Miért bukik el a kormányzat oly sokszor?


Az államiság szerepével foglalkozó cikkeink között korábban bemutattunk egy nagy állam mellett érvelőálláspontot. Jelen cikkünkben pedig az erős állam libertariánus kritikáját járjuk körül. Egy amerikai professzor könyvében az egyesült államokbeli kormányzati intézkedések sikeresességét kutatja. Arra a megállapításra jut, hogy ezen intézkedések döntő többsége nem jól működik és így nem megfelelő hasznot nyújt a társadalom számára. Több száz kormányzati intézkedést megvizsgálva arra a következtetésre jut, hogy az Egyesült Államokban az állami intézkedések szinte eredendően kudarcra vannak ítélve. Amellett, hogy vannak társadalmilag hasznos kormányzati intézkedések, könyvében egy sajátos amerikai perspektívából részletekbe menően azt veszi végig, hogy mi akadályozhatja a kormányzati közpolitikai lépések sikerességét.


Peter H. Schuck: Why Goverment Fails so Often, And How It Can Do Better, Princeton University Press, 2014

Peter H. Schuck – a Yale University jogászprofesszora és korábbi helyettes dékánja, valamint az USA Egészségügyi Minisztériumának korábbi államtitkára – legújabb könyvében a kormányzati intézkedések sikerességét kutatja. Véleménye szerint az elmúlt évtizedekben erősen megrendült az emberek bizalma az amerikai kormányzattal szemben. Ezt leginkább azzal a példával érzékelteti, hogy míg 1958-ban a válaszadók 73 százaléka látta úgy, hogy az esetek többségében vagy mindig megbízhatnak a központi kormányzat döntéseiben, addig 2011-re ez az arány mindössze 10 százalékra csökkent. Schuck libertariánus szerzőként úgy látja, hogy ez a jelenség összefüggésben van az állam szerepének megnövekedésével. Lassan másfél évszázada megfigyelhető, hogy a kormányzat krízishelyzetekben egyre több, korábban elképzelhetetlen jogosítványt vesz magához. A krízisek elmúltával azonban a megerősödött jogosítványok többsége megmarad, így az állam szerepe és nagysága évtizedek óta folyamatosan nő. Bár sokan úgy gondolják, hogy a reagani reformoknak köszönhetően a 80-as évektől ez a trend csökkenőben van, vagy esetleg meg is fordult, a számok azonban mást mutatnak. A kormányzati kiadások az Egyesült Államokban GDP-arányosan a második világháború óta nem voltak ilyen magasak, és az egy főre jutó kormányzati kiadások 1960 óta meghatszorozódtak. Ennek köszönhetően ma az Egyesült Államok a világ legeladósodottabb országa. Az állam szerepének megnövekedésével alapvetően az a probléma, hogy az amerikai állami intézkedések többsége nem jól működik. Ezt a választók is érzik és ezért rendült meg drasztikusan a bizalom az állam tevékenységével szemben.

A kormányzati intézkedések többsége nem működik

Schuck több száz, 1960 és 2010 között elfogadott egyesült államokbeli kormányzati intézmény, intézkedés és program utólagos értékelését vizsgálta meg, és arra a következtetésre jut, hogy döntő többségük nem volt sikeres. Szintén kiemeli, hogy a közhiedelemmel ellentétben az intézkedések többsége nem pénzhiány miatt nem volt sikeres, hanem a kormányzat teljesítménye eredendően gyenge az Egyesült Államokban. Persze azt nem állítja, hogy a kormányzati intézkedések többsége teljesen felesleges lett volna, de véleménye szerint többségüket a piac hatékonyabban és olcsóbban tudta volna ellátni. Kutatása során számos olyan tényezőt azonosított, amelyeknek köszönhetően az állami intézkedések az Egyesült Államokban szinte eredendően kudarca vannak ítélve. Ezek a következők:

  • A politikai rendszer felépítése. Az ország politikai berendezkedése, főként a fékek és ellensúlyok rendszere megnehezíti a megfelelő szakpolitikák kialakítását. A sok vétó lehetőség – főként a kongresszus és a szenátus részéről – ugyanis túlzottan előtérbe helyezi az egyéni és csoportérdekeket.

  • Információhiány. A megfelelő háttérinformációk begyűjtése mindig költséges és időigényes feladat, amelyet a kormányzat nem minden esetben végez el megfelelően. Emellett a társadalmat befolyásoló rendelkezéseknek sok esetben lehetnek előre nem látható következményei, valamint az sem tudható sok esetben, hogy a piac hogyan fog reagálni a rendelkezésre.

  • Rugalmatlanság. A politikai rendszer fentebb már említett rugalmatlansága megnehezíti a nem megfelelően működő szakpolitikák utólagos módosítását, vagy esetleges megszüntetését. A szerző több olyan intézkedést is felsorol, amelyek évtizedekig fennmaradhattak úgy, hogy minden érintett tisztában volt az intézkedés sikertelenségével. Szintén kiemeli a jogrendszer rugalmatlanságát, ami sokszor szintén rontja a kormányzati döntéshozatal reagálási lehetőségét.

  • Nem megfelelő irányítás. Nem elhanyagolhatóak az emberi és intézményi hibák sem. Több állami intézkedés is emberi mulasztások vagy nemtörődömség miatt nem tudott sikeressé válni.  Schuck például több egymással részben átfedésben lévő intézkedést is talált, amiket egy programmal könnyen ki lehetne váltani, ezzel is hatékonyabbá téve a közigazgatást. Természetesen a korrupció sem elhanyagolható probléma, amely a szerző szerint főként az állam által kiszervezett tevékenységek kapcsán jellemző.

