Francia elnökválasztás: mélyponton a mainstream pártok


A 2017. április 23-án megrendezett francia elnökválasztás első fordulóját a szavazatok 24 százalékának megszerzésével a függetlenként induló Emmanuel Macron nyerte, míg a Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen a szavazatok 21 százalékát szerezte meg. Az előzetes várakozásoknak megfelelően Macron  Le Pen párharc lesz a május 7-én esedékes második fordulóban.

Melyek az első eredmények legérdekesebb összefüggései? Van-e esélye Marine Le Pennek Macronnal szemben, aki mögött felsorakozott a francia és európai politikai elit? Miért kulcsfontosságú Macronnak a júniusi nemzetgyűlési választás? A Századvég Alapítvány elemzése értékeli az elnökválasztás első fordulójának eredményeit és felvázolja az erőviszonyokat a két forduló között. 


Az elnökválasztás első fordulójának eredményei

A francia Belügyminisztérium hivatalos adatai szerint Emmanuel Macron független politikus 8.657.326 szavazattal, az összes szavazat 24,01 százalékával végzett az első helyen. Marine Le Pen, a Nemzeti Front jelöltje 7.679.493 szavazatot kapott, ami a szavazatok 21,30 százaléka. Ők ketten jutottak be a második fordulóba, míg Francois Fillon konzervatív jelölt, aki 20,01 százalékot szerzett és a 19,58 százalékot elérő radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon nem jutottak tovább. A Szocialista Párt elnökjelöltje, Benoit Hamonra mindössze a voksok 6,36 százaléka jutott, míg 2012-ben pártja jelöltje, Francois Hollande, még 29%-ot ért el. Az otthonmaradók, illetve érvénytelenül szavazók aránya 24,3 százalék volt. Az elnökválasztás első fordulójának eredménye történelminek mondható, hiszen az V. Köztársaságot meghatározó két hagyományos nagy párt, a szocialisták és a republikánusok egyik jelöltje sem került be a május 7-én esedékes második fordulóba. Bár a nemzetközi sajtó Emmanuel Macron eredményéről mint a mérsékelt politika győzelméről beszél, elgondolkodtató, hogy a 2012-es elnökválasztáshoz képest 30 százalékról 74 százalékra nőtt a nem-mainstream, vagyis a nem hagyományos két nagy párt jelöltjeire szavazók aránya Franciaországban.

A 39 éves Emmanuel Macron január végén, a korrupciós botrányba kevert jobboldali republikánus elnökjelölt Francois Fillon népszerűségvesztése nyomán lett az elnökválasztás favoritja. Macronnak, bár éveken keresztül volt a Szocialista Párt tagja, Francois Hollande szocialista elnök tanácsadója és gazdasági minisztere, sikerült független, centrista jelöltként pozícionálnia magát. Felismerve a Szocialista Párt népszerűtlenségét, tavaly saját mozgalmat indított „En Marche!”(„Lendületben!”) névvel, melynek úgy lett az elnökjelöltje, hogy előtte választott politikai tisztséget nem viselt. Az erős médiahátszéllel rendelkező Macronnak sikerült jól stabilizálnia szavazóbázisát az elnökválasztás első fordulójára, bár korábban azt jelezték a közvélemény-kutatók, hogy sokkal kevésbé elkötelezettek a szavazói, mint Marine Le Pennek. Le Pen több szavazatot szerzett, mint pártja a története során valaha. 2002 után először, amikor Marine Le Pen édesapja, Jean-Marie Le Pen bejutott a második fordulóba, a Nemzeti Front jelöltje ismét ott lesz május 7-én a következő megmérettetésen.

