Új kiegyezés: meghaladni Trianont


Kereken száz esztendővel ezelőtt Trianonban Magyarországot kivégzőosztag elé állították, de a végrehajtást túlélte. Újabb kemény csapások következtek (párizsi békeszerződés, szovjet megszállás), ám immár talpra állt, és elkezdett újból önmaga útján járni. Ez bizonyára sokakból vált ki értetlenséget, s felteszik a kérdést: mire lehet még képes az a nemzet, amely ekkora csonkítást túl tudott élni? Ez világszinten is párját ritkító teljesítmény. Hazánk száz év elteltével egy önbecsülését visszaszerző, fejlődő, önálló véleményt alkotni és azt nemzetközi szinten is hallatni képes ország.​ Az eredeti cikk a Figyelő 2020. június 4-i számában jelent meg.


Magyarország kilenc évszázadon keresztül megkerülhetetlen politikai, földrajzi és gazdasági egység volt Közép-Európában. Megkerülhetetlen, s ezért azok, akiknek az útjában állt, amikor elérkezettnek látták az időt, darabokra szedték. Bármennyire is el akarják velünk hitetni, Trianon nem a nemzetiségek önállósodási törekvéseinek az eredménye, hanem geopolitikai érdekek által motivált nagyhatalmi ítélet volt. Az utódállamok igenis meglepődtek, hogy mekkora érdemtelen ajándék hullott az ölükbe, ám éltek a lehetőséggel. A korabeli magyar állam az adott történelmi időszak viszonyai közepette nemzetközi szinten is az egyik legdemokratikusabb soknemzetiségű ország volt, ahol a kisebbségeknek voltak jogai. Napjainkban is vannak olyan vélemények, hogy az ítélet igazságos volt, mert annak alapjául a nemzetiségi elv szolgált. Csakhogy ezek közül egyik sem ad magyarázatot arra, mi indokolta a nyelvi határokon jóval túlterjedő területek elcsatolását, aminek a következtében színmagyar térségek is idegen fennhatóság alá kerültek.

Az igazságtalanságokat, sérelmeket magunkba fojtani nem szabad, azokról nyíltan és reálisan kell beszélni, ha szükséges, akár vitatkozni is. Azonban ez nem képezheti akadályát a boldogulásnak, a közös jövő építésének. Talán még sosem volt annyira egyértelmű, mint napjainkban, hogy a térség országainak közösek az érdekei. Ők azok, akik a jövőjüket a valódi európai értékek (kereszténység, identitás) mentén kívánják építeni, és abban is egyetértenek, hogy nem akarnak kiszolgáltatott helyzetben lévő, másodrangú országok maradni. A gazdasági szerkezetük nagyon hasonló, ezért keresni kell annak a lehetőségét, hogyan tudnak egymást támogatva kitörni a közepes fejlettség csapdájából, s Európa növekedési pólusává válni. Új, egymás iránti bizalmon és patriotizmuson alapuló kiegyezésre van szükség Kelet-Közép-Európában. Ennek az együttműködésnek lehet a kötőanyaga a szétszakított, de lélekben és immár politikailag is egyre egységesebb magyarság.

Trianon tanulsága, hogy a mindenkori status quo hamar megváltozhat, minden és annak ellenkezője is megtörténhet. Minden eshetőségre fel kell készülni! Gyorsan változó világunkban, mikor nagyhatalmak hanyatlanak, mások felemelkednek, felelőtlenség gyengének, kiszolgáltatottnak és bizonytalannak lenni.

Szerző: Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza