Az amerikai elektori rendszer múltja, jelene és jövője


2020. november 3-án az egész világ Amerikára figyelt. Elnöki, képviselőházi, szenátori és kormányzói választásokat is tartottak. A jelenleg ismert eredmények alapján Amerika új elnököt választott magának Joe Biden személyében. Az előrejelzésekkel ellentétben azonban sokkal szorosabb eredmény született, továbbá elmaradt az úgynevezett kékhullám is, ami azt jelentette volna, hogy a demokraták irányítják az elnökséget, a szenátust, és növelik előnyüket a képviselőházban is, ez azonban nem történt meg. Az amerikai elnököt egy kompromisszumos megoldással választják meg, amely a nagy társadalmi támogatáson, az úgynevezett elektori rendszeren alapszik.


A rendszer működését érdemes ismerni, mivel az Egyesült Államok világhatalom, és a mi életünkre is hatást gyakorolnak az ott született választási eredmények. A legtöbb államban (kettő kivételével) egyszerű többséggel lehet megszerezni az elektori szavazatokat. Az elektori szavazatok az állam kongresszusi képviselőiből és a minden államnak járó két szenátorból tevődnek össze. Így például Kalifornia mint a legnépesebb állam 55 elektori szavazatot kap, amely az 53 képviselőházi mandátumból és a 2 szenátori helyből adódik össze. Az elektori szavazatok száma tízévente változik, a kongresszusi helyeket ugyanis újra elosztják a népesség alapján. Összesen 435 képviselői és 100 szenátori hely van, így jön ki az 538 elektori szavazat. A következő elnökválasztásokon kicsit más lesz az elektori megoszlás a népesség alakulásától függően. A győzelemhez 270 elektori szavazat kell, de lehetséges egy 269-269-es döntetlen is. Ebben az esetben a szenátorok választják meg az alelnököt, a képviselőház pedig az elnököt. Ugyanakkor nem minden képviselőházi képviselő kap szavazatot, a képviselőcsoportok egy-egy képviselőt küldenek, és ő szavaz az állam nevében. Például az 53 kaliforniai képviselő egy szavazatot kap, a 3 észak-dakotai képviselő szintén egyet-egyet. Az a jelölt győz, aki megszerzi a többséget, azaz 26 szavazatot az 50-ből.

Miután az összes leadott szavatot megszámolták, és a hírközlő csatornák már régen bejelentették, hogy ki nyerte a választást, azt gondolhatnánk, hogy vége a választásnak, ez azonban nem így van.Az államok elektorokat választanak meg. Tehát ha valaki a republikánus jelöltre adja le a voksát, akkor valójában egy republikánus elektorra szavaz. Ezek az elektorok idén is államuk fővárosában találkoznak, december második szerdája utáni első hétfőn, azaz 2020. december 14-én, hogy leadják szavazataikat. Ők azok, akik valójában megválasztják az elnököt. Az államok nagyjából felének van arra vonatkozó törvénye, hogy az elektoroknak úgy kell szavazniuk, ahogyan azt az állam polgárai tették. Ugyanakkor előfordulhat olyan eset, hogy az elektor nem arra a jelöltre adja a szavazatát, akit az őt küldő állam polgárainak a többsége választott. Ebben az esetben úgynevezett „hűtlen elektorról” beszélünk. Az amerikai legfelsőbb bíróság az államok elektori szavazatai érvényesítésének jogát fenntartotta az államok részére. Az elektori testületbe delegált elektorok általában a pártok megbízható tagjai.

