Az iskolaőrség alkalmas eszköz lehet a pedagógusok elleni erőszak csökkentésére


Az elmúlt hetekben gyakran jelent meg az ellenzéki sajtóban az iskolai erőszak problémája a Kormány által bevezetni kívánt iskolaőrség apropóján. A téma kapcsán számos különböző álláspont látott napvilágot, ha  ezeket összegeznünk kellene, úgy fogalmazhatnánk: viszonylag kevés volt, amely igyekezett az iskolai erőszak problémáját, annak kezelését és a tervezett iskolaőrséget komplex módon és a tények talaján maradva elemezni (szerencsére ilyen is akadt). A hozzászólások többsége – ez nem újdonság – a sajtóhírek és Facebook-posztok alapján fogalmazott meg sommás véleményt. Számunkra kiderült, hogy kevesen vették a fáradtságot, hogy az iskolai (vagy speciálisan pedagógusok elleni) erőszak témáját alaposan körüljárják, a most zajló és tervezett beavatkozásokat egységben vizsgálják, nem csak kiragadva egy-egy elemet közülük. Így az ő részükre is igyekeztünk elvégezni ezt a munkát.


Nagyjából 20-25 perc időráfordítást jelent, hogy a jogszabályt előterjesztőjének, a köznevelési államtitkárnak az Országgyűlés honlapján elérhető beszédét valaki végighallgassa, amiből kiderül, hogy a kormányzat milyen sokelemű konfliktuskezelési megoldást támogat az iskolákban. A teljesség igénye nélkül: az elmúlt években pontosan szabályozták az iskolapszichológusok alkalmazásának körülményeit, közel megkétszereződött a számuk a köznevelésben. Többféle pedagógus-továbbképzés indult, így a Mentálhigiénés Alapképzés Pedagógusoknak vagy ENABLE program. A tanodák finanszírozását az állam biztosítja 2018-tól, ami szintén segíthet a probléma kezelésében. Kiterjedt és régóta megvalósuló bűnmegelőzési program zajlik az Iskola rendőre program keretében. Az államtitkár előterjesztéséből kiviláglik, hogy ezek közül csak ez az elem (az iskolaőrség) igényel törvényalkotást, mert a többi eszköz (pedagógiai, szociális intézkedések stb.) más szintű szabályozásként vagy intézkedésként jelennek meg.

Az egész problémakör alapvető kérdése, amire választ kell kapnunk, hogy megszüntethető-e az erőszak az iskolákban?

Sok véleményből, hozzászólásból az derül ki, hogy az iskolában a diákok oldaláról érkező erőszak megfelelő kormányzati, iskolai és pedagógiai munkával megszüntethető. Magyarán van gyakorlati lehetőség arra, hogy teljesen megszűnjön az iskolai erőszak. Mivel nem létezik a világon erőszakmentes társadalom és erőszakmentes iskola, mi úgy látjuk, ez inkább utópia, mint valós lehetőség. Az erőszak (verbális vagy fizikai) az emberi természet velejárója, mint ilyen, az iskola életének is mindig része lesz. A lehetőségünk valójában az, hogy az erőszakos megnyilvánulások számát, jellegét, intenzitását és kezelésük módját befolyásoljuk.

A leggyakrabban visszatérő állítás, hogy amennyiben az állam szervező munkája, intézkedései és a pedagógiai tevékenység megfelelő lenne, akkor ezek az erőszakos cselekedetek nem jelennének meg durva formában, megelőzhetők-kezelhetők lennének pedagógiai eszközökkel. Úgy látjuk, hogy ez az állítás kimondottan veszélyes, káros. Elfedi azt a tényt, hogy a diákok erőszakossága sokféle tényezőtől függ (egyéniség, családi viszonyrendszer, iskolai helyzet, mentális állapot, stb.), ráadásul nem statikus, hanem változó, akár szélsőséges kilengéseket is mutathat. A pedagógusnak természetesen feladata van azzal, hogy a diákot támogassa, segítse, ha szükséges, felismerje, hogy indokolt más szakember bevonása. De téves ezt a felelősséget csak rá hárítani. A diáknak szülei, családja van, a nevelés felelőssége (és joga) elsősorban az övék.

Ugyanezt az irányt erősíti az a közbeszédben többször előforduló elem, hogy a sikeres tanároknak nincsenek ilyen jellegű problémáik. Emiatt társadalmi nyomás nehezedik a pedagógusokra, hogy ha áldozatokká válnak, akkor egyúttal, mint pedagógusok is megbuknak. Ez mérhetetlenül káros, egyúttal igaztalan állítás, amely oda vezethet, hogy– hasonlóana tanulókhoz – a pedagógusok nem kérnek segítséget, nem merik felfedni a helyzetüket. Magyarán az őket érő erőszakos helyzetek, zaklatás egy része óhatatlanul rejtve marad.

A pedagógusokkal szembeni erőszak kezelése azért is nehéz feladat, mert a tanár társadalmi kényszer alatt áll és nem „menekülhet el” egy zaklatási helyzetből (a tanteremből), ugyanis a tanórán az ő feladata a diákok felügyelete. A zaklatás jelenségére általában jellemző, hogy egyenlőtlenek az erőviszonyok, így a tanárok diákok általi zaklatása esetében a diák ténylegesen valamilyen szempontból erőfölényben van a pedagógussal szemben. Ezt sokszor az is okozza, hogy a diákok csoportosan lépnek fel a tanár ellen. Itt azonban nem csak fizikai erőfölényről beszélünk.