A Brexit-népszavazás és Donald Trump tavalyi megválasztása után sok kritika érte a közvélemény-kutatókat, azonban egyelőre úgy tűnik, hogy Franciaországban az általuk jelzett trendek nagyrészt megvalósultak, így ebben az értelemben nem született meglepetés. Az utóbbi pár hétben Marine Le Pen támogatottsága a márciusban mért 27 százalékról 21-22 százalékra csökkent, míg az elnökválasztás első fordulóját megelőző pár napban Emmanuel Macron növelni tudta előnyét, és 24-24,5 százalék közötti eredményt ért el a méréseken. Francois Fillon konzervatív jelölt támogatottsága januárban a felesége fiktív foglalkoztatása nyomán kirobbantott botrányt követően 17 százalékra csökkent, és innen tudott visszaerősödni a mérések szerint 20-21 százalékra. Az elnökválasztási kampány egyik legnagyobb meglepetése, a radikális baloldal jelöltje, Jean-Luc Melénchon lett, aki a március 20-án és április 4-én tartott tévévitáknak és dinamikus személyiségének köszönhetően lett népszerű. A közvélemény-kutatók is azt jelezték, hogy beérte Francois Fillon támogatottságát az elnökválasztás hajrájában. Az elnökválasztást megelőző felmérések mind a négy elnökjelölt támogatottságát hibahatáron belül jelezték, ám Macron és Le Pen tűnt a legesélyesebbnek a második fordulóba jutásra. A részvételi arány az elemzői várakozásokkal szemben magas volt, a 78 százalékos részvétel megegyezik a 2012-es elnökválasztás első fordulójának részvételi adatával.

A választási földrajz alapján elmondható, hogy két részre szakadt Franciaország. Az észak-franciaországi, lotharingiai egykori bánya- és iparvidék, a keleti fejlett Rajna-menti régió és Rhone-völgy, illetve a déli Provence és a mediterrán tengerpart is Le Pen mellett voksolt. Macron hátországa Nyugat-és Délnyugat-Franciaország, az Alpok, illetve az óceánpart. Macron erős volt a tízmilliós Párizsban is, de különösen a külvárosokban a radikális baloldal jelöltje, Jean-Luc Melénchon is jól teljesített. Mélenchonnak szerte az országban akadtak győztes kerületei, különösen az iparvidékek egyes részein és a vidéki Dél-Franciaországban. Francois Fillon azonban csak a főváros gazdagabb részein, illetve néhány kisebb vidéki kerületben tudott nyerni. A voksok korcsoportok szerinti vizsgálata alapján generációs törésvonal is kirajzolódik: a fiatalok között, a 18-24 éves korosztályban Marine Le Pen és Jean-Luc Melénchon támogatottsága eléri az 50 százalékot, míg a 60 évnél idősebbek körében Francois Fillon volt a legnépszerűbb. A 25-34 évesek körében bár Macron kapta a legtöbb szavazatot, szintén magas a Melénchont és Le Pent támogatók aránya. A középkorúak körében (35-49 évesek) egyértelműen Le Pen volt a favorit.

Érdemes még kiemelni, hogy az európai baloldalhoz hasonlóan a francia szocialista párt is válságban van, ilyen rossz eredményt legutóbb 1969-ben értek el. Benoit Hamon, Francois Hollande elnök egyik miniszteréből vált gazdaságpolitikájának egyik legnagyobb kritikusává, és a januári szocialista előválasztás megnyerésével lett a párt elnökjelöltje. Hamon megosztó személyiség, egyértelműen a párt baloldalai szárnyához tartozik, leginkább a brit Munkáspárt vezetőjéhez, Jeremy Corbynhoz hasonlítható. Hamon gyengén kampányolt, nem sikerült meggyőznie a választókat, hogy más irányvonalat képvisel, mint az eddig kormányzó szocialisták. A Francois Mitterand által 1971-ben létrehozott Szocialista Párt ezzel az összeomlás szélére került: a mérsékeltek megpróbálhatnak beállni Macron mögé (ahogy már sokan meg is tették) vagy új pártot alapítanak; a Hamon vezette radikálisok pedig akár Melénchon erőihez is csatlakozhatnak.


AZ ELNÖKVÁLASZTÁS ELSŐ FORDULÓJÁNAK EREDMÉNYEI (%)


Esélylatolgatás a második forduló előtt

Az első forduló után készült felmérések azt mutatják, hogy Emmanuel Macron több mint húsz százalékponttal vezet Marine Le Pen előtt a május 7-én esedékes második forduló esélyeit tekintve. Az Ifop-Fiducial április 23-a és 24-e között végzett felmérése 60-40 százalékos arányú Macron győzelmet jósol, míg a bizonytalanok, illetve érvénytelenül szavazók arányát 26 százalékra becsülik. Az Elabe április 25-én készített felmérése még ennél is nagyobb, 64-36 százalékos arányú győzelmet jelez Macronnak, ám a bizonytalanokat és érvénytelenül szavazókat már 31 százalékra becsüli. Bár Macron mögött felsorakozott a francia és európai politikai elit, nem valószínű, hogy megvalósul a 2002-es forgatókönyv, amikor a jobb- és baloldal összefogott Jean-Marie Le Pen ellen, aki megsemmisítő, 18-82 százalékos vereséget szenvedett Jacques Chiractól, a konzervatívok jelöltjétől.

