Biden megválasztása nem akadály a magyar-amerikai gazdasági kapcsolatok fejlődése szempontjából


Az USA-nak egyre nehezebb lesz a demokrácia megkérdőjelezhetetlen letéteményeseként mutatkozni és ennek nevében fellépni a világ más részein​. Az eredeti cikk 2020. november 10-én jelent meg a Kontra oldalán.


A nem hivatalos végeredmény szerint Joe Biden lesz az Egyesült Államok 46-ik elnöke. Az idei elnökválasztást azonban sok olyan furcsaság övezte, ami miatt a választásokat kísérő politikai bizonytalanság, nem beszélve az ezek nyomán valószínűsíthetően tovább erősödő társadalmi feszültségekről – aminek döbbenetes képeit az elmúlt hónapokban alkalmunk volt nyomon követni – még hosszú ideig meghatározzák az elnök napirendjét. Ennek a választásnak az egyik direkt világpolitikai következménye lesz, hogy az USA-nak egyre nehezebb lesz a demokrácia megkérdőjelezhetetlen letéteményeseként mutatkozni és ennek nevében fellépni a világ más részein.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy az előzetes várakozásokkal ellentétben a szenátus továbbra is republikánus többségű marad, ami komoly korlátot jelent az elnök hatalomgyakorlásában, főleg a gazdaságpolitikai kérdésekben.

Márpedig a világ és azon belül az USA is nyakig áll az elmúlt 80-90 év legmélyebb egészségügyi és gazdasági válságában, amelynek legfőbb jellemzője, hogy csak a permanens bizonytalanság a biztos. Ez egy olyan válság, amelyben nincsenek korábbi tapasztalatok, kapaszkodók, biztosnak tűnő megoldások. A válság kezelésének sikeressége az olyan objektív feltétel mellett, amilyen a békeidőben felhalmozott tartalék, elsősorban olyan szubjektív tényezőkön múlik, mint innovativitás, rugalmasság, bátorság és nem utolsósorban szerencse. Ami ilyenkor biztosan nem hiányzik, és csak tetőzi a bajt, az az intézményi bizonytalanság, márpedig ez most úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen.

Jelenleg még az Egyesült Államok a világ legnagyobb gazdasága, ezért a legjelentősebb igazodási pontként funkcionál a globális gazdaság többi szereplője számára, legyenek azok vállalatok, pénzügyi befektetők vagy országok. Az elhúzódó politikai bizonytalanság nem csak a pénzügyi piacok volatilitását növeli, és bizonyos fontos döntések meghozatalát késlelteti, hanem a világkereskedelem egészére is komoly hatással van, ezáltal növelve a globális gazdasági bizonytalanságot.

Augusztus óta napirenden van az amerikai gazdaság válságból való kilábalását támogató második, mintegy 2 ezermilliárd dolláros szövetségi szintű gazdasági mentőcsomag elfogadásának kérdése, azonban a demokrata többségű képviselőház és a kormány között fennálló vita miatt abban nem sikerült egyezségre jutni. Pedig a harmadik negyedévben történelmi mértékű, 8 százalék körüli negyedéves gazdasági növekedést produkáló gazdaságnak szüksége van az újabb pénzügyi impulzusra a járvány második hulláma okozta hatások ellensúlyozására. A választási eredmények tükrében a csomag elfogadásának időpontja valószínűleg tovább csúszik, és csak valamikor a jövő év elején válhat realitássá.

Ami a magyar–amerikai kapcsolatokat illeti, az elmúlt időszak minden szempontból virágzó időszaknak tekinthető. Mind a politikai kapcsolatok, mind pedig a gazdasági kapcsolatok jól alakultak.

A politikai kapcsolatok alakulására mindenképpen pozitív hatással volt a két ország vezetőit jellemző ideológiai összhang, a gazdasági kapcsolatok terén pedig az USA tovább erősítette az egyik legfontosabb EU-n kívüli partner pozícióját. 2019-ben a termékforgalom szempontjából Nagy-Britannia után az USA volt a legfontosabb EU-n kívüli kereskedelmi partnerünk, ezzel összességében a 12-ik legfontosabb áruexportpiacunk, ahol bevételeink 2,8 százaléka realizálódott. Nem mellékes szempont, hogy az USA-val szemben komoly, 900 millió eurót közelítő kereskedelmi aktívummal rendelkezünk, ennyivel többet adunk el ott, mint amennyit tőlük veszünk. Exportunk túlnyomó része, több mint 70 százaléka gépek és szállítóeszközök, ezen belül az autóipari exportunk közelíti az 500 millió eurót. Szolgáltatás-külkereskedelem szempontjából mind az export, mind pedig az import oldalon az USA Németországot követően a második legfontosabb partnerünk, habár ennek értéke jelentősen elmarad a termékforgalom értékétől.