A tanárok diákok általi zaklatásának sokféle formája lehetséges. Az iskolai (tanárok ellen irányuló) bántalmazás, zaklatás lehet közvetlenül ható (direkt), de akár közvetett is (indirekt). A direkt bántalmazás körébe tartozhat a fizikai bántalmazás, a verbális (megjegyzések, fenyegetések), de az olyan nonverbális cselekmények is, mint a sértő gesztusok. Ide tartozhat a tanár semmibe vétele, a folyamatos órai közbeszólás. Az indirekt bántalmazás is legalább annyira veszélyes lehet, hiszen a pletykák terjesztése, az internet segítségével történő érzelmi, lelki szorongás keltése is bántalmazás. A nyilvánosság elé kikerült videók a konkrét fizikai erőszakot, gyakran a tényleges bűncselekményt mutatják csak meg, azaz a jéghegy csúcsát. Látnunk kell, hogy nagyon széles ez a skála, és úgy tűnik, egyes részei már nem kezelhetők pedagógiai eszközökkel. De fordítsuk meg kicsit a helyzetet, nem a diákok, hanem a pedagógus oldaláról közelítve:

Egy pedagógus sem kényszeríthető arra, hogy fizikailag bántalmazzák, megalázzák. Valójában ilyen helyzetben lényegtelen, hogy ő milyen pedagógus, megfelelő pedagógiai eszközöket használt-e a probléma megelőzéséhez. Munkájához védelmet kell, hogy kapjon. Ott és akkor, amikor ez a helyzet létrejön – nem utólag. Erre, meglátásunk szerint, alkalmas lehet az iskolaőrség. Lényeges azt is kiemelni, hogy az iskolaőrség nem magát a bántalmazás okát kezeli, ahhoz komplex iskolai tevékenység szükséges: a szülők bevonása; az iskolai légkör, mint fejlesztési terület, feladat értelmezése; a problémákkal küzdő diákokkal való külön foglalkozás; a pedagógusok megfelelő képzése a felsőoktatásban és az életpályán folyamatosan; az iskolapszichológusi hálózat és a pedagógiai asszisztencia további erősítése. De van még egy kulcsfontosságú elem: a segítségkérés kultúrájának erősítése. Hogy minden pedagógus érezze: nincs egyedül, van hová fordulnia.

Ugyanakkor létezik még egy legalább ilyen lényeges dimenzió. Az iskolában erőszakos diákok problémáit mindig az iskola oldaláról közelítjük, miközben ezek kisebb vagy nagyobb része a saját családi helyzetükből, otthoni környezetükből következik: milyen a család norma- és viszonyrendszere, mennyire foglalkoznak a szülők a gyermekkel, mennyire meghatározó az erőszak (verbális, fizikai) a családon belül, hogyan képesek családilag a konfliktusokat kezelni, van-e erre más eszközük, mint az erőszak. Ebből látható, hogy a diákok mellett a szülőkkel való „foglalkozás” legalább ilyen fontos. Ez történhet az iskola révén, de más csatornákon is.

Az iskolai erőszak minden iskolában jelen lehet, ott is ahová magas státuszú vagy értelmiségi szülők gyermekei járnak, ott is ahol alacsonyabb státuszú vagy képzetlenebb a szülők többsége. Az iskolai erőszak formájában, gyakoriságában természetesen komoly különbségek vannak intézményenként.

Az iskolaőrség esetében ritkán került elő a sajtóban, ezért érdemes hangsúlyozni: az iskolák igény szerint vesznek részt a programban, magyarán csak ott jelenik meg az iskolaőr, ahol szükség van rá. Ennek a folyamatnak a megalapozásába érdemes bevonni a tanulók és a szülők képviselőit, hiszen az iskolai közeg valamennyi résztvevője számára új helyzet áll majd elő.

Az elmúlt hetekben sokszor került elő a nyilvánosságban, hogy ezt az intézkedést nem szabad támogatni, el kell utasítani. Ennek ellenére világosan látszik, hogy a társadalom nagy része támogatja az iskolaőrség kialakítását. A Századvég 2020 júniusában végzett 1000 fős, telefonos reprezentatív lakossági közvélemény-kutatása alapján a magyar lakosság 78 százaléka hallott az iskolaőrség létrehozásáról. A válaszadók kétharmada (67 százaléka) inkább egyetértett az iskolaőrség létrehozásával, míg 29 százalékuk nem támogatja azt. A válaszadók 61 százaléka szerint az iskolaőrség alkalmas eszköz lehet a pedagógusok elleni erőszak csökkentésére, míg 32 százalékuk ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett.

Összefoglalóan úgy véljük, az iskolai erőszak tartós csökkentése a széles körű – a diákokat, szülőket és pedagógusokat egyaránt megcélzó, de nem csak az iskolára koncentráló (és a pedagógusok felelősségét hangsúlyozó), az erőszak, mint normaelem elvetését tartalmazó – beavatkozástól várható. Ugyanakkor az erőszak, így a pedagógusok elleni erőszak nem tolerálható az iskolában (érkezzen az iskolán belülről vagy akár kívülről), és az iskolaőrség olyan eszköz lehet, amely növelheti a pedagógusok biztonságérzetét, megakadályozva a sokszor kiemelkedően erőszakos eseteket.