Miért vannak troll-pártok?


A szatirikus ígéreteikről és abszurd céljaikról elhíresült vicc- vagy troll-pártok régi szereplői a politikai palettának mind Európában, mind a tengeren túl. Közel 20 évvel a Magyar Sörpárt működése után Magyarországon újra lehet aktív troll-párt: a Kúria hétfői döntése értelmében a Magyar Kétfarkú Kutyapárttól (MKKP) nem tagadható meg a bejegyzés csak azért, mert a párt tevékenysége és céljai nem komolyak eléggé. A Kétfarkú Kutyapárt és testvérpártjai az eredmények tekintetében igen sokfélék, de céljaik és a modern tömegdemokráciákban betöltött szerepük sok esetben nagyon hasonló.

A troll-pártok többsége deklaráltan nem kötődik semmilyen ideológiához vagy nagyobb pártcsaládhoz. Legfontosabb jellemzőjük az anti-establishment attitűd mellett az irreális, sokszor polgárpukkasztó ígéretek hangoztatása, amellyel a modern tömegdemokráciák ígérgetési versenyét figurázzák ki. Napjainkban találkozhatunk troll-pártokkal Kanadától („Rinocérosz Párt”) kezdve Németországon (Die Partei) át egészen Új-Zélandig (a 2010-ig működő „Bill és Ben Párt”), a világ számos országában.

A troll-pártok támogatói nagyrészt protest szavazók, így hasonlóan az ideológiailag szélsőséges politikai erőkhöz, az úgynevezett másodrendű választásokon és a helyi voksolásokon érnek el számottevő eredményeket. Az idei európai parlamenti választásokon például a 2004-ben alapított német Die Partei történelmi sikert ért el: a troll-pártok közül elsőként lett tagja az Európai Parlamentnek, a német választópolgárok 0,6 százalékának támogatásával egy mandátumot szerezve a testületben. A párt vezetője, Martin Sonneborn troll-párti politikusra jellemző iróniával kommentálta az eredményt: amellett, hogy igyekeznek a lehető legtöbb pénzt leakasztani a mandátumukkal, a pártvezető úgy véli, nem a Die Partei lesz a legőrültebb párt az Európai Parlamentben…

A troll-pártok deklarált céljai sokszor túllépnek az egyszerű humor határán, a szatirikus, már-már cinikus ígéretek hangoztatásával lenyomatát adják egy-egy társadalom mélyebb, feldolgozatlan problémáinak. A német troll-párt képtelen ígéretei között szerepel a berlini fal újjáépítése, ami nem is olyan vicces, ha figyelembe vesszük, hogy a fal visszaállításának mind a nyugat- mind a keletnémetek között vannak támogatói. A Die Partei teljes nevén – „Párt a Munkáért, a Törvényességért, az Állatok Védelméért, az Elitek Előmozdítására, és Alapvető Demokratikus Kezdeményezés” – szintén nem nevethetünk jóízűen. A hosszú név ugyanis a náci Németország állampártjának, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nevére hajaz. A náci párt nevében minden benne volt, amire a korabeli német polgár vágyott, a Die Partei teljes neve pedig a mai politikai trendeket tükrözi – természetesen gunyoros hangnemben.

Az utóbbi idők leghangosabb troll-párti sikerét az izlandi, jórészt punk-rockerekből álló „Legjobb Párt” érte el a 2010-es reykjavíki önkormányzati választáson. A 2008-ban kezdődő gazdasági válság az elsők között érintette Izlandot, az izlandi bankok összeomlásának következtében kvázi-államcsődöt elszenvedő lakosság a politika elit egészét tette felelőssé az ország állapotáért. Így szerezhette meg a „Legjobb Párt” a reykjavíki választópolgárok 34,7 százalékának szavazatát. A 15 tagú városi közgyűlés 6 tagját a troll-párt delegálta, a párt alapítója és vezetője, Jón Gnarr pedig a főváros polgármestere lett. A „Legjobb Párt” optimista, szinte blőd ígéreteivel (ingyen törölköző az uszodákba, Disneylandet az egyik fővárosi kerületbe) és a regnáló politikai elit ostorozásával (titkolt helyett nyílt korrupció, az államadósság eltörlése) hasonló taktikát követett, mint az utóbbi évek újbaloldali és radikális jobboldali anti-establishment pártjai.

Troll-pártok nem csak nyugati szomszédinknál értek el meglepő eredményeket. A pártcsalád történetének talán legnagyobb sikerét a „Lengyel Sörimádók Pártja” érte el: az 1991-es országgyűlési voksoláson 367 106 lengyel választópolgár támogatta a pártot, amely így 16 mandátumot szerzett a Sejmben. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt, hasonlóan testvérpártjaihoz, elsősorban a közösségi médián keresztül politizál és kommunikál potenciális szavazóival. A párt 2010-es választási programjának első mondatai magukért beszélnek: „Örök élet. Ingyen sör. Adócsökkentés!”. A térségben jelenleg nincs számottevő támogatottságú troll-párt, az MKKP első választási megmérettetésére pedig legkorábban 2018-ban kerülhet sor.

A modern tömegdemokráciákban a troll-pártok szatirikus ígéretei kétélű fegyverként hatnak. A pártok epés kijelentéseikkel egyrészt felhívják a figyelmet az egyes pártok képtelen választási ígéreteire, valamint a választópolgárok ígéretek iránti veszélyes fogékonyságára. Másrészt cinikus megnyilvánulásaikkal megerősítik az állampolgárokat kiábrándultságukban és a közélettől való elidegenedésükben. A troll-pártok, hasonlóan az ideológiailag szélsőséges jobb- és baloldali politikai erőkhöz, sikeresen világíthatnak rá a tömegdemokrácia olyan problémáira, mint az elitek kasztosodása és eltávolodása a választóktól, valamint a következmények nélküli ígérgetési verseny romboló hatásai. A troll-pártok legnagyobb sikereiket ott érték el, ahol a regnáló politikai vezetés összeomlott, és akkor, amikor a választópolgárok már a teljes politikai elitre cinizmussal tekintenek. A politikát és a közéletet komolyan vevő politikai szereplők legjobb „fegyvere” a troll-pártok ellen, ha a gazdasági és társadalmi kihívásokra új, innovatív módszerekkel törekszenek megoldást találni.