Ellenzéki körkép – LMP: Döntési kényszerben


Noha az LMP története legjobb eredményét érte el az idei parlamenti választáson, célját – hogy a baloldal vezető erejévé váljon –, nem érte el, és azóta a párt összes meghatározó vezetője távozott. Schiffer András a párt alapító elnöke, ugyan 2014-ben és 2018-ban is megakadályozta, hogy a párt feloldódjon egy ellenzéki választási koalícióban, de alapvető változtatások nélkül a párt sosem lesz képes támogatottságát jelentősen növelni. A bázisdemokrata irányítás és a szövetségi politika hiánya ugyanis megalakulásától kezdve meghatározta az LMP-t szétfeszítő konfliktusokat, és ellehetetlenítette a professzionális működést. A fő kérdés tehát az, hogy a párt képes-e végzetes sérülések nélkül átalakulni, az évek óta halogatott döntéseket gyorsan meghozni, vagy felszámolja maradék hitelességét.


Abban még semmi rendkívüli nem lett volna, hogy egy vesztes választás után egy párt elnöksége lemond, de legalábbis bizalmi szavazást kér egy rendkívüli pártkongresszuson. Amikor viszont a párt vezetőit saját etikai bizottsága tiltja el párttisztség viselésétől, amikor tettlegességig fajuló vita alakul (és szivárog) ki belülről, az etikai bizottság elnöke pedig eljárást kezdeményez a fegyelmi bizottság elnöke ellen, akkor nyilvánvaló, hogy súlyos válság van. Egy párt gyengülésének legnyilvánvalóbb jele ugyanis az, amikor már kizárólag róla, és nem politikájáról vagy a választókkal való kommunikációjáról szólnak a hírek.

A bázisdemokrata pártirányítás – néha komikusnak tűnő – következményei ugyanakkor végig kísérik a párt életét. A társelnököknek gyakorlatilag nincs önálló hatáskörük, vagyis nincsenek valódi vezetők a pártban. A párt vezetésének lépéseit alapvetően meghatározó testületek tagjainak ugyan nincs informális rálátása a belpolitikai folyamatokra, mégis elvárják, hogy a társelnökök folyamatosan egyeztessenek velük. Ennek a gyakorlati következménye a centralizáltság és hatékonyság teljes hiánya, ami a modern pártok működésének legelemibb feltételei közé tartozik. A bázisdemokrácia végső soron bebizonyította, hogy működésképtelen, néhány tag képes zsarolni egy megválasztott vezetést, és elválnak egymástól a felelősségi és döntési jogok.

Szél Bernadett és Hadházy Ákos ellen hozott etikai bizottsági döntés ugyanakkor nem előzmények nélküli és nem kizárólag a szervezeti működés hibáira vezethető vissza. A probléma a párt szövetségi politikájával kapcsolatos döntésképtelenség és megosztottság következménye. Az LMP vezetése, amikor tárgyalt és döntött egyéni választókerületi visszalépésekről, semmibe vette a párt tagságának kongresszuson hozott döntését, amellyel kizárta az együttműködést a többi ellenzéki párttal. Ez pedig akkor is probléma, ha nem hatékony a pártszervezet. Nem csak hitelességi szempontból, hanem kommunikációs szempontból is. Ugyanis a két társelnök csak a választások előtt másfél hónappal állt ki a többi ellenzéki párttal való együttműködés mellett, előtte határozottan az önállóság mellett kampányoltak.

Április óta az LMP elveszítette szavazóinak felét, a vereségértelmezési vitában az LMP nem volt képes véleményét artikulálni. Így – 2014-hez hasonlóan – megint a zöldpárt volt a liberális sajtóban a vereség egyik fő okozója. Az LMP vezetői egymásnak ellentmondó nyilatkozataival pedig csak növelte a károkat.

Pedig a hiteles globalizácókritikus politikára a felmérések szerint lenne társadalmi igény Magyarországon. A Fidesz bár a választók hatalmas tömegét képes megszólítani, ideológiai szempontból a baloldali tér nyitva állna az LMP számára, hogy bővítse szavazóbázisát. Azzal, hogy a párt vezetői a kampányban az összes ellenzéki párttal való együttműködés mellett álltak ki az utolsó pillanatban, sokkal nagyobb kárt okoztak hosszabb távú céljainak, mint amit rövid távon 2-3 plusz mandátummal ellensúlyozni tudott volna. Nem független ez a konfliktus a balliberális értelmiségnek és sajtónak a politika alapvető törvényeit tagadó hozzáállásától sem. Nem volt képes az LMP sem ellenállni a saját értékrendet és hitelességet romboló választási alkudozásnak, amely a választásokat megelőző hónapokban többszázezer szavazót riasztott el az ellenzékre való szavazástól.

Az ellenzéki térfél hatalmas lehetőségét szalasztotta el ezzel az LMP, mert amíg a DK belső válság nélkül élte túl a nyarat és képviselte radikális liberális politikáját, addig a baloldali szavazóknak kommunikáló Jobbik és az MSZP a megszűnés felé halad. A lehetőség adott lenne az LMP számára, hogy az összeomló baloldali ellenzéken belül alternatívát kínáljon a párt nélkül maradt szavazóknak, akikhez egyelőre Gyurcsány Ferenc képes egyedül stabil pártháttérrel üzeneteket megfogalmazni. Jelenlegi vitái mellett azonban a rendelkezésre álló politikai űrt az LMP képtelen betölteni.

Az ökopárt számára óriási kudarc, hogy fővárosi rétegpártból nyolc év alatt sem sikerült országos pártot csinálni. A működés átalakításával kapcsolatos vita a következő hónapokban is komoly feszültségeket okozhat az LMP számára, de a párt jelenlegi társelnökének a válságban lévő Jobbikkal való együttműködéséről szóló nyilatkozatai sem a problémák megoldása felé vezetnek.