Colin D. Wood: Hadviselés 2050-ben


Az Egyesült Államok hadseregének eszközfejlesztéssel foglalkozó kutatója azt vizsgálta, hogy a ma látható trendek alapján miként alakul át a hadviselés 2050-re. Leglényegibb következtetése az, hogy a modern technológia egyre olcsóbbá válik, ezért nem feltétlenül a legmodernebb, hanem a legnagyobb számban költséghatékonyan előállítható eszközökkel rendelkező hadseregek lesznek a legsikeresebbek. Ez elsősorban a paramilitáris hadseregeknek kedvez, amelyek az állami reguláris hadseregek új típusú kihívóivá válnak majd. A nemzetközi rendszer is átalakul, egyre több állam kérdőjelezi majd meg az USA vezető szerepét. Ez abban nyilvánul majd meg, hogy egyre több állam lép fel a konfliktusrendezés igényével. Az erőforrás-szegény modern államoknak olyan hadseregeket kell létrehozniuk, amelyek hatékonyan használják az olcsó, de fejlett technikákat, és akár a polgári tömegkommunikációból becsatornázható eszközöket.


Colin D. Wood: The Human Domain and the Future of Army Warfare: Present as Prelude to 2050, Small Wars Journal, 2016

Colin D. Wood, az Egyesült Államok hadseregének elemzője arról értekezett, milyen körülmények között, milyen technikai eszközökkel, milyen felszereltséggel rendelkező ellenfelek ellen kell majd az egyes államoknak fellépnie a jelen század közepén. Wood alapvetően három területet vizsgált mint a hadviselés átalakulását jelentős mértékben befolyásoló tényezőt. Egyik ilyen terület a technikai eszközök fejlődésének hatása, a másik a geopolitikai sajátosságok megváltozása, a harmadik pedig a turbulens nemzetközi rendszerben történő erőviszony-változások voltak.

Technológia változások

Elemzésében Wood igyekszik hangsúlyozni, hogy a modern technológiák fejlődése nem feltétlenül úgy jelentkezik a hadviselésben, mint ahogyan a korábbi technológiai változásoknál láthattuk. Korábban az volt a jellemző, hogy a legfejlettebb technológia alapvetően hadászati előnyhöz jutatta az azzal rendelkező államok hadseregeit. Az elmúlt évek trendjei azonban azt mutatják, hogy a modern technológiák – ha nem is a legfejlettebb formában – de egyre szélesebb körben, szinte bárki számára elérhetőek. Ilyen technológiák a háromdimenziós nyomtatás, a különböző drón-eszközök használata és a fejlett telekommunikáció. A civil felhasználása mellett mindhárom területnek lehetnek hadászati relevanciái is. A 3D-nyomtatás széleskörű elterjedése – a szerző szerint – az elkövetkezendő 20 évben mindenképpen bekövetkezik. Az ilyen jellegű gyártástechnológiák elterjedésének hadászati jelentőségét könnyű belátni. A 3D-nyomatókkal könnyen előállíthatóvá válnak olyan kézifegyverek, lőszerek, vagy akár bonyolultabb architektúrát igénylő nehézfegyverek, amelyek legyártása és a hadszíntérre juttatása manapság még magas technológiai jártasságot és bonyolult logisztika feladatok megoldását követeli meg az egyes államok hadseregeitől. Ráadásul a digitális technológiák elterjedésével az egyes hadászati eszközök tervrajzai is könnyedén elérhetőek lesznek, különösebb szakértelem nélkül készülhetnek el ezek az eszközök a háromdimenziós nyomtatás segítségével. Ez a fejlemény nagyban függetleníteni fogja a jövő hadseregeit a ma ismert bonyolult logisztikai láncok nehézségeitől, mivel a fegyvernemek legyártása és az utánpótlás-fegyverek előállítása a harctérhez közel, helyi eszközökből is megoldható lesz. Ezen folyamatok hatására jóval nagyobb számban alakulhatnak meg kisebb, erőforrásokkal kevéssé rendelkező, jellemzően akár államokon kívüli csoportok is, akik lokálisan mégis jelentős fenyegetést jelenthetnek akár a legfejlettebb hadseregekre is. Fontos kiemelni, hogy e fenyegetések forrása nem e militáns csoportok technológiai fejlettsége, hanem könnyen előállítható hadászati eszközök nagy száma miatt jelenthetnek valós fenyegetést.