A külföldi működőtőke-befektetések terén az USA a második legnagyobb beruházó Magyarországon, egyedül Németország előzi meg. 2018-ban az amerikai közvetlen működőtőke-beruházások állománya megközelítette a 12 milliárd eurót, a mintegy 1500 amerikai tulajdonú, Magyarországon működő vállalat több mint 100 ezer embernek biztosított munkahelyet. Az amerikai befektetők a többiekhez hasonlóan többször is megerősítették, hogy számukra Magyarország ideális befektetési célország, és nagyra értékelik a kormányzattal kialakított stratégiai partnerséget. Ezen a területen a jövőben sem várható negatív irányú változás.

A magyar–amerikai kapcsolatok másik két fontos területe az energiabiztonság és a védelmi képességek fejlesztése, amelyek amellett, hogy gazdasági kérdések, egyben geopolitikai és katonapolitikai kérdések is. A Trump-adminisztráció szándéka volt ösztönözni Magyarországot, hogy a földgázzal való ellátását diverzifikálja, és szakítson az egyoldalú, Oroszországtól való függéssel. Ennek jegyében az idei év szeptemberében az MVM hat évre szóló, éves szinten 250 millió köbméter cseppfolyósított földgáz (LNG) vásárlásáról szóló szerződést kötött a Shell-lel, ami a Krk szigeteki terminálon és a magyar-horvát gázvezetéken keresztül érkezik. Az üzlet szorgalmazásával az amerikaiak nem titkolt szándéka volt segíteni a hazai, erőteljesen szubvencionált palagáztermelésük világpiacon való elhelyezését. Fegyvervásárlások tekintetében a tavaly tavasszal aláírt Védelmi Együttműködési Megállapodás (DCA) keretein belül a magyar fél vállalta, hogy 1 milliárd dollár értékben fog légvédelmi berendezéseket vásárolni az USA-tól. A döntést nem nehéz összefüggésbe hozni Trump elnök azon erőteljes követelésével, hogy a NATO-tagállamok ne csak vállalják, hanem valóban költsék is GDP-jük 2 százalékát katonai képességeik fejlesztésére. Ugyanakkor a honvédség katonai, védelmi képességeinek fejlesztése jól felfogott nemzetpolitikai érdek is.

Arra a kérdésre, hogy befolyásolni fogja-e az elnökválasztás eredménye a magyar–amerikai gazdasági kapcsolatokat, a válasz az, hogy csak kismértékben, de valószínűleg az is pozitív irányú lesz. Itt elsősorban a kereskedelmi és geopolitikai kapcsolatok terén várható változásokra és azok közvetlen vagy közvetett gazdasági hatásaira érdemes gondolni. Ugyanis van néhány kiemelt terület, amelyek alakulásának fontos szerepe lehet a magyar gazdaság kilátásainak alakulásában.