Az állam és a piac

Schuck szerint azok a legkevésbé sikeres állami intézkedések, amelyek piacokat igyekeznek átalakítani vagy szabályozni. Az Egyesült Államokban az állam több okból kifolyólag sem képes megfelelően átalakítani a piacokat:

  • A piacok túl gyorsak és sokszínűek az állam számára. Elég csak a tőzsdére gondolnunk, ahol másodpercek alatt óriási árfolyamváltozások történhetnek. Az állam (mint felügyelet) egyszerűen nincs és nem is lehet felkészülve a piacok gyors ingadozásának a megfelelő kezelésére. A piacok emellett folyamatosan átalakulnak és akár naponta új termékek piacai születhetnek meg. Az állami szabályozás így óhatatlanul mindig lemaradásban lesz a piacokkal szemben.

  • Piaci szereplők kiszámíthatatlansága. A kormányzat sosem tudhatja, hogy a piac pontosan hogyan fog reagálni egy kormányzati intézkedésre. Például amikor a 80-as években a kormányzat csökkenteni akarta az autók károsanyag-kibocsátását és különadót vetett ki a nehezebb járművekre, a gépjárműgyártók könnyebb anyagokból kezdték el építeni gépkocsikat, aminek köszönhetően megnőtt a halálos kimenetelű balestek száma az országban.  A veszélyes DDT permetezőszer betiltásakor pedig a gyártok eleinte még veszélyesebb, de még be nem tiltott anyagokkal pótolták a permetszert.

  • Globális piacok. A piacok többsége ma már nem korlátozódik országokra, sőt sok esetben már külön régiókra sem. A nemzetállamok pedig nem képesek megfelelően szabályozni ezeket a globális piacokat, ugyanis ehhez szintén globális szabályozó erőre lenne szükség. Szintén nehezen tudnak fellépni a multinacionális vállalatokkal szemben, akik pár hónap alatt másik országba vihetik át teljes termelésüket egy-egy kormányzati döntés következményeként.

  • A piaci szereplők politikai ereje. Szintén érdemes kiemelnünk a nagy gazdasági vállalatok lobbi erejét. Schuck több olyan intézkedést is talált, amelyek bizonyíthatóan valamely gazdasági érdekszövetség lobbitevékenysége miatt kerültek elfogadásra, de összességében nem szolgálják az állampolgárok érdekeit. Véleménye szerint főként az állami szabályozó háttérintézmények érzékenyek a nagyvállalatok befolyásolási tevékenységére.

A szerző azonban nem állítja, hogy a piac tökéletes lenne. Elismeri, például, hogy rövidtávon nagy társadalmi egyenlőtlenségeket képes létrehozni. Szerinte viszont minden hibája ellenére a piac mégis jobban működik, mint az azt fékezni vagy szabályozni óhajtott állami intézkedések döntő többsége.

Konklúziók

A szerzőnek nincsenek illúziói, úgy látja, hogy a nagy állam eszménye egyelőre kikezdhetetlen. Ennek ellenére a könyv végén számos kisebb megoldási lehetőséget vázol fel az Egyesült Államok számára, amelyek elfogadásával reményei szerint javítható lenne a kormányzat teljesítménye.

  • Az elnöki hatalom megerősítése a kongresszussal szemben. Véleménye szerint a kongresszus a kormányzati intézkedések sikertelenségének egyik legfőbb oka. Így mindkét háznak (képviselőház és szenátus) kevesebb vétólehetőséget adna, illetve egyszerűsítené a döntéshozatalt is, megszüntetve az abszolút többséget kívánó döntéseket.

  • Átláthatóság erősítése. A minisztériumoknak minden, a nemzeti érdeket nem sértő dokumentumot és közbeszerzést nyilvánosságra kellene hozniuk. Szintén megerősítené a kormányzati korrupcióról kiszivárogtató informátorok (whistleblower) védelmét.

  • A választóknak nagyobb ismerettel kell rendelkeznie a kormányzati intézkedésekről. A már meglévő állami intézkedések esetén, valamint új program indulásakor a kormányzatnak részletesen be kellene számolnia arról, hogy az mekkora összegbe fog kerülni, és a választók adójából pontosan mennyit is szánnak rá. Így a választók átgondoltabb döntést tudnak hozni arról, hogy támogatják-e az adott kormányzati intézkedést.

  • Az állami projektekre költhető források maximalizálása. Ezzel azt kívánja elérni, hogy az új kormányzati célok mindig egymással is versenyezzenek az állami pénzekért. Így véleménye szerint nagyobb eséllyel garantálható, hogy csak a valóban hasznos és megtérülő programok maradnak életben.

  • Független testület a kormányzati intézkedések monitorozására és felülvizsgálatára. A testületben részvevő professzorok élethossziglani kinevezést nyernének, ezzel is garantálva függetlenségüket.

  • Kormányzati intézkedések tíz évenkénti felülvizsgálata. Az előbb már említett intézmény maximum tíz évente felülvizsgálná, hogy mennyire sikeres egy-egy kormányzati intézkedés. Jelentésük mindenki számára elérhetővé válna, így a választók dönthetnének arról, hogy érdemes-e továbbra is megtartani az adott intézkedést.