Hasonló folyamatok figyelhetőek meg a dróntechnológia fejlődésével kapcsolatban. Ma még elsősorban légi eszközöket értünk ezek alatt, azonban már manapság is léteznek autonóm, vagy távolról irányítható tengeri és szárazföldi hadviselésre alkalmas drónok. Ráadásul – Wood megjegyzi – nemcsak az Egyesült Államok jár élen ezen új keletű technológia alkalmazása terén, hanem kilenc másik állam, köztük Kína és Oroszország is fejlett drónrendszerekkel rendelkezik. Ezen eszközök sajátossága az, hogy a harctértől távolról is irányíthatóak, amely tulajdonság összekapcsolva a 3D-nyomatásnál megismert gyors előállíthatósággal, ismét csak a kis létszámú, nem a legköltségesebb csúcstechnológiával rendelkező állami hadseregnek és paramilitáns csoportoknak nyújthat „versenyelőnyt” a harctéren.

A telekommunikációs szektorban is olyan változások mentek végbe, amelyek alapvetően az „alulról építkező”, nem reguláris hadseregeknek kedveznek. Kommunikációs téren egy átlagpolgár olyan képességekkel rendelkezik, amelyek korábban csak hadseregek számára voltak hozzáférhetőek.

Geopolitikai átalakulások

Wood szerint a legfontosabb szempont a geopolitikai változások területén, hogy az ENSZ előrejelzései szerint 2050-re a világ népességének 60 százaléka, azaz akkori keretek között 6.5 milliárd ember városokban lakik majd. Ezzel párhuzamosan olyan méretű megavárosok jönnek létre, amelynek a mai 20 millió lakossal rendelkező nagyvárosok is csak előképei. Ezért a jövő hadseregeinek alapvetően az ilyen központi (társadalmi, ipari és hadászati értelemben központi) városokban történő hadviselésre kell felkészülniük. Másik – az urbanizációval jelentkező – probléma, hogy a városiasodásból kimaradó térségek egyértelműen leszakadó területnek számítanak majd, ahol a magas szegénységi ráta és gazdasági kilátástalanság biztonsági kockázatként jelentkezik majd, s nem lehetetlen, hogy a jövő paramilitáris alakulatai éppen ezekről a területekről származnak majd.

Turbulens nemzetközi rendszer

Wood egyértelműen állást foglal abban a kérdésben, hogy a Szovjetunió bukása utáni békés két évtizedet feszültségekkel terheltebb nemzetközi környezet követi majd. Szerinte ugyan az USA megőrzi gazdasági, kulturális és katonai dominanciáját, de egyes részterületeken egyre több kihívóval szembesül majd. Ilyen kihívók lehetnek Oroszország és Kína, de az olcsóbb és könnyebben elérhető technológiáknak köszönhetően kihívó lehet bármelyik, az USA-val szembehelyezkedő kisebb állam is. Lokális szinten az erőviszonyok ugyanis kiegyenlítettebbek lehetnek. Hiába rendelkezik majd ugyanis az USA globális fölénnyel, az új technológiák révén átalakuló hadviselési praktikáknak köszönhetően ezt az átfogó fölényt az USA egyre nehezebben lesz képes helyi előnnyé kovácsolni.

Ajánlások

Woods ajánlásokat is megfogalmaz, szerinte a hadsereg kötelékében szolgálók és az állampolgárok technológiai ismereteinek fejlesztésével fel lehet készülni egy esetleges új technológiákkal vívott háborúra. Szerinte az iskolai és a hadi oktatásnak ki kellene egészülnie új típusú honvédelmi ismeretekkel. Meglepő módon Woods azt is javasolja, hogy a katonai és politikai vezetők ismerkedjenek meg a sci-fi irodalom és művészet alkotásaival, mivel azok sok esetben pontosan jósolták meg az új típusú technológiákat és vázolták fel a velük járó dilemmákat.