Miért van szükség bizonyos veszélyhelyzeti rendelkezések fenntartására?


A kormányzat járványügyi intézkedéseit tudatosan félremagyarázzák egyes külföldről finanszírozott NGO-k.
 

2020 június 16-án a magyar Országgyűlés 192 igen szavazattal hagyta jóvá a kormány nevében beterjesztett,az országgyűlési képviselők kétharmados támogatását igénylő, a veszélyhelyzet megszüntetését kezdeményező javaslatot, amely felhívja a kormányt, hogy a veszélyhelyzetet szüntesse meg. A hatályba lépést követően a veszélyhelyzet megszüntetéséről a kormány dönt, és az időpont ismertté válása után veszti hatályát a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény.  Az erdeti cikk 2020. június 17-én jelent meg az Alaptörvény Blog oldalán.


A védekezésről szóló törvényi jogszabállyal március végén a parlament meghosszabbította a kormány által 2020. március 11-én elrendelt veszélyhelyzetet, és ez tette volna lehetővé, hogy a kormány a parlament ülésezésének elmaradása esetén is hozhasson rendkívüli rendelkezéseket a járványhelyzet eredményes kezelése érdekében. (Megjegyzés: az Országgyűlés a külföldi híradásokba is bekerült egyes, manipulatív tájékoztatásokkal szemben, a járványhelyzet alatt végig ülésezett, és ellátta a feladatait.) Várhatóan június 20-án szűnhet meg a veszélyhelyzet. A parlament egyúttal 135 igen, 54 nem szavazattal és három tartózkodás mellett elfogadta a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló törvényt is. Ez alapján az országos tisztifőorvos javaslatára, a miniszter előterjesztése alapján a magyar kormány egészségügyi válsághelyzetet rendelhet el, amely járványügyi készültségnek minősül. A válsághelyzet elrendelésének csak akkor van helye, ha nemzetközi járványügyi szükséghelyzet áll fenn.

A veszélyhelyzet megszüntetésének kezdeményezéséről szóló törvényjavaslatot korábban a Helsinki Helsinki Bizottság, az Amnesty International Magyarország és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű külföldről finanszírozott szervezetek közös nyilatkozatban támadták, és azt „optikai illúziónak” nevezték. Szerintük, ha az említett törvényjavaslatokat elfogadják, az a kormány számára határozatlan idejű rendkívüli kormányzást tesz lehetővé. Ezt állítják annak ellenére, hogy ez a jelenleg fennálló alkotmányos biztosítékok (ún. fékek és ellensúlyok) mellett nem is volna lehetséges. A többségi jogalkotó esetleges önkényének ugyanis gátat szab Magyarország Alaptörvénye, a sarkalatos törvények és konkrét intézményként, illetve testületként – a bírói hierarchia részét sohasem képező – Alkotmánybíróság is.

A Magyar Helsinki Bizottság és az említett jogvédő szervezetek kifogásolják, hogy a jogalkotó megváltoztatja a katasztrófavédelmi törvényben meghatározott veszélyhelyzet és az egészségügyi ellátásról szóló törvény által meghatározott egészségügyi helyzet jelenlegi jogi keretét. Egyúttal azt is fölvetik, hogy nem minden módosítás tükröz átmenetiségre vonatkozó elgondolást. Mindez viszont azt mutatja, hogy – valószínűleg tudatosan – félremagyarázzák a jogalkotó szándékát. A törvényalkotói lépés ugyanis azzal áll összefüggésben, hogy a kormány továbbra is szükségesnek tartja több, a járvány alatt meghozott rendelkezés fenntartását, továbbá néhány átmeneti intézkedés bevezetését a mostani nemzetközi helyzetre, és a szükséges készültségre való tekintettel is. A szervezet emellett angol nyelven magyarázó megjegyzéseket készített az egyes törvényjavaslatokhoz, amelyben elvileg szakmai módon részletezi (és értékeli) az egészségügyi veszélyhelyzethez és – ezzel összefüggésben, annak alapvető okaként – a nemzetközi járványügyi szükséghelyzethez kapcsolódó új jogi keretet.

Az elfogadott járványügyi szabályozást kritizáló jogvédő szervezetek a törvényi változtatások tartalmi lényegével, logikájával sincsenek tisztában, vagy megpróbálják félrevezetni a hazai és a nemzetközi közvéleményt.

