Kellenek-e választás előtti közvélemény-kutatások?


Egy belga és egy norvég szakember tanulmányukban a választások előtti időszakban megjelenő közvélemény-kutatásokkal kapcsolatos félelmeket vizsgálták meg. Beleértve azt, hogy vajon tényleg egyre több politikai csoport támogatja-e a felmérések tilalmát a választásokat közvetlenül megelőző időszakban, és ha igen, miért. Arra is kíváncsiak voltak, hogy a közvélemény-kutatás hatásainak érzékelése és a közvélemény-kutató pontossága megmagyarázhatja-e a közvélemény-kutatás betiltását célzó igényeket. Eredményeiket a belga, holland, svéd és norvég parlament tagjaival és politikai újságírókkal készített interjúkra alapozták. Bár ebben a négy országban jelenleg nincsenek a közvélemény-kutatások embargójára vonatkozó intézkedések, a két szakember megállapította, hogy a választások előtti időszakban a politikusok tiltanák a kutatási eredmények nyilvánosságra hozatalát mind a négy országban, igaz, különböző mértékben.


Toril Aalberg and Peter van Aelst: Who Is Afraid of Preelection Polls? How Perceptions of Polls Influence Support for Polling Regulations among Elites, International Journal of Public Opinion Research Vol. 26. No. 4., 2014

Toril Aalberg, a Norwegian University of Science and Technology politikatudományi professzora és Peter van Aelst, a Leiden University egyetemi oktatója azt feltételezték, hogy ahol a közvélemény-kutatások ismertetése a média működésének szerves részét képezik, ott magasabb az esély rá, hogy az elit szembekerül az ilyesfajta közvetítés lehetséges negatív következményeivel. A két szakértő az alábbi hipotéziseket vizsgálták meg: 1. minél nagyobb publicitást kapnak a kutatási eredmények (saliency) egy országban, annál erősebb annak támogatása, hogy a közvélemény-kutatás embargóját bevezessék; 2. a közvélemény-kutatás embargójának támogatása erősebb a politikusok között, mint az újságírók között; 3. összefüggés van a közvélemény-kutatás embargójának támogatása között, és aközött, ahogyan az elit érzékeli a közvélemény-kutatások hatásait és megbízhatóságát.

A kutatásban kérdőíveket vettek fel a négy ország politikusaival, és politikai újságíróival.

A közvélemény-kutatás hatásai

A mai híradásokban megjelenő politikai ügyeknek egyik kulcseleme a közvélemény-kutatás eredmények ismertetése. A kutatások egyre fontosabb szerepe elsősorban két tudományos vitát váltott ki a médiában: az egyik kérdés az, hogy a közvélemény-kutatások milyen hatással vannak a választókra, a másik pedig a közvélemény-kutatók pontosságát és a közvélemény-kutatás közvetítésének a minőségét taglalja. Egy harmadik szempont is felmerült a politikai elit körében, amely azt a kérdést teszi fel, hogy kellene-e a jogalkotóknak szabályozniuk a választások előtt időszakban megjelenő közvélemény-kutatásokat. Ezzel kapcsolatosan számos elmélet létezik arról, hogy a közvélemény-kutatás eredményeinek nyilvánosságra hozatal hogyan tudja befolyásolni, mint a választókat, mind az egyéb politikai szereplőket és elitet.

  • Az egyik közismert teória, az úgynevezett „a nyertes felé húzó” hatás (bandwagon effect), amelynek lényege, hogy azok a választók, akik egyik párt felé sincsenek elkötelezve, szívesebben szavaznak arra a pártra, amely vezet, ezáltal a győztes oldalra kerülhetnek.

  • Egy ezzel ellentétes elmélet szerint, az ún. „esélytelenebb fél” hatás (underdog effect) szerint a gyengébbik pártnak előnye származik a közvélemény-kutatásokból, ugyanis az kimutatja gyenge szereplésüket, ezáltal pedig nőhet az extra harci szellem a párttagok között és növeli az együttérzést a potenciális támogatók között.

  • Ezenkívül a szakértők rámutattak arra is, hogy a nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatási eredmények befolyásolhatják a taktikai szavazás mértékét is. Ilyenkor a választó nem a szívéhez legközelebb álló pártra szavaz, hanem célja az, hogy a fennálló politikai rendszeren változtasson (pl. le akarja váltani a jelenlegi kormányt, ezért arra az ellenzéki pártra szavaz, amelynek a legnagyobb esélye van erre, vagy kedvenc pártja koalíciós partnerét próbálja segíteni).

Közvélemény-kutatások a hírekben

A legtöbb nyugati demokráciában a politikai hírek visszatérő elemei a közvélemény-kutatások – különösen a választási időszakban. Egy friss tartalomelemzés szerint a politikai hírek jelentős része közvélemény-kutatások eredményein alapszanak, még a kampányon kívüli időszakban is. A vizsgált országok közül Belgiumban a politikai hírcikkek 8%-ból származik közvélemény-kutatási eredményekből, Norvégiában ez az arány 15%, Svédországban 18%, végül Hollandiában 33%. Ez tehát azt mutatja, hogy a kutatási eredmények a politikai hírek integrált részévé váltak, és az újságírók nem valószínű, hogy támogatnák azt a tilalmat, amely szigorítaná a választás előtti közvélemény-kutatások közzétételét.

