Reális-e a kilencven százalék?


Magyarország áramtermelésében 90 százalék fölé emelkedhet a szén-dioxid-mentes energiahordozók aránya 2030-ra – mondta több fórumon Áder János köztársasági elnök a múlt héten. A nyilatkozat közéleti számháborút indított el. Egyfelől a cél elérésével hazánk felülmúlná a legtöbb európai ország klímavédelmi eredményeit. Másfelől a 90 százalékos arányig vezető úton olyan technológiai és piacszervezési feladatokat kell megoldani, amelyek jelentős kihívások elé állítják a szektort. A cikk a rendelkezésre álló adatok és a szakpolitikai várakozások tükrében tárgyalja a nyilatkozat realitását.​ Az eredeti cikk 2019. szeptember 27-én jelent meg a Világgazdaság oldalán.


A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. adatai szerint a hazai nettó villamosenergia-fogyasztás 2017-ben meghaladta a 39 terawattórát. A hazai erőműpark 8617 megawattos bruttó beépített kapacitása összesen 32,6 terawattóra villamos energiát termelt, így országunk nettó importszaldója 17 százalék volt. A hazai termelésnek körülbelül a felét a Paksi Atomerőmű, negyedét földgáztüzelésű, 15 százalékát széntüzelésű erőművek biztosították. A megújuló energiaforrások a magyar termelés 9 százalékát adták.

Az erőműpark jelentős átrendeződése prognosztizálható 2030-ra. A tervek szerint a jelenleg üzemelő paksi blokkok mellé belép a két új nukleáris egység, amelyek együttes termelése meghaladhatja majd a 35 terawattórát. A Nemzeti energia- és klímaterv szakpolitikai intézkedések hatásait is figyelembe vevő forgatókönyve jelentős mennyiségű új napelemes kapacitást jósol, így az ország megújuló alapú villamosenergia-termelése megközelítheti a 10 terawattórát. A ma üzemelő földgáztüzelésű erőművek több mint felének és szinte valamennyi széntüzelésű blokknak lejár a működési engedélye 2030-ig. Az utóbbiaknál a meghosszabbítás valószínűsége alacsony. A rendelkezésre álló kapacitások oldaláról tehát a 90 százalékos arány nem elrugaszkodott: az összesen 45 terawattóra villamos energia termelésére elegendő nukleáris és megújuló egységekkel a 2017-es országos termelésnek akár a kétszerese is fedezhető.

A nyilatkozatokban elhangzó célarány ugyanakkor kihívások elé állítja az energiaszektort.

A legfontosabb megoldandó probléma a rendszerkiegyenlítés. A villamos energiát egyelőre nem lehet nagyobb mennyiségben tárolni, ezért a folyamatosan termelő nukleáris erőmű és az időjárásfüggő megújuló források mellett szükség van rugalmasan szabályozható kapacitásokra. A hazai ellátásban ezt a funkciót ma a fosszilis erőművek és határkeresztező kapacitások látják el. Az előbbiek leépítése – változatlan technológiai környezetben – az utóbbiak arányának növekedését eredményezheti. Az energiaszektorban zajló robbanásszerű fejlődés következtében azonban egyre több a rugalmassági funkciók ellátására alkalmas megoldás. Ilyenek például a korábban hazánkban is átadott kisebb tárolóegységek, vagy a fogyasztói aktivitásra építő keresletoldali szabályozási eszközök. Ezek a szén-dioxid-mentes innovációk a 90 százalékos cél teljesülését támogatják.

A másik fő szakpolitikai feladat, hogy a célt Magyarország a lehető legkisebb társadalmi költség mellett érje el. A tiszta technológiák és az integrációjukat segítő alkalmazások költségeinek folyamatos és drasztikus csökkenése miatt tízéves távlatban várhatóan egyre kisebb költségnyomással kell számolni. Ígéretes fejlemény az első, megújulóenergia-támogatásra vonatkozó tender kiírása, amely a korábbi rögzített hatósági tarifa biztosítása helyett a legkisebb támogatási igényű termelőket segíti. Így a következő évtizedben beépülő nagy mennyiségű megújuló kapacitás költségeinek jelentős részét az állam helyett a piac viseli.

A 2030-ra 90 százalékos megújuló­energia-részarányt kitűző cél jól megalapozott, mert az eléréshez szükséges szakpolitikai intézkedések ismertek, a megvalósításukhoz szükséges technológiák pedig a fejlesztési folyamat ígéretes fázisában vannak.

Emellett a célkitűzés kellően grandiózus, mert a status quo megváltoztatására és az innováció növelésére készteti a szereplőket. A nyilatkozat üdvözlendő, mert azt mutatja, hogy a magyar energiapolitika fókuszában úgy jelenik meg a klímavédelem, hogy az nem sérti az alacsony árakra és magas ellátásbiztonságra vonatkozó lakossági elvárásokat.

Szerző: Hortay Olivér, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. energetikai üzletágvezetője