A német belpolitikai helyzet a Saar-vidéki választások tükrében


2017. március 26-án került sor az idei első németországi tartományi parlamenti választásokra. Bár Saar-vidék az ország legkisebb tartománya, a kampányt világszerte nagy érdeklődés övezte, a szakértők ugyanis a szeptemberi szövetségi parlamenti választások első próbájaként tekintettek rá. A kérdés az volt, hogy a választási eredményekben tükröződik-e majd a január óta fennálló és a német belpolitikát meghatározó úgynevezett „Schulz-hatás”. A Századvég Alapítvány elemzése a tényeket és a helyben szerzett tapasztalatokat foglalja össze


A tények tükrében

A Németország dél-nyugati részén fekvő Saar-vidék (Saarland) az ország legkisebb területű, közel egymilliós lakosságát tekintve pedig Bréma után a második legkevesebb lakosú tartománya. A Saar-vidéki parlament képviselőit ötévente választják arányos választási rendszer alapján. A parlament 51 képviselőből áll, a bejutási küszöb 5 százalék. Az előző, 2012-ben tartott választások után a Kereszténydemokrata Unió (Christlich Demokratische Union Deutschlands, CDU) miniszterelnök-jelöltjének, Annegret Kramp-Karrenbauernek vezetésével nagykoalíciós kormány alakult a CDU és a Német Szociáldemokrata Párt (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) együttműködésésvel. A Saar-vidéken 1999 óta folyamatosan CDU által vezetett kormány van hatalmon.

Az idei Saar-vidéki választási kampány a német közvéleményt január óta foglalkoztató „Schulz-hatás” miatt volt különösen érdekes. Schulz kancellári jelölésének következményeként ugyanis egy hónap alatt ugrásszerűen, országos szinten több mint 10 százalékkal nőtt az SPD-t támogatók aránya, s ezzel a párt utolérte, sőt, egyes közvélemény-kutatások alapján meg is előzte a CDU-t.

A Saar-vidéki közvélemény-kutatások eredményei hasonló mértékű, 8-10 százalékos népszerűség-növekedést mutattak az SPD javára. A választások előtt három nappal a két nagypárt közötti különbség 5 százalék volt, a CDU a szavazatok 37 százalékával, míg az SPD a 32 százalékával számolhatott.

A választás a helyszínről

A CDU támogatói szoros végeredményre, de alapvetően CDU-győzelemre számítottak. Az azonban számukra is kérdéses volt, hogy az első hely megszerzése elegendő lesz-e a kormányalakításhoz és a nagykoalíciós kormányzás folytatásához. Az SPD jelöltje ugyanis korábban kijelentette, hogy a parlamentbe jutás után az eredmények függvényében vagy a Baloldali Párttal (Die Linke) és a Zöldekkel (Die Grüne), vagy csak a Baloldali Párttal összeállva szeretne koalíciós kormányt alakítani, kiszorítva ezzel a CDU-t a kabinetből. A CDU viszont a Szabaddemokrata Párthoz (Freie Demokratische Partei, FDP) és a Zöldekhez fűződő konfliktusos viszonya miatt koalíciós partnerként csak az SPD-vel számolhatott.

CDU: az erős jelöltre épített kampány

A kampány szempontjából szintén fontos volt, hogy a márciusi felmérések alapján a választásra jogosultak 68 százaléka nyilatkozott úgy, hogy elégedett vagy nagyon elégedett a CDU által vezetett nagykoalíciós kormánnyal. A miniszterelnök közvetlen választása esetén pedig a választók 51 százaléka támogatta volna Annegret Kramp-Karrenbauer regnáló miniszterelnököt, míg csak 32 százalékuk szavazott volna Anke Rehlingerre, az SPD jelöltjére, aki egyben a jelenlegi tartományi kormány miniszterelnök-helyettese is.

