Nincs eredményes válságkezelés pontos helyzetelemzés nélkül


Év vége közeledtével, érdeklődéssel szoktunk olvasni olyan kimutatásokat, hogy az adott esztendőben melyek voltak a legnépszerűbb újonnan megjelent szavak. Az elmúlt évet vitán felül a klímával kapcsolatos kifejezések uralták. Az Oxford Szótár szerint a „klímavészhelyzet", a Collins Dictionary szerint pedig a „klímasztrájk" lett az év szava. Ezek a témák olyannyira uralták a 2019-es év közbeszédét, hogy azt gondolhattuk ez nagyon sokáig így is marad. Az Európai Unió 10 és 30 évre szóló ezzel kapcsolatos stratégiákat emelt napirendjére és már fenyegetően emelgette mutatóúját azokra, akik tisztázó kérdéseket merészeltek feltenni és nem álltak be szó nélkül a támogatók sorába. Azonban az idei év elején a világ gyökerestől megváltozott, ki foglalkozik ma már a Green Deallel és Greta Thunberggel. A szomorú valóság az, hogy egyelőre 2020 kétségtelenül legismertebb feltörekvő új kifejezése a „COVID-19" és mellette dobogós helyre ácsingózik a „kurzarbeit" is. Mindkettő a Wuhan városából kiinduló világjárvánnyal függ össze, az egyik az azt okozó vírust, a másik pedig a vírus okozta gazdasági válság elleni védekezés egyik hatékonynak mondott intézkedési formáját takarja, Az eredeti cikk 2020. április 14-én jelent meg az Origo oldalán.


A magyar kormány által kidolgozott Gazdaságvédelmi Akcióterv második ütemének bejelentésekor a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy annak egyik eleme lesz a rövidített munkaidőnek fordított kurzarbeit, mégpedig annak egy speciális magyar formája. A bejelentés óta eltel időben hazai közgazdász körökből számos kritika és valamivel kevesebb elismerés érte az intézkedéscsomagot, miközben a közvélemény egyértelműen pozitívan fogadta az intézkedéseket. A Századvég legfrissebb, a felnőttkorú lakosság körében végzett reprezentatív kutatásából kiderül, hogy a megkérdezettek döntő többsége egyetért a kormány által meghozott intézkedésekkel és ezek közül is legtöbben, 93 százalék a rövidített munkaidő bevezetését támogatja.

A felmérésből az is kiderül, hogy az emberek legkevésbé a 13. havi nyugdíj újbóli bevezetésével értenek egyet, de annak a támogatási aránya is minden kérdésen felül áll, 72 százalékos. Az egyes közgazdászok által megfogalmazott kritikák az intézkedéscsomag elégtelen voltára, hiányosságaira, elkésettségére vonatkoznak, de olyan megállapítások is napvilágra kerültek, hogy annak GDP arányos mérete, a 18 – 20 százalék is elmarad másokétól, és a szükségestől. Ez utóbbi vádat a Századvég Gazdaságkutató egy másik elemzése cáfolja, amely kimutatta, hogy a magyar gazdaságmentő intézkedéscsomag mérete európai szinten is kiemelkedő. A magyar csomag nagyságrendileg az olasszal, spanyollal és csehvel van egy szinten és csak két igazán erős gazdasághoz, a némethez és brithez tartozó csomag mérete előzi meg.A mintegy 9 ezer milliárd forintot kitevő csomag bejelentése azt jelenti, hogy a kormány összhangban a jegybankkal, a 2019-es GDP minden ötödik forintját a védekezés érdekében használja fel. Mindezt úgy, hogy közben nem kényszerül külső hitelfelvételre és megszorító intézkedésekre, ahogy az a 2008-as pénzügyi válság idején történt.