Az elektori rendszert gyakran félreértik, és el akarják törölni politikai megfontolásból. Sokszor lehet hallani, hogy az elektori rendszer mindig ugyanarról, az úgynevezett billegő és csatatér államokról szól, és ezek döntik el a választásokat. Ez nem feltétlenül igaz. Ezek a billegő vagy csatatér államok folyamatosan változnak, és minden választási évben az ország több régiójára is kiterjednek, ezzel biztosítva, hogy Amerika mindegyik régiója megkapja az esélyt az elnökválasztásba való beleszólásba. A Ballotpedia, amely az amerikai politika és választások digitális enciklopédiájaként működik, 2020-ban 13 csatatér államot nevezett meg, melyek 196 elektori szavazatot jelentenek, 2016-ban pedig 14 csatatér államot nevezett meg összesen 156 elektori szavazattal. Gondoljunk csak bele, hogy Wyoming, Vermont, Alaszka, Észak- és Dél-Dakota, Delaware, Rhode Island, Montana és Main államok lakossága 2019-ben az amerikai statisztikai hivatal adatai alapján összesen 8 millió fő volt. Ehhez képest New Yorkban 2019-ben 8,3 millióan éltek.

Ha belenézünk az amerikai mainstream médiába, az elmúlt négy éveben mindenhonnan az fogadta a nézőket, hogy Trump rasszista, és csak a fehér emberek szavaztak rá 2016-ban az elektori rendszer segítségével. Ez nem igaz. A választási adatok alapján 2016-ban az afroamerikai részvétel 7 százalékponttal esett vissza 2012-höz képest. Illetve ha azt is megvizsgáljuk, hogy milyen arányban oszlottak meg az egyes etnikai szavazatok a két jelölt között, érdekes trendet találunk. 2012 és 2016 között az afroamerikai szavazatok továbbra is erősen a demokrata jelölt felé húztak, ugyanakkor itt 7 százalékpontos elmozdulás volt látható a republikánus jelölt irányába. Ez ugyan nem ilyen intenzitással, de megtalálható a latinó szavazók körében is. Ebben az esetben a szavazati megoszlási arány 44 százalékról 36-ra csökkent 2016-ra. A 2020-as választások alkalmával ez a trend tovább erősödött. Az afroamerikaik 87%-a szavazott Bidenre, és 12%-a Trumpra. Ez 75 százalékpontos különbséget jelent. A latinó szavazatok 66%-át kapta meg Biden, és 32%-át Trump, ami 34 százalékpontos különbséget jelez. A latinó szavazatok nagyban hozzájárultak Trump győzelméhez Floridában is, Texasban is. Ez ugyancsak beleillik a trendbe, miszerint egyre több kisebbségi szavazó hajlandó a republikánus elnökjelöltre adni a voksát.

Az elektori rendszer megváltoztatása vagy megszüntetése csak az alkotmány módosításával érhető el, amihez a kongresszus kétharmadának és az államok háromnegyedének beleegyezésére van szükség. Az elmúlt években egy új kezdeményezés kapott lendületet az amerikai politikában, amely azt állítja, hogy megkerülheti az alkotmánymódosítási folyamat akadályait, de ez a terv azzal az eredménnyel járna, hogy az elektori rendszer semmissé lenne. Ez az úgynevezett Nemzeti Közvetlen Választási Paktum, angolul National Popular Vote Compact, azaz NPV, amelyet 2006-ban hoztak létre. Amikor egy állam elfogadja az NPV-hez való csatlakozásról szóló dokumentumot, az arra kötelezi az államot, hogy választási szavazatait odaítélje annak, aki megnyeri az országos szavazást, függetlenül attól, hogy melyik jelölt nyert abban az államban.

Ha nem lenne elektori rendszer, akkor 2000 óta csak egyszer nyerhettek volna a republikánusok. Ebben az esetben 2004-ben az elektori rendszer miatt már újraválasztásról beszélhettünk volna, hiszen 2000-ben Bush nyert, de kevesebb szavazatot kapott. Valószínűleg sosem tudjuk meg, hogy Gore-nak elnökként milyen esélyei lettek volna az újraválasztásra. Továbbá 2016-ban Hillary Clinton nyert volna. Ez azt jelentené, hogy a Demokrata Párt tagja akár már húsz éve ülhetne az elnöki székben, és valószínűleg újabb négyéves kormányzásra készülhetnének.

A teljes elemzés itt érhető el.

 

Szerző: Bakondi Bálint, a Századvég Alapítvány junior elemzője