  • Az első terület az EU–USA közötti gazdasági kapcsolatok alakulása, azon belül a kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) jövőjének kérdése. Mint emlékezetes, az utóbbi megkötését 2016 előtt a demokraták kezdeményezték, azonban a Trump-adminisztráció, az ’America First’ jegyében levetette a politikai napirendről. Hivatkozással arra, hogy az EU nem hajlandó semmit sem feláldozni a kétoldalú kereskedelemben meglévő masszív amerikai deficit csökkentése érdekében, és egyoldalúan nyer az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmen. Többször is azzal fenyegetőzött, hogy az európai autókra kivetett vámot tízszeresére, 2,5 százalékról 25 százalékra emeli. Egy ilyen intézkedés komoly közvetlen és közvetett negatív hatással lett volna a magyar autóipari szereplők és járműipari beszállítók teljesítményére és exportképességére. A Biden-adminisztrációtól az várható, hogy ha nem is éleszti fel egyből a TTIP-ről szóló tárgyalásokat, de gazdasági téren is előtérbe fogja helyezni a szorosabb szövetségi politikát, nagyobb összhangra és gördülékenyebb együttműködésre fog törekedni az EU-val, és nem fog egyoldalú büntetőintézkedésekkel fenyegetőzni.
  • A második terület az EU és Nagy-Britannia közötti átfogó gazdasági megállapodás megkötésének kérdése, amire az USA-nak közvetett, de döntő hatása lehet. Mint ismeretes, Trump elnökkel ellentétben a demokraták élesen ellenezték a Brexitet, mi több, Obama elnök 2016-ban arra figyelmeztetett, hogy amennyiben a britek kilépnek az EU-ból, az USA számára a velük való gazdasági megállapodás kérdése lesz az utolsó a prioritások sorában. Úgy tűnik, hogy az amerikai választások eredményeire várva Boris Johnson kormánya a végsőkig halogatta a megállapodás aláírását az EU-val, arra számítva, hogy Trump elnök folytatja, és nem lesz annyira fontos számukra az unió. Biden győzelme azt eredményezheti, hogy a britek annak érdekében, hogy nehogy a két szék között a padlón találják magukat, bele fognak menni a kompromisszumba, és aláírják a megállapodást az EU-val. Itt talán annak is lehet jelentősége, hogy Biden, az USA második ír származású, katolikus elnöke, aki korábban hangsúlyozta, hogy csak olyan amerikai–brit megállapodást hajlandó támogatni, amely nem veszélyezteti a Nagypénteki Megállapodásnak nevezett, 1998-ban aláírt brit–ír egyezmény vívmányait, kiemelve az Írország és Észak-Írország közötti vámhatár megszüntetésének kérdését. Márpedig az EU–brit megállapodás ’kvintesszenciája’ is az ír belső vámhatár kérdésének alakulása, megspékelve a halászati jogok kérdésével. Figyelembe véve, hogy most már az Egyesült Királyság a legfontosabb EU-n kívüli exportpiacunk, Magyarország számára sem közömbös az EU–brit gazdasági megállapodás kérdése, és az az érdeke, hogy a Brexit utáni együttműködés minél akadálymentesebb legyen.
  • A harmadik terület a Biden-adminisztráció Kína-politikájának alakulásával van összefüggésben, és a magyar keleti nyitás politikájára lehet hatással. Mint ismert, Trump elnök igencsak kiélezte a Kínával való politikai és gazdasági viszonyt, amit egyesek egyenesen kereskedelmi háborúnak tituláltak. Annak ellenére, hogy az elmúlt év végéhez közeledve bizonyos enyhülés állt be a kapcsolatokban, és aláírták az ún. első szintű kereskedelmi megállapodást, mely elsősorban a kínai piac amerikai áruk előtti megnyitásáról szól, számos nyitott kérdés maradt, amilyen például a szellemi jogok védelme, valamint az amerikai cégek kínai piacra való belépésének korlátai. Biden Kína-politikája minden bizonnyal érdemben nem fog változni. Kína továbbra is az USA első számú világpolitikai és gazdasági stratégiai versenytársa marad, azonban a hangsúlyokban történhet olyan változás, amely Magyarország mozgásterére is hatással lesz. Itt elsősorban arról lehet szó, hogy Biden elődjénél kevésbé lesz harsány és harcos, a Kínával kapcsolatos narratívában nagyobb figyelmet kapnak az emberjogi kérdések, valamint támaszkodni fog az olyan szövetségesekkel való együtt mozgásra, mint amilyen az EU. Ebben az esetben nagyobb nyomás nehezedhet Magyarországra annak érdekében, hogy lazítson a Kínával fenntartott szoros politikai és gazdasági kapcsolatokon, bár egyes konkrét ügyek, amilyen például a Huawei szerepe az 5G hálózat kiépítésében, kikerülhetnek a közvetlen fókuszból.
  • A negyedik terület az energiapolitikai diverzifikáció kérdése. A Biden által a kampányban hangoztatott New Green Deal stratégiája élesen szembemegy a Trump-adminisztráció amerikai fosszilis energiahordozókat kitermelő iparágakat előtérbe helyező és támogató politikájával. Amennyiben az amerikai palagáz-kitermelő cégek érdekei háttérbe szorulnak, ezzel párhuzamosan csökkenhet az a fajta nyomás az európai piacokon, azon belül Magyarországon is, hogy helyet kell teremteni az USA-ból származó gáznak. Ez természetesen valódi energiaellátás-biztonsági kérdéseket is felvet, ugyanakkor arra is lehetőséget teremt, hogy az ország hosszú távú igényeire és lehetőségeire alapozva, európai partnereivel szoros együttműködésben, saját ellátásbiztonsági stratégiát alakítson ki és valósítson meg.

Összességében elmondható, hogy a politikai kapcsolatok alakulásáról szóló forgatókönyvekkel ellentétben, Biden megválasztása nem veszélyezteti a jó magyar–amerikai gazdasági kapcsolatokat, sőt egy nyugodtabb, az együttműködés kevésbé kockázatos időszakára lehet kilátásunk.

A szerző a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza