Andy Dollárpapától Slomó terjeszkedéséig - megélhetési filoszemiták a balliberális sajtóban?


Az utóbbi idők különös fejleményeként a politikai antiszemitizmus egy jellegzetes változata nyerhetett teret, sőt legitimitást a baloldali sajtóban. A közéleti médiának annak a szegmensében, amely Soros György-támogató, és hol burkoltabb formában, hol nyíltan pártfogolja az Európába irányuló – főként muszlim – bevándorlást.​ Az erdeti cikk 2020. július 16-án jelent meg az Origo oldalán.


A baloldali médiumok zsidóellenessége legfőképpen a nemzetállami Izrael bírálatában, esetleg elutasításában, az izraeli politika egyoldalú, negatív hangú bemutatásában, továbbá a túlnyomóan antiszemita migránsok miatti sajátos megfelelési kényszerben ölt testet. Miközben a közép-európai jobboldalt visszatérően az a vád éri, hogy politikája populista, nacionalista, sőt szélsőségekbe hajló, a Soros-kritika pedig a harmincas éveket idéző, sanda gyakorlatot takar, eközben a balliberális európai és hazai sajtó mélyen hallgat a nyugat-európai zsidóságot, mint vallási közösséget rendszeresen érő atrocitásokról. Sőt, a baloldali médiumok – újságok, portálok és közösségi média – Izrael-ellenessége még bátorítást is ad ezekhez a jelenségekhez, amiként számos, nem feltétlenül a politikában aktív közéleti szereplőt, influenszert is felelőtlen és meggondolatlan nyilatkozatokra, megnyilvánulásokra késztethet.

Az antiszemita felhang különösen az utóbbi években, a magyarországi baloldali sajtóban is fölerősödni látszik. Jól emlékezhetünk például a HVG elhíresült címlapjára, amely az azóta elhunyt Andy Vajna kormánybiztost „Dollárpapaként" ábrázolja vagy a „Köves Slomó állami milliárdjai" című Magyar Narancs-címlapra, amelyen a vallási vezető egy sófárt fúj meg. A balliberális hetilap támadása utóbbi esetben világos, egyértelmű, mellyel a zsidók gondolkodás- és cselekvésmódjával, üzleti attitűdjével kapcsolatos negatív sztereotípiákat lovagolja meg olcsó politikai célzat érdekében. A zsidóság elképzelt politikai, gazdasági és kulturális pozícióinak antiszemita sajtóábrázolása – 1945 előtt – hasonló alapon öltött testet a nemzetiszocialista és nyilas nézetrendszerben.

„Slomó terjeszkedik" kezdetű címmel jelent meg nemrégiben a Szombat.org írása, amely arról szólt, hogy hamarosan a tévés és rádiós szegmensben is érdekelt lehet az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséghez (EMIH) és a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesülethez kötődésűnek leírt Brit Media. Persze az nyilván nem jutott a szerkesztő, vagy a szerző eszébe, hogy a cím egyesek számára antiszemita áthallása abból eredeztethető, hogy az Adolf Hitler Mein Kampf című szégyenkönyvében a zsidók terjeszkedéséről értekezett, káros bacilusnak minősítve őket.

Ugyanebben a témakörben a radikális baloldali 444.hu, a Magyarországon állami státusszal is elismert zsidó egyház társadalmi szerepét negligálva, ezzel a címmel cikkezett: „Jókora állami támogatásból építhet saját színházat Köves Slomó Fidesz-közeli zsidó kisegyháza".

A hazai baloldali politikusok egyes náci kirohanásai persze nem számítanak akkora bűnnek, például László Imre XI. kerületi DK-s polgármester azon nyilatkozata, miszerint Hitler az 1930-as évek második felében megérdemelten lett a Time magazinban az Év Embere, nem kapott kritikus elbánásmódot, sőt a Szombat című folyóirat – már említett – online változata őt bizonyos vélemények szerint mosdató cikkének rövid bevezetőjében azt írta: „Hitlert dicsérte Újbuda polgármestere – de csak egy frappáns példát akart előadni".

A baloldali „írástudók", véleményformálók felelőtlensége különös súllyal esik latba akkor, amikor az antiszemitizmus kapcsán kettős mércével mérnek, ugyanis mindez az erkölcsi értékek eltűnését eredményezheti, és rossz példát szolgáltat a társadalom, különösen a fiatalok számára. A baloldal saját antiszemitizmusa, illetve minden ilyen megnyilatkozás látványos mosdatása, a nyílt zsidózók és Hitler-éltetők mentegetése ugyanakkor jelentősen összefügg azzal, hogy migrációpártiak, és helyeslik olyan bevándorlók tömeges Európába érkeztetését, akik semmilyen mértékben nem osztják, és nem is kívánják osztani az európai zsidó-keresztény civilizáció morális fundamentumait.

A szólásszabadság relativizálása kapcsán meg kell jegyezni, hogy az angolszász országokban hagyományosan nagyobb a „tűrésküszöb", de Kelet-Közép-Európában is sokszor következmények nélkül maradnak az embereket állatokhoz lealacsonyító politikai megszólalások. Példaként említhető ehelyütt az antiszemita New York Times-karikatúra (2019. ápr. 25.): kipás, vak Trump vezeti a Dávid-csillagos, Izrael.feliratú Netanjahu-kutyát, amely megbélyegzésnek csupán a karikatúrista tekintetében lett igazi következménye.

Mindezek fényében bátran osztható az az álláspont, miszerint a politikai baloldal közéleti ámokfutása súlyos károkat okozhat nemcsak Magyarországnak, hanem egész Európának is, ezért a hitét gyakorló magyarországi zsidóság számára csak a polgári-konzervatív, jobbközép erők stabil kormányzása jelenthet biztosítékot mindennapi szabadságuk és évezredes hagyományaik értékalapú megőrzéséhez.

Szerző: ifj Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi tanácsadója.