Magyarország ellenáll a klímaváltozással kapcsolatos szélsőségeknek


Az elmúlt években jelentősen nőtt a klímaváltozás témájának szerepe az európai politikában és közbeszédben. A túlzó érzékenyítés és a politikai polarizáció az emberek egyre nagyobb tömegét két szélsőség – az éghajlatváltozás tagadása és a jelenség következményeitől való rettegés – irányába orientálja. Az Európai Tanács a héten tárgyalja a közösség 2030-as üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó célkitűzésének emelését, így a téma rendkívül aktuális. A Századvég az Európa Projekt című kutatása alapján megvizsgálta az Európai Unió 27 tagállamában és az Egyesült Királyságban lakó emberek klímaváltozással kapcsolatos attitűdjét. Az eredmények alapján a vizsgált országok közül a magyarok a legkevésbé fogékonyak a szélsőségekre.


A következő évtizedben várhatóan valamennyi Európai Uniós tagállamnak fokoznia kell éghajlatvédelmi erőfeszítéseit, ami az embereknek és a kormányoknak egyaránt jelentős többletterhet okoz majd. A koronavírus-járvány kezeléséhez hasonlóan, ahol a legnagyobb kihívást az egészségügyi és gazdaságvédelmi célok közötti egyensúlyozás jelenti, a döntéshozók a klímapolitikai tervezéskor is egy nehéz dilemmával szembesülnek. Az Európai Unió számára olyan jövőbeli pályát kell kijelölni, amelyben a közösség úgy képes fejlődni és (legalább) megőrizni globális gazdasági erejét, hogy mellette elég forrást fordítson a természet megőrzésére és a következő generációk életszínvonalának fenntartására.

Európában a klímaváltozás a korábbi, szakpolitikai pozíciójából fokozatosan elkezdett átszivárogni a nagypolitikába, ami az ésszerű, szakmai döntésekre nézve komoly kockázatot jelent. Az emberek félelmeire építő, apokaliptikus víziókkal mozgósító politikai jellegű kommunikáció irracionális mértékű szorongáshoz és túlzottan érzelmi töltetű egyéni döntésekhez vezet, ami könnyen eltérítheti az embereket a környezeti szempontból racionális cselekvéstől. A jelenségre adott szélsőséges reakcióként pedig megjelenik a klímaváltozás jelenségének tagadása, ami csökkenti a környezetpolitikai erőfeszítések elfogadottságát. A kutatás a két szélsőség – a klímaszkepszis és a klímaváltozástól való szélsőséges félelem – megjelenését vizsgálta az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban.

Hazánkban az egyik legalacsonyabb a klímatagadók aránya

A klímaváltozással kapcsolatban két típusú bizalmatlansági kategória azonosítható, aminek képviselőit a közbeszéd többnyire egyaránt klímaszkeptikusnak nyilvánítja. Egyfelől, az embereknek egy csoportja az éghajlatváltozás jelenségét, azaz a globális átlaghőmérséklet közelmúltbeli emelkedését tagadja; ezt trendszkepszisnek is nevezik. Másfelől vannak, akik szerint létezik klímaváltozás, de arra az emberi tevékenység nincs hatással, ezt hozzájárulási szkepszisnek hívják. A hozzájárulási szkepszis esetében egy másik – tudományos szempontból szintén megkérdőjelezhető – szélsőséges álláspont is felmerül: vannak, akik szerint az éghajlatváltozás kizárólag az emberi tevékenység következménye, arra a természetes folyamatoknak egyáltalán nincs hatása.

A felmérés eredményei alapján a trendszkeptikusok száma Európa-szerte igen alacsony. Azoknak az európai válaszadóknak az aránya, akik szerint a klíma valószínűleg, vagy egyértelműen nem változik, összesen 8 százalék. Gyakran elhangzó érv a visegrádi országokkal szemben, hogy óvatosabb éghajlat-politikájuk hátterében a klímaszkeptikusok nagy aránya áll. A kutatás eredményei nem támasztják alá az állítást: a négy ország közül mindössze Csehországban haladja meg 1 százalékkal a szkeptikusok aránya a közösségi átlagot, a további három országban a klímatagadók aránya alacsonyabb az európainál. A klímaváltozás jelenségét egyértelműként azonosítók aránya a máltai és portugál válaszadók (97-97 százalék), valamint a magyarok (96 százalék) körében a legmagasabb.

A trendszkepszishez hasonlóan a hozzájárulási szkepszis sem jellemző az európai közösségre. Az európai válaszadók mindössze 4 százaléka gondolja úgy, hogy a klímaváltozás kizárólag természeti folyamatok következménye és csak 1 százalék tagadja a jelenséget. Az éghajlati problémákat kizárólag emberi tevékenységként azonosítók aránya magasabb: 11 százalék. A visegrádi országokban összességében mindkét szélsőség aránya alacsonyabb: mindössze 3 és 8 százalék (egyedül Szlovákia, kizárólag emberi tevékenységre vonatkozó 15 százalékos válaszadói aránya haladja meg az európai átlagot). Magyarországon azok aránya, akik szerint kizárólag természeti folyamatok okozzák a klímaváltozást – Máltával és Portugáliával holtversenyben – a legalacsonyabb, mindössze 1 százalék. A klímaváltozást kizárólag emberi tevékenység következményeként azonosítók aránya 8 százalék, amivel a magyarok az unió alsó harmadához tartoznak.

