Nők egyenjogúság nélkül: az iszlám nem fér össze az EU értékeivel


A férfi-női társadalmi egyenlőség alapelvei már több mint hatvan éve szerepelnek az Európai Unió alapító szerződéseiben, így a férfiakat és a nőket megillető egyenlő munkabér, egyenlő bánásmód, és a női emancipációt szolgáló pozitív diszkrimináció elve, mely a nők hátrányos megkülönböztetését hivatott csökkenteni. Miközben az Európai Unió rögzíti, hogy az EU olyan értékekre épül, amik többek között a férfiak és nők közötti egyenlőséget erősítik, addig azt is látnunk kell, hogy a női-férfi egyenjogúság területe komoly kulturális kihívásokkal kerülhet szembe a következő években az iszlám előretörésének köszönhetően.


Az Európát egyre súlyosabban érintő iszlám (de bizonyos mértékig kínai) migráció kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a keleti vallások és az iszlám a nők alárendelt szerepét veszik természetesnek: a Korán a két nemmel kapcsolatban törvényesíti, hogy a férfiak a nők fölött állnak.

Az iszlám országokban  a nők alárendelt szerepe az igazságszolgáltatás, az oktatás, a munka és a kultúra területén is érvényesül: ezekben az országokban kiemelkedően magas (70 százalék) a muszlim nők írástudatlansága. Számos országban, köztük Marokkóban (2014-ig), Jordániában (2017-ig), továbbá Libanonban, Algériában, Afganisztánban és Pakisztánban, a nemi erőszakot elkövetőknek lehetővé válik a büntetőeljárás elkerülése, amennyiben összeházasodnak az áldozattal. Ezzel szemben házasságtörés esetén a nő büntetése halál, míg a megbánó férfiakat „bántatlanul kell hagyni”.

Az iszlámban és más, a modern európai felfogástól gyökeresen eltérő vallási világképekben a női egyenjogúság nem érvényesül, amit most már Nyugat-Európa egyes nagyvárosaiban jól láthatunk. A hírekben hallhattunk svéd, londoni vagy párizsi esetekről, amelyek a nők alávetett szerepét mutatják egyes bevándorlói (főleg muszlim) csoportok kultúrájában, mely csoportok már egész városrészeket „foglaltak el”.

Az iszlám vallási, jogi és erkölcsi felfogás a példák alapján szinte egyáltalán nem egyeztethető össze az Európai Unió alapszerződéseinek szellemével, valamint a másodlagos jogforrásokban testet öltő EU-s jogalkotás normáival. A szerződésekben lefektetett elvek és célkitűzések megvalósulására és az ezeken alapuló modern közösségi jogrendszer vívmányaira jelent veszélyt az a folyamat, amely a nemi és egyéb diszkrimináció különböző formáit elfogadó és alkalmazó civilizáció és jogrend térnyerését segíti elő az európai kontinens nyugati felében.

A teljes elemzés a Századvég weboldalán érhető el.