyik jelölt is lesz végül az Egyesült Államok elnöke, a másik tábor nehezen fogja majd ezt elfogadni. Ennek oka, túl a politikai megosztottságon, az egyes feltételezett választási visszaélésekben és számítási anomáliákban van. Éppen ezért könnyen elképzelhető, hogy hosszú hetek, vagy akár hónapok is állnak még előttünk, míg végül a választási lázban égő Amerika nyugvóponthoz ér.

Szerző: Palóc André, a Századvég Alapítvány vezető elemzője

Társszerző: Bakondi Bálint, a Századvég Alapítvány junior elemzője