A kampányhajrában szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer – akit a helyiek egyszerűen csak AKK-nak hívnak – rendkívül népszerű és kedvelt politikus. Ennek megfelelően a CDU egész kampányát az ő személyére és az általa elért eredményekre építette fel. (A kampány-csapat is az ő nevének kezdőbetűiből összeállított „AKKtiv fürs Saarland” („Aktívan Saar-vidékért”, vagy „Annegret Kramp-Karrenbauer Saar-vidékért”) szlogent viselte. A választások előtt néhány nappal a CDU kampányrendezvényt tartott a Saar-vidéki St. Wendelben, mely a párt egyik szavazóbázisának számít.  Az eseményen, mintegy négyezer fős tömeg előtt Kramp-Karrenbauer mellett Angela Merkel is beszédet mondott, melyben a miniszterelnök munkáját méltatta. Kiemelte, hogy nem ismer még egy olyan politikust, aki szövetségi szinten is ilyen erőbedobással képviseli saját tartománya érdekeit.

 

Annegret Kramp-Karrenbauer és Angela Merkel közös kampányrendezvénye (Fotó: Századvég)

 

Merkel beszéde is azt mutatta, hogy ez a kampány nem rá és az ő személyére épült, hanem Annegret Kramp-Karrenbauerről és a helyi CDU munkájáról szólt. Az ő látogatásának csak az volt a szerepe, hogy személyesen is megerősítse a CDU szavazóit abban, hogy a miniszterelnöknek minden egyes szavazatra szüksége van és továbbra is jól döntenek, ha rá szavaznak. A szeptemberi szövetségi parlamenti választások (Bundestagswahl) miatt pedig nyilván érdekében állt, hogy a CDU nyerje meg az év első tartományi választását.  

 

Martin Schulz a „nép embere” (Fotó: Századvég)

 

SPD: csak Schulz!

Az SPD oldalán viszont éppen az ellenkező kampánystratégia volt tapasztalható. Bár választási plakátjaikon jelöltjük, Anke Rehlinger szerepelt, mégis érezhető volt, hogy a kampány alapvetően a „Schulz-hatásra” épült. Az SPD helyi jelöltje egy ismeretlen mellékszereplő volt, aki ebből akart profitálni. A választások előtt néhány nappal Martin Schulz Saarbrückenbe látogatott, ahol Rehlinger kíséretében végigsétált az egyik főutcán. Az őket körülvevő tömeget és az újságírókat is szinte kizárólag Schulz érdekelte. Az egyik helyi újságíró elmondása szerint Schulz személye azért lehet vonzó a választópolgárok számára, mert egy új szerepet testesít meg: külsőleg nem úgy néz ki, mint egy tipikus német politikus, és ezáltal nem érzik úgy, hogy a politikai elithez tartozik.

Fontos azonban megemlíteni Oskar Lafontaine-nek, a Baloldali Párt jelöltjének szerepét is, aki 1985 és 1998 között a tartomány miniszterelnöke és kifejezetten kedvelt politikusa volt. Az SPD jelöltje ugyanis a „Schulz-hatás” mellett Lafontaine személyéből is szeretett volna hasznot húzni.

Eredmények és prognózis

A vasárnapi választások nem várt mértékű, 40,7 százalékos győzelmet hoztak a CDU-nak. A párt több mint 11 százalékkal múlta felül riválisát. A „Schulz-hatás” tehát nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mivel az SPD és a Die Linke nem szerzett többséget, nem tud a korábbi tervek szerint koalíciós kormányt alakítani. Ennek következményeként valószínűleg továbbra is egy Annegret Kramp-Karrenbauer által vezetett nagykoalíciós kormánya lesz a tartománynak. A CDU ugyanis az eredmények által 24, az SPD 17, a Die Linke pedig 7 mandátumot szerzett. 



