Fellázadt a független média!


Azt már tudjuk, hogy ha átadnak valamiféle nagy volumenű komplexumot, legyen az stadion, kórház vagy bármi más, akkor az ellenzéki – pardon, független és objektív – médiá­kok cikkei önmagukat írják meg.

Vagy még inkább: bárki megírhatná azokat különösebb erőfeszítések nélkül egy heveny másnap hajnalán.
Ezek a beszámolók összefoglalhatók két szóban: minden sz…r. Hiába lett tetszetős, sokba kerül, nem fogja beteljesíteni küldetését, nem tudjuk, miért készült, pénzkidobás, a NER nagyzolása, látszatberuházás, fölösleges stb.

Mindezekben az a jó, hogy bármikor, bármelyik tetszőleges létesítménnyel szemben megfogalmazható szempontok, hiszen melyik létező dologgal szemben ne lehetne kifogásokat emelni a végtelenségig.

Aki nem hiszi el, hogy így van, és úgy véli, csakis az elnyomó, közben nagyzoló Orbán-rezsim teremtette meg a mindenen nyivákoló kritikát, az lapozza föl, hogy a magyar Parlament építése idején milyen kifogásokat emeltek ellene. (A maguk szempontjából nyilván nekik is igazuk volt: minek nekünk ekkora parlament? Minek parlament egyáltalán? Tarthatnánk népgyűléseket a frissen felszabadult Ligetben például, ahol mindenki hozzászólhat bármihez is; a Kossuth téren pedig lehetne parkolóház a szociknak. Például, csak egy ötlet.)

Ez amúgy a létezés rendjének óriási szerencséje, hiszen máskülönben miből élnének a spenótkukacok?
Jelen esetben a nincs másik, mindig szeplőtelen szűz, független objektív Index szerzője elismerte, hogy rendkívül impozáns az új Puskás Aréna, tényleg, hű meg ha. Még csak azon sem lamentált, hogy mennyibe került és fog kerülni (Orbán!), meg hogy mennyire emlékezteti a Colosseumra meg a császárkori szórakoztatásra (nem lamentált rajta, de azért leírja, tessék, ezen nem lamentált). A futball igazán alantas szórakoztatása a népnek, és kár ebbe ennyi pénzt tömni, hiszen a mindig független, objektív médiumok jobb helyet is tudnának a pénznek. Gondolom, feltőkésíthetnék a tömegek által látogatott alternatív lakásszínházakat, az NGO-kat, és az aréna helyén megrendezhetnék az új Woodstockot.

Ám a mostani beszámoló mégis inkább viccesre, mint kiszámíthatóan fárasztóra sikerült. A menetrendszerű ásítás helyett enyhe röhögést válthatott ki az olvasóból. Így számolt be a megnyitóról a világra széles körű kitekintéssel bíró nagybetűs szakma:

„Aztán hirtelen nemcsak a VIP-ben, de körben, az egész stadionban mindenki, de tényleg mindenki felállt, és két, a pályát körbesétáló gyerekkel együtt elénekeltek egy érzelgős dalt arról, hogy mi mind egy vérből valók vagyunk. Tudtam, hogy már hallottam, de fogalmam nem volt, valójában mi az, csak a refrén vége volt ismerős a Dzsungel könyvéből, miközben azért gyanítottam, hogy a Puskás megnyitóján mégsem énekelheti 70 ezer ember a Dzsungel könyvét.”

Miután bátran tudtára adja a világnak, mennyire nem a mában és nem velünk él, így folytatja:
„Közben gyorsan rákerestem, hogy mit énekelnek, és kiderült, hogy az Ismerős Arcok nemzeti érzelmű rockzenekar Nélküled című gigaslágere szól.” (A Google a barátod, valamint gratulálunk, nem véletlenül lesz valakiből újságíró! – M. G.)

„Ma is tanultam valamit, és azért egy piros pontot így is beírtam a szervezőknek, amiért nem a székely himnuszt választották Csaba királyfival és a sziklaként porló székelyekkel, amit egyébként valaki megmagyarázhatna végre, mert ha Péter a kőszikla, a stabil alap, amire az egyház épül, akkor a székelyek metaforikus sziklája miért porlik annyira? Amúgy semmi bajom a székelyekkel, sokasodjanak, gyarapodjanak, nem őket, csak a bugyuta, hatásvadász szövegeket nem bírom.”
A liberálisok, pardon, a független szeplőtelen szüzek nem bírják a bugyuta, hatásvadász szövegeket, ha az porló székelyekről szól, meg egyéb magyar (provinciális) dolgokról, de vajként olvadnak el a love is love üzenetektől, egy egyszerű Benetton-reklámtól vagy két barna szempártól. Ez utóbbiak nem hatásvadász dolgok, csak a székely himnusz az.

Ám a lényeg és slusszpoén mégis az, amit arra is érdemesnek tartott a becses szerző, hogy a cikk címébe is belevésse a független újságírás örökkévalóságának (tehát a következő három napnak):
„Így lázadtam 2019 novemberében a Puskás Aréna megnyitóján.” Úgy lázadt, hogy nem volt hajlandó felállni a Nélküledre, amiről a Google-ből tudta meg, micsoda egyáltalán. (Nem tud ilyesmire figyelni az ember, ha egyszer világfi, és beszámoló van a BuzzFeeden arról, a transzneműségnek melyik hatványával kell foglalkozni.)

Ez azért elég kemény. És reméljük, máshogy nem kezd el lázadni a független média. Mert mi lesz a következő? Kimondja, hogy O1G? Betol egy habos kakaót? Szójatej helyett tehéntejjel kéri a lattét? Beül egy benzines vagy egy dízelautóba? Nem szavaz a Fideszre? Elmegy gyúrni? Vajon mi jöhet még?
Egy nép várja rettegve a függetlenek lázadásának következő megnyilvánulásait.

Szerző: Megadja Gábor, a Századvég Alapítvány vezető kutatója

Az eredeti cikk a Magyar Nemzet 2019. november 21-i számában jelent meg. ​