A választók az eredményes városvezetést díjazzák


Hosszú évek óta megfigyelhető jelenség, hogy az ellenzéki erők érdemi, tartalmi politizálást nem folytatnak és különböző választástechnikai manőverekkel, illetve politikai trükkökkel törekednek a mandátummaximalizálásra. E sajátos stratégia egyik tipikus megnyilvánulása – a több sebből vérző összefogás-forgatókönyvek mellett –, amikor a balliberális pártok egy úgynevezett civil jelölt mögé sorakoznak fel, aki valójában több szállal is kötődik saját politikai családjukhoz. Az efféle húzások természetesen nem változtatnak azon a tényen, hogy az ellenzék nem képes olyan jövőképet felvázolni, amely a választók meghatározó többsége számára elfogadható lenne, így jogosan tehető fel a kérdés, hogy a civilnek beállított – és a baloldalon adott esetben celebként kezelt – jelöltek fókuszba állítása mennyire tekinthető működőképesnek olyan településeken, amelyek a kormánypárti vezetés alatt korábban soha nem látott fejlődésen mentek keresztül.


A kérdés megválaszolásához célszerű alaposabban górcső alá venni Budapest VIII. kerületét. Józsefváros előző polgármestere, Kocsis Máté hosszú évek munkájával megvalósította azt, amire szabaddemokrata elődje képtelen volt: stabilitást teremtett, hosszú távon is fejlődő pályára állította a kerületet, és elérte a közbiztonság jelentős javulását. Utódja, a jelenleg is regnáló Sára Botond folytatta a megkezdett építkezést a korábbi irányvonal mentén. Mindezek fényében nem meglepő, hogy a józsefvárosi szavazópolgárok világosan érzékelik a jelenlegi és az egykori, szocialista-szabaddemokrata városkép közötti különbséget: a Századvég kutatása szerint a véleménnyel rendelkező válaszadók többsége elégedett az önkormányzat munkájával (58 százalék) és Sára Botond polgármesteri tevékenységével (60 százalék). Külön érdemes kiemelni, hogy Kocsis Máté egykori polgármesterhez hasonlóan Sára Botond is kiemelkedő népszerűségre tett szert Józsefvárosban (a kérdésben releváns véleményt formálók több mint kétharmada, 68 százaléka pozitív véleménnyel van a FIDESZ-KDNP jelöltjéről). Ezzel párhuzamosan a kerületi konjunktúra-mutató is kedvező képet mutat, a helyi választók közel kétharmadának (62 százalék) véleménye szerint a kerületben inkább jó irányba mennek a dolgok, ezzel szemben csupán 29 százalékuk fogalmazott meg negatív és 6 százalékuk köztes véleményt. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a kerület jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, amely megalapozta a kormánypártok magas helyi népszerűségét.

Ezzel párhuzamosan a józsefvárosi ellenzék szemmel láthatóan nem tanult a korábban elkövetett hibáiból, hiszen idén a tavaly nyári időközi választáson kudarcot hozó receptet frissítette fel: komolyan vehető politikai koncepciók megfogalmazása, és hiteles, karakteres jelöltek állítása helyett ismét egy álfüggetlen jelölt mögé sorakozott fel. Az ellenzéki erők feltételezhetően abban reménykednek, hogy egy civilnek álcázott baloldali médiaceleb indítása ­– értelmezhető politikai üzenetek nélkül – önmagában elegendő a győzelemhez, amely viszont a választópolgárok alábecsülésének tekinthető. Az idézett felmérés rámutat, hogy a józsefvárosiak többsége (55 százaléka) – érezve az ellenzéki politizálás teljes tartalmatlanságát – Sára Botondra voksolna, ha most vasárnap lennének a választások, míg a baloldali erők által támogatott Pikó András ennek kevesebb mint a felére, mindössze 23 százalékra számíthatna.

Összegezve tehát megállapítható, hogy a különböző celebritásokra és balliberális pártok által támogatott civil jelöltekre épülő kampánystratégia lényegében teljesen hatástalannak bizonyul azokban a körzetekben, ahol a kormánypárti városvezetés látványos eredményeket ért el. Másképpen fogalmazva a választók nem dőlnek be a mesterségesen gerjesztett proteszt-hangulatnak, és továbbra is az eredményeket hozó tartalmi politizálást részesítik előnyben a pozíciószerzésre irányuló technikai jellegű politika helyett.