A választási eredmények alapján sem a Zöldek (Grüne), sem a Szabaddemokraták (FDP), sem a Kalózpárt (Piraten) nem jutott be a parlamentbe. A 2012-ben még nem létező AfD a várakozásoknak megfelelően 6 százalékot szerzett. Ezzel 3 képviselői helye lesz a parlamentben. Az ábra alapján jól látható, hogy a CDU a 2012-es eredményéhez képest jóval felülmúlta önmagát, az SPD pedig egy százalékkal rosszabbul teljesített. Az eredmények szerint a „Lafontaine-hatás” sem érvényesült, a Baloldali Párt ugyanis több mint 3 százalékpontot vesztett az előző választáshoz képest.

A CDU sikere elsősorban a rendkívüli mobilizációs képességében rejlett. A párt aktivistái az utolsó napokban éjszakába nyúlóan kampányoltak, felhívva az emberek figyelmét a választások magas tétjére. Ezáltal sikerült mobilizálniuk mind a CDU aktív, biztos szavazóit, mind pedig azokat a választóit, akik nem biztos, hogy elmentek volna szavazni. Ehhez még hozzájöttek azok a választók, akik más pártoktól „vándoroltak át” a CDU-hoz.

A Saar-vidéki választás az őszi német szövetségi parlamenti választás idei első „lakmuszpapírja” volt, amivel a választók is tisztában voltak. Ezt mutatja a rendkívül magas, 69,7 százalékos részvételi arány is. Az előző tartományi választásokon a választásra jogosultak 61,6 százaléka vett részt. A CDU győzelmében fontos szerepe volt Kramp-Karrenbauer miniszterelnök népszerűségének és korábbi eredményeinek, valamint Klaus Bouillon belügyminiszternek is, aki a helyiek elmondása szerint rendkívül határozottan és sikeresen kezelte a menekültválságot. A két nagypárt kampánystratégiájával kapcsolatban összességében elmondható, hogy a Saar-vidéki választásokat Annegret Kramp-Karrenbauer nyerte meg és Martin Schulz veszítette el.

Az eredmények közzététele után Schulz csalódottan nyilatkozott a sajtónak. Elismerte, hogy nincs mit szépíteni a dolgokon, mert ezt a tartományi választást elveszítették. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szövetségi parlamenti választásokat ne tudnák megnyerni.

Merkel örömmel fogadta a Saar-vidéki CDU győzelmét. A berlini, Kramp-Karrenbauerrel közösen tartott sajtótájékoztatón a kancellár gratulált a miniszterelnöknek, majd kihangsúlyozta, hogy győzelmével hozzájárult a nagykoalíció szövetségi szintű népszerűségéhez is. Kramp-Karrenbauer úgy nyilatkozott, hogy ha ezt jelenti a „Schulz-hatás”, akkor azzal a továbbiakban is könnyen elbánnak majd.

Bár az CDU rövid időre fellélegezhet, hiszen az idei első próbát kiállta, a vasárnapi győzelem ellenére nem tekinthet túl optimistán a jövőbe. Egy ilyen kicsi tartomány választási eredményéből ugyanis nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A szövetségi szintű közvélemény-kutatások alapján a Saar-vidéki választási eredmények ellenére a CDU és az SPD továbbra is fej-fej mellett halad. Ráadásul májusban még két tartományi választásra is sor kerül. A felmérések alapján a jelenleg SPD-Grüne koalíció által vezetett Észak-Rajna-Vesztfáliában és Schleswig-Holsteinban is az SPD áll az élen. Szintén fontos megjegyezni, hogy a szövetségi parlamenti választásokig még fél év van hátra, és nem tudni, milyen problémákkal kell megküzdenie addig Merkel kormányának, hogyan veszi majd ezeket az akadályokat és az eredmény hogyan hat majd a jelenlegi kancellár népszerűségére. Az azonban biztos, hogy Schulz számára a csupán személyére felépített kampány nem lesz elég Merkel leváltásához.

 

Szerző: Osztrovszky Edina, elemző, Századvég Alapítvány