Az intézkedéscsomag egyik leginkább kritizált eleme a magyaros kurzarbeit megoldás, amivel kapcsolatosan a kritikusok azt kérik, hogy induljon „német mintára (speciális magyar kiegészítések nélkül) átfogó bérgarancia program a munkahelyek megőrzése érdekében". Annak eldöntéséhez, hogy ez a kritika mennyiben megalapozott, érdemes megnézni mi is pontosan a kurzarbeit, a németek hogyan csinálják, hogyan csinálja ezt néhány Magyarországhoz hasonlítható, Németországnál jelentősen szerényebb lehetőségekkel rendelkező ország, illetve mitől speciális a magyar megoldás.

Ahogy arra a fogalom elnevezése is utal, ez a gazdasági élet szereplőit ideiglenes sokkhatások ellen védő megoldás Németországból ered, és már az 1900-as évek elejétől kezdve részét képezte az ottani gazdaságpolitikai eszközrendszernek. Alkalmazásra, kipróbálásra és ezáltal ismertté is a 2008-2009-es pénzügyi válságot követően vált, amikor is több mint 1,1 millió német munkavállaló részesült ilyen típusú támogatásban. Az OECD munkapiaci szakértője, Alexander Hijzen szerint ez a megoldás nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a német gazdaság gyorsan magához térjen és „V" típusú visszapattanást produkáljon. Az intézkedés lényege, hogy krízisidőszakban, amikor a vállalat bevételei csökkennek, a munkaadó cserébe azért, hogy megtartsa és ne bocsátsa el a munkavállalóját, csökkentheti annak munkaidejét és a kieső munkaidő után járó bér meghatározott részét bértámogatásként az államtól megkapja, amit a dolgozónak kifizet.

Németországban a világjárvány okozta gazdasági nehézségek miatt módosították a kurzarbeitra vonatkozó szabályozást. Ennek lényege, hogy azok a vállalatok részesülhetnek ilyen támogatásban, ahol a bizonyítottan a járvány következtében fellépő munkaidő csökkenés a munkavállalók legalább 10 százalékát érinti. Ez az arány korábban egyharmad volt. A munkaidő csökkentés mértéke a 10 és 100 százalék között lehet, a támogatás mértéke a kieső bér 60, ha a munkavállalónak gyereke van, akkor 67 százaléka. A támogatás maximum 12 hónapig jár.

Lengyelországban a világjárvány miatt bevezetett rövid munkaidő szabályozás lényege, hogy a munkaadó két esetben jogosult ilyenre. Az első eset arra vonatkozik, mikor a tevékenység a járvány miatt időlegesen, de teljesen leáll. Ebben az esetben az állami támogatás mértéke a minimálbér, nagyságrendileg 120 ezer forint 50 százaléka. A másik eset, amikor a munkaidő csökkentés mértéke 20 és legfeljebb 50 százalék között van. Ekkor az állami támogatás mértéke az előző negyedévi országos átlagbér, átszámítva 190 ezer forint, legfeljebb 40 százaléka.A munkavállalónak kifizetett jövedelem mindkét esetben el kell, hogy érje a minimálbér összegét. Az érvényben lévő szabályok szerint a támogatás maximum 3 hónapig jár. Itt érdemes megjegyezni, hogy a lengyelek nagyon komoly gazdasági válságkezelési tapasztalatokkal rendelkeznek, 2008-2009-ben ők voltak az egyetlen EU tagország, ahol a GDP éves növekedési üteme nem váltott negatívba, ezért érdemes rájuk figyelni.

Csehországban is két alapesete van a járvány miatt bevezetett rövidített munkaidő szabályozásnak. Az egyik eset, amikor a munkaadó a hatósági korlátozások miatt nem folytathatja tevékenységét, míg a másik, amikor a piaci kereslet csökkenése, illetve a beszállítói lánc zavarai miatt nem tart igényt a dolgozó munkájára. A hatóságilag elrendelt leállás esetén a munkavállaló az átlagbére 100 százalékát, a másik esetben 60, illetve 80 százalékát kaphatja meg. Az első esetben a munkaadó a kifizetett bér 80, míg második esetben 60 százalékának megtérítését kérheti az államtól. Mindkét esetben a kifizetett állami támogatásnak van felső határa.