A hozzájárulási szkepszisre vonatkozó eredmények alapján a klímatagadók alacsony arányának több ország esetében az az „ára”, hogy egyre többek véleménye tolódik a másik, emberi tevékenység hatását túlbecslő, szélsőséges kategóriába. Ez önmagában nem jelent problémát – hiszen a környezetpolitikai intézkedések elfogadottságát nem fenyegeti – viszont potenciálisan felerősítheti az emberek negatív érzelmeit saját cselekvéseik hatásaival és a teljes társadalommal szemben, ami általános elégedetlenséghez és túlzott félelemhez vezethet.

A magyarok pragmatikusan viszonyulnak a klímaváltozáshoz

Az éghajlatváltozás jelenségével, valamint az emberi és természeti hozzájárulás arányával szemben a klímaváltozás várható hatásairól a tudomány nem szolgál pontos, megbízható előrejelzésekkel, így az emberek csak egymásnak ellentmondó, gyakran nehezen megragadható információk alapján tudnak véleményt formálni. Az érzelmekre ható, figyelemfelkeltő, negatív információk könnyebben terjednek a médiában, ezért a fogyasztók nagyobb arányban szembesülnek ilyen típusú hírekkel. Azzal, hogy az éghajlatváltozás az európai nagypolitika fókuszába került, megjelentek azok a politikai erők, véleményvezérek akik a tendenciát gerjesztve igyekeznek az emberek félelmét felkorbácsolni, és az érzelmileg kiszolgáltatottá válókat saját narratívájuk szerint radikalizálni.

A kutatás eredményei rámutatnak, hogy az európaiak fele rendkívül, vagy nagyon tart a klímaváltozástól, ami igen magas arány. A klímaváltozástól nem félők aránya mindössze 17 százalék. A szélsőséges félelem megjelenése valamennyi visegrádi országban alacsonyabb. Magyarországon a félelem szintje alacsonyabb az átlagnál (35 százalék), a magyarok pragmatikusan gondolkodnak a klímaváltozásról. Ezt jól mutatja, hogy majdnem minden második magyar válaszadó (45 százalék) mérsékelt véleményt fogalmazott meg a klímaváltozással kapcsolatban.

A kutatás fontos eredménye, hogy a klímatagadók aránya és a félelem szintje között fordított arányosság azonosítható. Azokban az országokban (Portugália, Málta, Ciprus, Románia) jelenik meg legszélsőségesebben a klímaváltozástól való félelem, ahol a legalacsonyabb a klímaszkeptikusok száma, azaz úgy tűnik, hogy a politikai polarizációval az országok az egyik, vagy másik szélsőség irányába tolódnak. A megfigyelés alól Magyarország jelenti a legerősebb kivételt, mert anélkül alacsony az ország szkeptikusainak aránya, hogy jellemzővé válna a jelenségtől való rettegés. Egyelőre tehát az Európai Unióban a magyarok a legellenállóbbak a klímaváltozással kapcsolatos politikai érzékenyítésnek és az arra adott túlzó reakcióknak.

 



 

 

Az Európa Projekt kutatásról

2016 első felében a Századvég Alapítvány vezetésével az Európai Unió 28 tagországára kiterjedő közvélemény kutatás készült azzal a céllal, hogy megvizsgálja az európai állampolgárok véleményét az unió jövőjét leginkább érintő kérdésekben. A Project28 közvélemény-kutatás egyedülálló módon, az eddigi legszélesebb körben, országonként 1000, azaz összesen 28 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg. A vizsgálat legfontosabb céljai közé tartozott megismerni a társadalom konjunktúraérzetét, feltérképezni az Európai Unió teljesítményével, a migrációs válsággal és a növekvő terrorizmussal kapcsolatos lakossági attitűdöket. A Századvég Alapítvány a magyar kormány megbízásából 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben ismét elvégezte a kutatást, mely továbbra is az európai politikai és társadalmi közbeszédet leginkább meghatározó témákra reflektált.

2020-ban, immár Európa Projekt néven folytatódik a felmérés, melynek célja ezúttal is a kontinensünket érintő legjelentősebb közéleti kérdésekkel kapcsolatos lakossági attitűdök feltérképezése volt. A társadalom konjunktúraérzete, az Európai Unió teljesítménye, továbbá a migrációs krízis megítélése mellett igazodva az Európát érintő legújabb kihívásokhoz az idei közvélemény-kutatás meghatározó témája a koronavírus járvány, a klímaváltozás, valamint az antiszemitizmus jelensége. A 2020-as kutatás az Európai Unió tagországai mellett az Egyesült

Királyságra, Norvégiára és Svájcra terjedt ki, így összesen 30 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg CATI módszerrel.