Azonban a kutatási eredmények egyre gyakoribb megjelenése a hírekben felvet több aggodalmat is. Egyesek nem hiszik, hogy a kutatási eredmények képesek bármi olyan tervezet típust kínálni, amely azt taglalja, hogy az emberek valójában mit gondolnak, továbbá több figyelmet kéne szentelni a különböző szereplőkre és szervezetekre, amelyek a közvélemény különböző részeit reprezentálják. Különböző országok szakértői ezen kívül megemlítik azt is, hogy a média sok esetben nem hivatalos közvélemény-kutatási eredményeket közöl.

Eredmények

A négy vizsgált országban jelenleg nincsen jelentős szigorítás a közvetlenül a választás előtti időszakban közölt kutatási eredményeket illetően, azonban támogatnák ennek bevezetését. Ezt leginkább Belgium támogatja, utána Hollandia, majd Svédország, és végül Norvégia a legkevésbé. Az eredmények alapján azonban megállapíthatóvá vált, hogy a közvélemény-kutatások publicitása nem magyarázza a nemzetek közötti eltéréseket, ugyanis Belgiumban, ahol leginkább támogatnák az embargót, a legalacsonyabb a közvélemény-kutatások részesedése a hírekből. Az embargó támogatóinak két fő érve van: az egyik a kutatási eredmények hatásával van összefüggésben, míg a másik a közvélemény-kutatások hitelességgel, illetve azzal, ahogyan a hírközvetítés bemutatja azokat. A válaszadók túlnyomó többsége meg van győződve arról, hogy a politikusok figyelembe veszik a kutatási eredményeket a választási stratégia meghatározása során. Ezt leginkább az újságírók vélik így. Az az arány általában alacsonyabb, amely azt vallja, hogy a kutatási eredmények befolyásolják a politikai döntéseket, mint az az arány, amely meg van győződve arról, hogy azok a választási stratégiára vannak hatása. Egyedül a norvég politikusok vallották azt, hogy a politikai döntéshozatalban nem játszanak nagy szerepet a kutatási eredmények. A svédek (politikusok és újságírók) 70%-a hiszi, hogy a kutatási eredmények jól tükrözik a közvéleményt, és a hollandok a legszkeptikusabbak ezzel kapcsolatban (31%).

Legfőképpen az újságírók szkeptikusak. Nem meglepő módon, mind a 4 országban kevésbé aggódnak az újságírók amiatt, ahogy a média beszámol a közvélemény-kutatásokról, míg a politikusok sokkal kritikusabbak ezzel kapcsolatban. Világos és szignifikáns összefüggés van a jogi korlátozások támogatása és aközött, ahogyan a válaszadók érzékelik a megbízhatóságot és befolyást. Akik úgy vélik, hogy a kutatási eredmények megbízhatatlanok, illetve akik szerint a kutatási eredmények képesek a befolyásolásra, sokkal inkább támogatják a tiltást. Az eredmények alapján azok a politikusok, akik a kutatási eredmények közzétételének jogi korlátozásai mellett vannak, sokkal inkább amiatt aggódnak, hogy azok hatással vannak a választói magatartásra. Másrészt, azok az újságírók, akik támogatják az ilyesfajta tilalmat, inkább a közvélemény-kutatások megbízhatósága miatt aggódnak.

Konklúzió

A tanulmányban vizsgált négy ország újságíróinak és politikusainak nagy része meg van arról győződve, hogy a közvélemény-kutatási eredmények hatással vannak mind a választókra, mind magára a politikára. Főleg a politikusok körében élvez támogatást a választások előtti időszakra vonatkozó közvélemény-kutatások embargója, mivel tartanak attól, hogy az eredmények képesek a befolyásolásra. Úgy tűnik, az embargó kezdeményezésének ügyében sokkal fontosabb érvnek számít a közvélemény-kutatások által gyakorolt hatás a szavazókra, mint a szavazók félretájékoztatása.

A közvélemény-kutatás médiahatása nem magyarázta meg a nemzetek közötti eltérést az embargó támogatását illetően. Az, hogy Belgiumban nagyban támogatják ezt, talán azokkal az előzetes szigorításokkal függ össze, amelyeket a sajtó soha sem méltányolt. Lehetséges, hogy a közvélemény-kutatások múltbéli teljesítménye magyarázhatja a nemzetek közötti eltéréseket. Figyelemreméltó az a tény, hogy a négy ország parlamenti képviselőinek körülbelül fele támogatja a közvélemény-kutatás tilalmát. A politikai elit véleménye eltér az újságírókétól a vizsgált országokban, amely jól tükrözi a meglévő civil társadalom és a politikai rendszer közötti feszültséget. Feltételezhetően a kutatási eredmények közzététele nem kedvez a politikai rendszernek, a civil társadalom tagjait viszont nagyban segíti. A tanulmány írói nem hiszik, hogy a demokratikus folyamat méltósága fejlődne, ha az választásokat közvetlenül megelőző időszakban leközölt kutatási eredményeket korlátoznák. Az internet korában egy ilyesfajta betiltás nem tűnik fenntarthatónak.