Nincsen ingyen ebéd – szakértő az uniós mentőcsomagról


Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az a forrás, amit a tagállamok megkapnak, „ingyenpénz” lenne – mondta lapunknak Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza. A szakértőt Szabó Tímea és más ellenzéki képviselők uniós mentőcsomaggal kapcsolatos kommunikációja kapcsán kértük tisztázásra. Az eredeti cikk 2020. december 11-én jelent meg a Mandiner oldalán.


Az uniós költségvetés és a helyreállítási alap magyar vétója miatt minden magyar elesett kétszázötvenezer forinttól, ami egy család számára már egymillió forintos veszteséget jelent – mondta Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke még a hét elején. Orbán Viktor akkor, amikor az „uniós vétójával megfosztja a magyar családokat egymillió forint ingyenpénztől és helyette egy devizahitelt rak rá, ezzel hazaárulást követ el” – fakadt ki az ellenzéki politikus.

Jakab Péter, a Jobbik elnöke az ingyenpénz kifejezést ugyan konkrétan nem használta, ám Facebook-oldalán posztolta lényegében ugyanezt az üzenetet. Úgy fogalmazott: „Orbán a te pénzedből keménykedik Európával. Úgy van vele, ha nem lehet övé a pénz, ne legyen senkié sem.” Hasonló kampányba kezdett a DK is, azt sugallva, hogy anyagi támogatás csak Brüsszelből érkezhet a járvány idején, a magyar kormány pedig nem segít az embereknek.

Ez lett tehát az ellenzéki narratíva.

Azóta kiderült: miután a magyar és a lengyel követeléseket sikerült átvinni Brüsszelen, megszületett a megegyezés a költségvetés mellett a Next Generation elnevezésű mentőcsomagról is. Ám az ebből várhatóan érkező források megítélésében a hazai ellenzék ettől még teljes tévedésben van.

Megkeresésünkre Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza egyértelműsítette: bár az uniós csúcson született megoldás azért lehet a legkedvezőbb és legolcsóbb választás is, mert mögötte az európai nemzetek közötti szolidaritás és együttműködés nyilvánul meg, senki sem gondolhatja komolyan, hogy az a forrás, amit a tagállamok megkapnak, „ingyenpénz” lenne.

Tisztázatlan részletek

Ennek is vannak ugyanis alternatív költségei. Maradva a helyreállítási alapnál és Magyarország példájánál – fejtegette a szakértő –, abból az ország folyó áron, nagyságrendileg 10 milliárd euró hitelt hívhat le, illetve jár további mintegy 8 milliárd euró támogatás is. A hitel az egyszerűbb kérdés, azt a tagország nem köteles lehívni, illetve dönthet úgy is, hogy csak egy részét veszi igénybe. Evidens: mivel hitelről van szó, azt vissza is kell fizetni. Ez esetben annyi az előny, hogy az EU jobb besorolásának köszönhetően a forrást Magyarországnál kedvezőbb feltételek mellett képes a tőkepiacról felvenni – mutatott rá a közgazdász, megjegyezve, egyelőre nem ismeretes, hogy ezt a hitelt milyen kamattal kaphatják meg az egyes tagok, az EU alkalmaz-e közvetítői díjat, felszámol-e egyéb költségeket. Azonban feltételezhető, hogy ha igénybe veszi, ezen az ország összességében kamatköltséget takaríthat meg.

Ennél is fontosabb körülmény azonban, ahogy arra Varga Judit igazságügyi miniszter a Mandinernek adott interjújában is utalt, hogy a helyreállítási alap forrásait az EU csak a tagállamok közös eladósodásán keresztül képes előteremteni.

Vagyis a felvett hitelt idővel, jelen esetben 2026-tól, 30 éven keresztül kell majd a közösségnek visszafizetnie. „Ezt részben a tagállami befizetésekből, részben pedig új, saját jogon beszedett bevételeiből tervezi megtenni. Az Európai Bizottság számításai szerint Magyarországnak nagyságrendileg 4 milliárd euróval kell hozzájárulnia az EU szintjén felvett hitel visszafizetéséhez, ami azt jelenti, hogy a nettó nyereség mintegy 4 milliárd euró. Azonban ennek is ára van, még ha az egyelőre nem is számszerűsíthető” – részletezte lapunknak Szakáli István Loránd, aki szerint ennek az „ingyen pénznek” az ára, részben közgazdasági, részben pedig politikai jellegű.

Kockázatok és mellékhatások

Kifejtette: a közgazdaságilag értelmezhető ár egyrészt az a kockázat, ami az adósságunióból fakad, másrészt a jövő generációk (Next Generation) eladósítása, harmadrészt az a kötöttség, amit ezeknek a forrásoknak a felhasználási feltételei a prioritások és arányok szintjén jelentenek. A közös eladósodás pedig azt jelenti, hogy adóstársak, tulajdonképpen kezesek leszünk.

Ha egy adóstárs csődbe megy, a többieknek kell helyette helytállnia és viselni annak terheit.

Ennek kapcsán elég felidézni Görögország esetét. A kilátásba helyezett, egyelőre csak részben kidolgozott, saját „plusz bevételről” szóló elképzelések elfogadása számos érdeksérelembe ütközhet, ezáltal bizonytalan és kockázatos. Ennek oka, hogy bizonyos új típusú adók kivetésének és beszedésének jogát kívánja elvonni a nemzetállami szinttől, ezáltal korlátozva azok gazdasági szuverenitását, amit többen már most sem néznek jó szemmel – mutatott rá egy újabb lehetséges veszélyforrásra a szakértő. Figyelmeztetett: ha nem lesz, vagy nem lesz elegendő saját bevétel a törlesztésre, azt a tagállamoknak kell kipótolni, vagy újabb hiteleket kell ennek érdekében felvenni, ami adósságspirál kialakulásához vezethet.

Vágyvezérelt gondolkodás

Szakáli felidézte: hol Churchill egykori brit miniszterelnökhöz, hol Milton Friedman Nobel-emlékdíjas közgazdászhoz szokták kötni azt a széles körben elterjedt mondást, hogy „nincs ingyen ebéd”. A már-már közhelyesnek tűnő kijelentés arra utal, hogy mindennek ára van, és ha valamiről mégis azt gondoljuk, hogy ingyen volna, biztosak lehetünk abban, hogy tévedünk.

A jelenség egy másik magyarázata lehet a vezető közgazdász szerint a „vágyvezérelt gondolkodás”, amikor annyira akarunk hinni valamiben, hogy az emóció akár a racionális gondolkodást is képes felülírni.

„A mondás eredete egyébként azon múlt század elei amerikai éttermi gyakorlatra utal, amikor is a vendégnek az ennivalóért nem, azonban az innivalóért busás árat fizettek. A vendéglős pozícióját javította, hogy az ilyen helyeken felszolgált ételek többnyire nem nélkülözték a sót, aminek hatása közismert. Közgazdasági értelemben, az innivalóért kifizetett többletköltség az ingyenebéd alternatív költsége, amit azért fizetünk meg, mert az ételért látszólag nem kellett fizetnünk” – mondta.