Kiemelt gondolat
„Az anticionisták egyik árulkodó jegye, hogy az egyetlen emberi jogi visszaélés, amelyet észrevesznek, Izraelé; az egyetlen vallási alapon szerveződő állam, amelynek legitimitását megkérdőjelezik, Izrael; az egyetlen népcsoport, amelynek szenvedését személyes kereszteshadjárattá teszik, a palesztinok. […] Ez azonban nem az egyetlen dolog, ami sok zsidó szavazót megriaszt. Sokan, akik magukat anticionistának vallják, szilárdan hiszik, hogy nézeteik nem antiszemiták. Csakhogy a zsidók nem a finom nyelvi árnyalatok világában élnek.”
Kontextus
A demokraták által jelölt, Zohran Mamdani muszlim induló nyerte meg a november 4-én megrendezett New York-i polgármesteri választásokat. Ennek híre nemcsak jobboldali körökben, hanem számos vallási kisebbség környezetében is felháborodáshoz vezetett, ugyanis Mamdani hírhedten Izrael-ellenes megnyilvánulásai végig beárnyékolták a kampányát. A győztes polgármesterjelölt helyzetén az sem segített, hogy az elmúlt években egyre gyakoribbak a baloldal és az antiszemitizmus összefonódó kapcsolatáról kialakult közéleti viták, amelyek arra világítottak rá, hogy különbség van a baloldal által érdekből fasisztának nevezett jobboldali indulók, valamint azon progresszív jelöltek között, akik ténylegesen a zsidóság jóléte ellen cselekednek.
Összefoglaló
A The New York Times kolumnistája, Bret Stephens a New York-i polgármesteri választást megelőző kampányhajrában élesen bírálta Zohran Mamdanit. A szerző szerint bár Mamdani nem tűnik nyilvánvalóan antiszemitának, és több alkalommal elítélte a gyűlölet-bűncselekményeket, az anticionista megnyilvánulásai és retorikája komoly aggályokat vet fel a zsidó közösség számára. Stephens példaként említi, hogy Mamdani nem támogatja Izrael jogát a létezéshez, bojkottot hirdetett az izraeli akadémiai intézmények ellen, és egy korábbi törvényjavaslata veszélyeztette volna az Izrael-barát jótékonysági szervezetek adómentességét is. Emellett az egyre felkapottabb „Globalize the Intifada” szlogentől sem határoldott el úgy, ahogyan az elvárható lett volna. Cikkében kiemeli, Mamdani nézetei és tettei nemcsak elvi problémát, hanem gyakorlati fenyegetést is jelent a zsidó közösség számára, különösen egy olyan városban, ahol az antiszemita incidensek száma az utóbbi években emelkedett. A szerző hangsúlyozza, hogy a baloldali politikai szereplők és az antiszemitizmus összefonódása új vitát generál, és a zsidó közösség biztonságát nem helyettesítheti pusztán a személyes párbeszéd vagy udvariasság.