Annak ellenére, hogy a kurzarbeit típusú rövidített munkaidő után járó állami bértámogatás hatékony eszköznek bizonyul azokban az esetekben, amikor külső sokk következtében a munkaadó számára nem racionális döntés a feleslegessé vált munkaerő megtartása, az intézkedés hosszú távú hatásaival kapcsolatosan több kérdőjel is felmerül.

Ezek közül az első a támogatás feltételeinek, kompenzációs arányának és határidejének optimális meghatározására vonatkozik. Amennyiben nem sikerül a legcélravezetőbb feltételeket eltalálni, félő, hogy mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalók úgy gondolhatják, hogy biztonságban vannak és nem szükséges erőfeszítéseket tenniük a munkafolyamatok fenntartása érdekében. A nehézséget annak a beavatkozási optimumpontnak a lehető legpontosabb meghatározása okozza, amikor a többség még nem érzi úgy, hogy számára a racionális megoldás a teljes megnyugvás és hátradőlés, hanem még úgy gondolja, hogy minden tőle telhetőt meg kell tennie a helyzet stabilizálása és javítása érdekében.

A másik felvetés arra vonatkozik, hogy a túlságosan nagyvonalú feltételek mellett alkalmazott kurzarbeit meggátolja a gazdasági szerkezet versenyképességi elvek mentén való megújítását, azáltal, hogy hozzájárul a hatékonytalan vállalatok és munkahelyek konzerválásához. A washingtoni székhelyű Peterson Institute for International Economics (PIIE) főmunkatársa Jacob Kirkegaard, arra figyelmeztet  "Senki sem kívánhatja, hogy a kurzarbeit késleltesse az elkerülhetetlent és lehetővé tegye zombi vállalatok számára a túlélést. Ez egy nagyon kényes egyensúlyi helyzet!."

A magyar megoldás speciális jellegét az adja, hogy alkalmazkodik az ország adottságaihoz és lehetőségeihez, a gazdaságvédelmi szempontokra összpontosít, valamint azokat képes elválasztani a szociálpolitikai megfontolásoktól. A vállalatok és munkahelyek védelmén túl, az is célja, hogy ösztönző hatást fejtsen ki azokra a gazdasági szereplőkre, akik a nehéz helyzetben is képesek plusz erőfeszítéseket és erőforrásokat mozgósítani és elmozdulni egy nagyobb versenyképességet biztosító szerkezetátalakítás irányába. Ezt a szándékot tükrözi a valóban hungarikumnak számító „egyéni fejlesztési idő" bevezetése is. Ennek lényege, hogy a munkavállaló a kieső munkaideje 30 százaléka erejéig arról állapodik meg munkaadójával, hogy ezt az időt munkaköréhez, vagy a cég tevékenységéhez kapcsolódó fejlesztésre fordítja és ezért a munkaadó bért fizet. Ez lehet a munkavállalót érintő olyan egyénközpontú fejlesztés, képzés, amely annak munkáját hatékonyabbá és komplexebbé képes tenni, vagy olyan tevékenység, amely a vállalat képességeit, lehetőségeit bővíti. Ez utóbbi célkitűzést egyébként külön, kkv hatékonyságot növelő kormányzati intézkedés is segíti.

A magyar rövidített munkaidő megoldás a munkaidő maximum 50, minimum 30 százalékkal való csökkentését tolerálja és a munkaadótól elvárja, hogy a támogatás időtartama alatt a munkavállaló megkapja a neki vészhelyzet kihirdetése előtt járó nettó fizetést. Az állami bérkiegészítő támogatás a kieső munkaidővel arányos bér 70 százaléka, számítási alapja az érvényben lévő nettó minimálbér maximum kétszerese lehet és három hónapig adható. Itt azt is érdemes figyelembe venni, hogy a válság által leginkább sújtott ágazatokban (vendéglátás, turizmus, előadóművészet, rendezvényszervezés, stb.) mind a munkaadó, mind a munkavállaló mentesül a közterhek döntő részének fizetése alól.