A „szakértők” azt kifogásolják, hogy ha „nem elégségesek ezek a parlament által előre körülhatárolt intézkedések, akkor a kormány bármilyen más intézkedést is meghozhat” egészségügyi veszélyhelyzet esetén. Érdemes tisztázni: itt olyan helyzetek szabályozásáról van szó, amikor a polgárok életét, testi épségét, egészségét vagy az egészségügyi szolgáltatók működését nagyon súlyos mértékben veszélyezteti vagy károsítja egy váratlan esemény. Amikor már az az egészségügyi ellátási szükségletek és a helyben rendelkezésre álló kapacitás közötti aránytalanság léphet fel; amikor már az egészségügyi államigazgatási szerv, az egészségügyi szolgáltatók, valamint más állami és önkormányzati szervek csak a további szükséges kormányintézkedések segítségével tudják ellátni hatékonyan feladatukat etc. Erről szól a válsághelyzet hatékony menedzselésének jogszabályi biztosítása.

A külföldről finanszírozott civil NGO-k álláspontjával azonban alapvető jogi-szakmai (mélyebb jogelméleti) gondok is vannak. Nincsenek ugyanis tisztában a törvények, rendeletek, jogszabályok általános alkalmazhatóságának alapvető szakmai aspektusaival; idetartozik, hogy egy törvénynek más a célja, más a funkciója, mint például egy kormányrendeletnek. A jogi szakirodalomban a jogszabályi alkalmazhatóság azt jelenti, hogy a generális (általános) normából individuális (egyedi) normákat gyártanak, míg az individuális normák (pl. konkrét esetre, problémára született rendelet) esetében a végrehajthatóság lehet a legfontosabb szempont. A törvények célja az, hogy biztosítsák a keretet, veszélyhelyzet esetén pedig az általános, magasabb szintű jogszabálytól lefelé haladva kell – szükség esetén – kibontani a szakmai részleteket. És a törvény által meghatározott, indokolt esetben a plusz intézkedéseket megtenni, további fontos jogalkotói döntéseket meghozni.

Amikor a Magyar Helsinki Bizottság szakértői például összehasonlítják a rendeletek hatályát, alapelvként kell figyelembe venniük: az átmeneti időre, illetve a veszélyhelyzet fennállásának időszakára szóló rendeletek nem maradnak tovább hatályban, mint ameddig az törvényileg indokolt. A hatályvesztés, a derogáció a tényállási időbeli hatály végét jelenti, amikor például a jogalkotó (a Kormány, az Országgyűlés) egyszerűen hatályon kívül helyezi a jogszabályt. Amiként korábban indokolatlan volt felhatalmazási törvényt emlegetni, azt itt mindenképpen rögzíteni kell: a Kormánynak, illetve az Országgyűlésnek a magyar alkotmányos rendszerben joga (felhatalmazása) van jogszabályokat alkotni. Erre jogosult bármikor: a hatalomgyakorlás normális és különleges rendjében is.

A fentiek fényében szakmailag nehezen indokolható a jogvédő szervezet említett anyagában az a kitétel is, amely azt kritizálja, hogy „a jelenlegi veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló döntés a kormány mérlegelési jogkörébe tartozik”. A mérlegelési jogkör gyakorlása egy kormány részéről bármilyen veszélyhelyzetben nem többet jelent, mint azt, hogy minden kapcsolódó felelős döntésnek tényfeltáráson és annak jogi értékelésén kell alapulnia.

A most elfogadott törvények ahhoz biztosítják a jogi keretet, hogy egészségügyi veszélyhelyzet esetén a jogalkotó hatékony, megfelelő döntéseket hozhasson meg. A jogalkotónak természetesen ilyen rendkívüli helyzetekben is meg kell kísérelnie, hogy pontos fogalmakkal egyértelműen meghatározza a jogalkalmazás tárgyát, illetve csak egyetlen helyes értelmezést engedő módon leírja azokat a tényállásokat, amelyekre a jogalkalmazóknak (a hatóságoknak, a magyar polgároknak) is reagálniuk kell veszélyhelyzeti szituációkban.

A fentiek tekintetében a veszélyhelyzeti törvényalkotáshoz kapcsolódó legfrissebb, a héten meghozott felelős országgyűlési döntések teljes mértékben megfelelnek a jogbiztonságot garantáló alkotmányos jogállam szigorú normarendszerének.

 

Szerző: ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértője