A szórakoztató kulturális műfajok a legkedveltebbek a magyarok körében


Tekintettel arra, hogy a szabadidő eltöltésének különböző formái, különösen az egyes kulturális eseményeken, rendezvényeken való részvétel a legtöbb ember életében jelen van, a Századvég megvizsgálta az iskolán, munkahelyen kívül végzett tevékenységekkel, illetve a kultúrafogyasztással kapcsolatos lakossági attitűdöket, érintve e foglalatosságok űzésének gyakoriságával kapcsolatos kérdéseket is.


A felmérés alapján megállapítható, hogy a magyarok hétköznapokon kevésbé hagyják el otthonaikat, ha mégis megteszik, főként rokonaikkal, barátaikkal töltik szabadidejüket. A hétvégi kikapcsolódási formákról elmondható, hogy egyrészt életkor szerint érezhetően differenciáltak, másrészt jellemzőbb a „négy falon túli”, aktív időtöltés. Ugyan a válaszadók többsége (még a hétköznapok vonatkozásában is) az otthonát jelöli meg elsődleges rekreációs helyszínként, ám a fiatalabb korosztály hétvégente előszeretettel látogat kulturális intézményeket, sportpályákat, klubokat és kocsmákat. Ezzel szemben az idősebbek a hétvégéiket is inkább otthonukban töltik, esetleg hozzátartozóikat látogatják meg, tehát esetükben nem figyelhetünk meg jelentős különbséget a feltöltődés hétköznapi formáihoz képest.

Bővebb kifejtést indokolnak a szabadidős tevékenységek különböző formái. A legkedveltebb kikapcsolódási módok közé tartozik az olvasás és a tévénézés, továbbá a számítógépezés, valamint egy sajátos kategória is, a „semmi különöset, csak úgy elvagyok”. A nem otthon kivitelezett rekreációs tevékenységek tekintetében megkerülhetetlen tény, hogy elválik a „magaskultúra” és a „tömegkultúra”, azzal a kiegészítéssel, hogy a lakosság szélesebb körű érdeklődése egyértelműen a szórakoztató műfajok irányába mutat: a „magaskultúrához” köthető tevékenységek (például art mozi, balett, opera, esetleg komolyzenei koncert látogatása) pusztán a megkérdezettek 1-2 százalékát tudják havi rendszerességgel megmozgatni.

A szabadidő eltöltésének lehetséges vállfajai tekintetében kulcsfontosságú kérdés a kultúrához való hozzáférés, illetve az ezzel kapcsolatos korlátok ismertetése. A kutatás alapján kijelenthető, hogy a magasabb társadalmi státuszú válaszadók lehetőségei az említett témában is tágabbak. A szóban forgó csoportba tartozók számára semmilyen akadályba nem ütközik annak eldöntése, hogy hol, mikor, és milyen kulturális eseményeken, rendezvényeken vegyenek részt, illetve milyen „kulturális termékekhez” jussanak hozzá. Ezzel szemben a társadalmi ranglétra alsóbb fokain elhelyezkedők tekintetében a választás korlátok közé szorul (egészségügyi tényezőktől a jövedelemig bezárólag), amely érezhetően a kulturális passzivitás irányába sodorja őket, szemben a módosabb rétegekkel. További korlátot jelenthet az egyes intézmények elérhetőségének a hiánya, ám mindössze a megkérdezettek 3,5 százaléka nyilatkozott úgy, hogy megfelelő közelségben egyetlen kulturális létesítmény sincs (az emberek többsége számára ugyanis a kultúr- és közösségi házak, a mozik, illetve a múzeumok és színházak aránylag könnyen hozzáférhetők). Komolyabb akadályt jelenthet azonban a pénz- és időhiány, továbbá a válaszadók egytizede nem talál az ízlésének megfelelő programot.

A felmérés számos érdekességgel is szolgált, a teljesség igénye nélkül az alábbiakat fontos kiemelni:

  • A magyarok alapvetően a tradicionális művészi alkotásokat kedvelik, viszont a férfiak, a fiatalok és a nagyvárosok lakói körében az átlagosnál nagyobb a fogékonyság a modern művek iránt.
  • A felnőtt megkérdezettek határozottan egyetértenek azzal, hogy a fiatalabb korosztályok számára fontos a kultúra fogyasztása, ugyanakkor paradox módon a fiatalok pártolják ezt a legkevésbé.
  • A válaszadók többsége szerint a kulturális produktumok funkciója a szórakoztatás, viszont jelentős az edukációs elvárás is az említett alkotásokkal kapcsolatban.
  • Elhanyagolható azoknak az aránya, akik egyedül járnak kulturális rendezvényekre, tehát a kulturálódás inkább közösségi eseménynek tekinthető.
  • A megkérdezettek többsége 1 és 100 könyv közötti „házi könyvtárral” rendelkezik, 5 százalékuknak viszont egyáltalán nincsenek hagyományos könyvei.

 

A kutatás összefoglalója itt érhető el.