A magyar szabályozás másik sajátossága, hogy a kutató-fejlesztő tevékenységet végző, magas hozzáadott értéket előállító munkavállalókat külön és kiemelten kezeli. Mivel esetükben nem értelmezhető az üzleti forgalomhoz köthető közvetlen munkaidő csökkenés, az ő bérükhöz az állam 47.5 százalékban járul hozzá. Ennek az intézkedésnek az üzenete is az, hogy a gazdasági krízis negatív hatásainak kezelésével párhuzamosan, szükség van a versenyképesség javító gazdasági szerkezetváltásra, aminek az alapja a kutatásfejlesztésre épülő gazdasági innováció. Ugyanezen a szemléleten alapszik a munkahelyteremtési célkitűzés is. Azok, akik elvesztik munkahelyeiket, a szociális védőhálót jelentő álláskeresési járadékon túl, ahhoz kapnak rendkívül kedvező, 95 százalékos támogatást, hogy digitális kompetenciát fejlesztő képzéseken vegyenek részt.

Mindent egybevetve, a gazdaságvédelmi akcióterv eddig megismert intézkedéseiről elmondható, olyan módon kezeli a kialakult válsághelyzetet, hogy közben nem hajlandó letérni a 2010 után választott gazdaságpolitikai útról. Ennek fókuszában a munkahelyteremtés, a pénzügyi stabilitás és ezeken keresztül az ország gazdasági mozgásterének bővítése áll. Az intézkedéscsomagból az is egyértelműen kirajzolódik, hogy a kormányzat törekszik az egyes szakpolitikák szétválasztására. A gazdaságpolitika egyértelmű célja, a vállalatok és munkavállalók helyzetének stabilizálása annak érdekében, hogy amikor adottak lesznek a gazdaság újraindulásának feltételei, azok minél gyorsabban és hatékonyabban reagálhassanak. Ettől várható, hogy a gazdaság visszapattanása „V" és nem „U", vagy rosszabb esetben „L" alakú lesz. Ezt a célt szolgálják a munkahelyvédelmet, a munkahelyteremtést, a képzést és hatékonyságnövelést támogató programok.

Az intézkedéscsomag kritikusai által javasolt segélyezés alapú válságkezelés egy teljességgel más logikára épít, ami jó eséllyel külső hitelfelvételhez és az ország újbóli eladósodásához vezetne. Ez szakpolitikai szempontból alapvetően nem gazdaság, hanem szociálpolitikai típusú beavatkozás, azonban következményei hosszú távon szűkítenék az ország gazdasági mozgásterét és rontanák a gyors kilábalás esélyeit. Ez a javaslat teljes mértékben ellentmond a kormány által képviselt gazdaságfilozófiának és az ország hosszútávú érdekeinek. Az eddigi bejelentésekből és nyilatkozatokból az a következtetés vonható le, hogy a kormány felelősen kezeli a kialakult munkaerőpiaci helyzetet és folyamatosan követi a helyzet alakulását. Értékelése alapján nem indokolt a jelenleg érvényes foglalkoztatáspolitikai (álláskeresési járadék) és családtámogatási (családi pótlék) szabályok változtatása, mert azok egyelőre képesek kezelni a kialakult helyzetet. Egyértelmű, hogy a munkanélküliség növekedésének elengedése helyett, a kormányzati prioritás a munkahelyüket elvesztők minél előbb újból munkába állásának a támogatása. A költségvetési hiány óvatos tervezése egyébként azt is jelzi, hogy amennyiben mégis szükségessé válna, a kormány számára további jelentős mozgástér áll rendelkezésére.

Szerző: Szakáli István Loránd, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza