Trianon 100: tabuk helyett nemzeti összefogás


2020. június 4-én volt 100 éve, hogy aláírták a trianoni békediktátumot, melynek keretében az első világháborúban győztes nagyhatalmak megfosztották hazánkat a területe és lakossága jelentős részétől. Az évfordulóra tekintettel érdemes megvizsgálni, hogy napjainkban miképp viszonyul a magyarországi magyarság Trianonhoz, illetve hogyan emlékezett az ország az említett döntésre. ​Az erdeti cikk 2020. június 10-én jelent meg Origo oldalán.


Először is fontos kiemelni, hogy a kommunista rezsim regnálása idején a szóban forgó békeegyezmény közéleti tabunak minősült, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy évtizedeken keresztül feldolgozatlan maradt a trianoni döntés a magyar társadalom körében. E helyzet eszkalálódott a rendszerváltozás utáni azon kormányzati ciklusokban, amikor balliberális erők irányították az országot:2004-ben a kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején az akkor hivatalban lévő MSZP-SZDSZ-kormány példátlan módon a határon kívül rekedt magyarság ellen folytatott kampányt. Azonban a 2010 óta regnáló jobboldali kormány nem titkolt célja a magyarság öntudatának, a nemzeti gondolkodásnak az erősítése, amelynek részét képezi az olyan történelmi traumákról folytatott párbeszéd lehetősége is, mint a trianoni egyezmény.

Ahogy arra a Századvég júniusi kutatása rávilágított, össztársadalmi konszenzus alakult ki Trianon felidézése kapcsán: a válaszadók 83 százaléka fontosnak tartotta megemlékezések rendezését a békeegyezmény évfordulóján. Megállapítható tehát, hogy a társadalomban a feledés helyett igény mutatkozik az emlékezésre, ami nem meglepő annak tükrében, hogy a szóban forgó döntés a megkérdezettek tekintélyes része számára a nemzeti összetartozást, a határon túli magyarság iránt érzett felelősségtudatot szimbolizálja.

A tárgyalt kérdés jelentőségét jelzi, hogy a 100. évforduló napján ritkán látott összefogás valósult meg Magyarországon, amelyet kifejezett az emlékprogramok változatossága, valamint a rendezvényeken résztvevők létszáma és sokszínűsége.Június 4-én többek között közéleti személyiségek, színészek, zenészek, illetve az egyes települések lakói a legkülönfélébb megemlékezési formákban tették nyilvánvalóvá, hogy a nemzeti összetartozás jegyében elengedhetetlen a trianoni békediktátum felelevenítése, illetve a határon kívül rekedt magyarsággal való sorsközösség vállalása.Összegezve kijelenthető, hogy jelentős történelmi események felidézése, továbbá a nemzeti sorskérdésekről folytatott társadalmi párbeszéd túlmutat az aktuálpolitikai csatározásokon, ezt felismerve a magyarság ismét bizonyította, hogy saját megmaradása és a felelősségteljes jövőbeli építkezés érdekében képes a nemzeti összefogásra.

Szerző: dr. Erdős Gergely, a Századvég Alapítvány belpolitikai elemzője