Mi értelme kkv-stratégiát készíteni?


Közhelyes, de attól még igaz, hogy minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Nincs ez másképpen a gazdaságfejlesztési tervekkel sem. Nálunk és a hozzánk hasonló történelmi eseményeket elszenvedett országokban azonban létezik néhány fogalom, amellyel kapcsolatban sok az ellentmondás, zűrzavar van a fejekben. Ezen nem csodálkozni és méltatlankodni kell, hanem törekedni kell arra, hogy az igazi értelmüket és szerepüket sikerüljön bemutatni, az értelmüket igazolni. Erre a legjobb példa a szövetkezetek esete. Attól, hogy esetünkben a reánk kényszerített szocialista tervgazdasági rendszer hiteltelenítette a szövetkezeti gazdálkodást, a dán, a holland, az izraeli vagy a dél-koreai mezőgazdasági szövetkezetek hatékonyan működnek, és jelentősen hozzájárulnak a lakosság jólétéhez.

Hasonló a helyzet a gazdasági tervezéssel is. A három-, majd ötéves, szovjet típusú népgazdasági tervek emléke egyáltalán nem vonzó. Főleg annak fényében, hogy megtapasztalhattuk, végső soron mit is eredményeztek, milyen mély gazdasági, társadalmi szakadékba vezették az országot.

Ettől függetlenül demokratikus és piacgazdasági viszonyok között van létjogosultsága a gazdasági tervezésnek, és erre számtalan példát említhetünk akár a tengerentúlról, akár Nyugat- vagy Észak-Euró­pából. Elég csak a New Dealre, vagy az Európai Unióra is jellemző, többéves programokon és terveken alapuló fejlesztési gyakorlatra gondolni, amelynek hatására a 2000-es évek elején Magyarországon is újra megjelent a gazdasági tervezés módszere.

Annak, hogy nálunk közgazdász- és politikuskörökben ma sem egyértelmű a gazdaságfejlesztési tervek szükségességének megítélése, a legfőbb oka a neoliberális gazdaságpolitikai örökség. Azok számára, akik hisznek a beavatkozás nélküli piac mindenhatóságában, a gazdasági tervezés értelmetlen, szükségtelen állami beavatkozást megtestesítő jelenség, amelyet tagadni és hitelteleníteni kell. Azt azonban semmiképpen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy van lényegi különbség a totalitárius rendszerek tervgazdasága és a demokratikus viszonyok közötti gazdasági tervezés között. Ezek közül a legfontosabb, hogy az utóbbi esetben a gazdasági szereplők szabad belátására van bízva, hogy figyelembe veszik vagy sem a tervmegvalósítás szempontjait.

A témának az az aktualitása, hogy a kormány a napokban mutatta be tíz évre szóló kkv-stratégiáját. Az eseményen megjelent OECD-szakemberek a dokumentumot előremutatónak és más országok számára példaértékűnek minősítették, ami mindenképpen biztató. Amikor a szektor gazdasági jelentőségét akarjuk kiemelni, a foglalkoztatásban betöltött szerepét említjük, amikor pedig a problémáira akarunk rámutatni, akkor az alacsony termelékenységet és a hiányos menedzsmentkészségeket. Azonban a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak van olyan funkciójuk is, amelyre a kelleténél kevesebb figyelem irányul. Ez pedig a társadalomépítő funkció. A kkv-k megerősödése, versenyképességük fokozódása a hazai társadalmat építi, a középosztályt erősíti, és összességében Magyarországot teszi kevésbé kiszolgáltatottá.

Arra a kérdésre, hogy van-e ezzel tennivalója az államnak, a válasz határozott igen. A legtöbb, amit az állam a kis- és közepes vállalkozásokért tehet, hogy a fejlődésük útjában álló akadályokat törekszik lebontani, és olyan üzleti ökoszisztémát teremt, amely az optimális működési struktúra megtalálására, tanulásra, technológiai fejlesztésre, innovativitásra és az exportképességek fejlesztésére ösztönöz. Gyakran vetik a hivatalban lévő kormányok szemére a kritikusaik, hogy leterített vörös szőnyeggel és a kelleténél több kedvezménnyel csábítják letelepedésre a külföldi nagyvállalatokat, ezáltal is konzerválva a hazai kkv-k versenyhátrányát.

Be kell látnunk, az ideális az lenne, ha az állam képes volna olyan működési körülményeket biztosítani, amelyek csökkenteni tudnák a kkv-s létformából származó hátrányokat. A kkv-stratégia készítői a legjobb tudásuk szerint foglalták össze a tennivalókat, de azok hasznosságát csak az idő és az eredmények fogják eldönteni. Azonban annyi már most is megállapítható, hogy arra a pozitív hangulatú párbeszédre szükség van, amely a stratégiaalkotás mentén alakult ki vállalkozók, a kormány és a szakmai szervezetek között.

Szerző: Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaság­kutató Zrt. vezető közgazdásza

Az eredeti cikk 2019. november 22-én jelent meg a Világgazdaság oldalán.