Marine Le Pen ugyan várhatóan nem szenved ilyen arányú vereséget, de az ő szempontjából is kulcsfontosságú, hogy Francois Fillon, Jean-Luc Melénchon és Benoit Hamon támogatói hogyan viselkednek, kire szavaznak a második fordulóban. Az április 23-a és 24-e között készült, másodlagos preferenciákat tartalmazó felmérések (Opinionway, Ipsos) azt mutatják, hogy Fillon támogatóinak 33-38 százaléka hajlandó Le Penre voksolni, míg 20 százalékuk inkább távol maradna a szavazástól. Melénchon szavazóinak nagyarányú otthonmaradása is kedvező lenne Le Pennek: az Opinionway felmérése szerint jelenleg 23 százalékuk maradna otthon, 22 százalékuk szavazna Le Penre, ám 55 százalékuk kifejezetten Macront választaná. Az eddigi felmérésekből tehát az derül ki, hogy az átszavazások nyertese Macron lehet.

Érdemes megemlíteni, hogy Serge Galam francia fizikus, aki Donald Trump amerikai győzelmének helyes előrejelzésével szerzett magának szakmai és médiafigyelmet, úgy véli: maradt esélye Marine Le Pennek a győzelemre. Galam abból indul ki, hogy a közvélemény-kutatások elsősorban az egyik jelölttel szimpatizáló, de végül távolmaradó választópolgárok arányának becslésénél hajlamosak tévedni. Szerinte például egy Le Pen 41-59 százalék arányú vereségét előrevetítő közvélemény-kutatási becslés esetén Macron még nem dőlhet hátra a biztos győzelem tudatában.


MACRON LE PEN TÁMOGATOTTSÁGA AZ ELSŐ FORDULÓ UTÁN (%)


A júniusi nemzetgyűlési választások tétje

Macron számára az elnökválasztás második fordulójánál nagyobb kihívást jelentenek a június 11-én és 18-án esedékes kétfordulós nemzetgyűlési választások. A francia félprezidenciális rendszerben 2002 óta az elnöki és a nemzetgyűlési választások, vagyis a parlament alsó házának megválasztása egy időszakra esik - így az elnök mögött hamar létrejöhet egy kormányzóképes parlamentáris többség is. Macron „En marche!” névre hallgató mozgalmát csak tavaly jelentette be, beágyazottsága, szervezettsége a hagyományos pártokhoz képest elenyésző, így kérdéses, hogy sikerül-e 577 jelöltet találnia az egyéni képviselői helyekre. Mint Macron vasárnapi beszédében bejelentette, a következő hetekben arra fog koncentrálni, hogy parlamentáris többséget építsen, ám a szocialisták és a republikánusok hivatalos támogatása az elnökválasztás második fordulójában korántsem jelenti azt, hogy a nemzetgyűlési választáson is mellette állnak majd. Hasonló problémákkal küzd Marine Le Pen és a Nemzeti Front is, jelenleg csupán két tagjuk van a nemzetgyűlésben. Francois Fillon már választási vereségét követően bejelentette, hogy visszavonul, és nem vezeti a konzervatívokat a júniusi nemzetgyűlési választásokon, így a Republikánus Párt újult erővel kezdhet a kampányba. Amennyiben a republikánusok többségbe kerülnek a Nemzetgyűlésben, Macronnak elnökként jobboldali miniszterelnököt kellene kineveznie, és így nagy valószínűséggel nem tudná végrehajtani elnöki programját. A francia politikában különösen rossz emlékű az ilyen „politikai társbérlet”, mely rendkívüli mértékben megnehezíti a kormányzást.

Szerző: Agárdy Zsófia, elemző, Századvég Alapítvány