Ellenzéki körkép – MSZP: Úton a megszűnés felé


A 2018-as országgyűlési választások legnagyobb vesztese az Magyar Szocialista Párt. Az idő és a magyar választópolgárok jól láthatóan túlléptek azon a MSZP-n, amely a kommunista állampárt utódpártjaként a rendszerváltást követő két évtizedben 12 évet töltött kormányon, majd 2010-re először országos középpárttá, 2018-ra pedig fővárosi kispárttá zsugorodott. A szocialisták képtelenek helyreállítani hitelességüket, karizmatikus vezető, világos értékrend, világnézet és jövőkép híján pedig népszerűségüket növelni. Az MSZP tagság, szavazók és források hiányában idén elkezdte vidéki infrastruktúrájának felszámolását is. A nyári tisztújítás pedig a szocialisták eljelentéktelenedésének utolsó stációja lehet. Tóth Bertalan és elnökségének tevékenységét éppen ezért nem túlzás Makay Zsolt és Retkes Attila, az MDF és az SZDSZ utolsó elnökeinek tevékenységével párhuzamba állítani.​


A párt szempontjából kedvezőtlenek mind a szociológiai, mind a politikai folyamatok. A szavazók preferenciája egyre inkább jobbra tolódik, az állami újraelosztást és normatív alapú szociális juttatási rendszert a választók egyre kevesebb része tartja elfogadhatónak. A világgazdaság átalakulása és az Európai Unióban zajló folyamatok pedig nemzetközi szinten is a liberális baloldal térvesztését mutatják, lassan már egy évtizede. Ebben a helyzetben próbál újra és újra egy baloldali fordulatot végrehajtani az MSZP saját identitásában. Teszi ezt úgy, hogy a rendszerváltás óta a baloldali szellemiség sosem jutott politikaformáló befolyáshoz a párton belül, a társadalom vesztesinek képviseletét pedig utoljára 1994-ben tűzte zászlajára a párt hitelesen, igaz, hogy ebből kormányzati pozícióban nem valósított meg semmit.

Az a liberális értelmiségi és újságírói elit viszont, amely a rendszerváltás után a baloldal hatalmának legnagyobb támaszát, neoliberális politikájának pedig lényegét jelentette, napjainkra a megújulás egyik legnagyobb kerékkötőjévé vált. A baloldali véleményformáló elit ugyanis nem a Nemzeti Együttműködés Rendszerét tagadja, hanem a politikacsinálás legalapvetőbb törvényeit. Ennek pedig súlyos következményeit az ellenzék, de abban is leginkább az ellentmondásra képtelen szocialista pártelit szenvedi el. A 2018-as kampány utolsó hónapjaiban ez a kör ismét rákényszerítette akaratát az MSZP-re és az utolsó pillanatig a Jobbikra történő átszavazásra bíztatta a szocialista szavazókat. Mindezzel a liberális holdudvar nem ért el mást, csak azt, hogy a szocialisták parlamentbe jutása is veszélybe került.

Az MSZP története a párton belüli leszámolások, alkudozások, pozícióharcok sorozataként írható le. A 2018-as választások után tartott tisztújítás ebben sem hozott újdonságot. Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila vagy Botka László bukása ennek a párton belüli mentalitásnak a következménye. A párt egyik utolsó emblematikus alakja, Szanyi Tibor már egyenesen az MSZP megszűntését javasolta, de sokan voltak azok is, akik a párt beolvadását szorgalmazták egy ellenzéki szövetségbe. A tisztújítás során kialakult patthelyzet pedig minden korábbinál jobban jelzi, hogy végjáték következik.

A vita – az új elnök kommunikációjától függetlenül – már kizárólag az MSZP felszámolásának módjáról folyik, az elnökválasztás szavazati arányai viszont nem ígérnek gyors döntéseket ebben. Inkább csak  lassú agóniát várhatunk a kudarcokba beleszürkült, egykori hatalmának és befolyásának emlékét elengedni képtelen, a fennmaradt csekély forrásokat viszont továbbra is felélő szocialista pártelittől.