Kiemelt gondolat
„Az elmúlt két évtized világossá tette, hogy valójában milyen kevés eredményt remélhetnek a dzsihádista csoportok. Nagyobb esélyük van az örök élet elnyerésére a Paradicsomban, mint arra, hogy egyszer térdre kényszerítsék az Egyesült Államokat.”
Kontextus
A nyugati civilizáció ellen elkövetett egyik legsúlyosabb támadásként értékelt szeptember 11-i terrortámadások 25. évfordulóján számos értékelés született az Egyesült Államok terrorizmus elleni harcának sikerességéről. Arról azonban kevesebb szó esett, hogy vajon nem becsülték-e túl a dzsihád politikai erejét és képességét arra, hogy terrorcselekményeken keresztül hosszú távon érvényesítse politikai céljait.
Összefoglaló
Nelly Lahoud egy átfogó elemzésében a dzsihádizmus hosszú távú sikertelenségét veti össze a bár látványos, de csak rövid távon értelmezhető stratégiai sikereivel. Meglátása szerint erre kitűnő példa az al-Káida története, hiszen Bin Láden azt remélte, hogy a 2001. szeptember 11-i támadással hosszú távon visszavonulásra kényszeríti a muszlim országokból az Egyesült Államokat, és ezzel megteremti a lehetőséget egy új, egységes muszlim politikai közösség létrehozására. Ehelyett az Egyesült Államok háborút indított Afganisztán ellen, az al-Káida pedig súlyosan meggyengült. Ez Lahoud szerint azt mutatja, hogy a terrorizmus önmagában nem feltétlenül képes kikényszeríteni azokat a politikai változásokat, amelyeket a dzsihádista szervezetek remélnek. Megjegyzi, az is a hosszú távú sikertelenség mellett szól, hogy ezek a szervezetek nehezen tudják fenntartani az egységet. Az al-Káida ugyan több helyi csoportot tudott a saját nevéhez kapcsolni, de ezek gyakran önállóan cselekedtek és nem követték a központi vezetés utasításait. Különösen jól látható ez az iraki dzsihádisták esetében, ahol Abu Muszab az-Zarkávi csoportjának válogatás nélküli támadásai még magát az al-Káida vezetését is aggasztották. A túlzott brutalitás ráadásul a muszlim lakosság egy részét is elidegenítette a mozgalomtól. A szakértő szerint ezért a dzsihádizmus legnagyobb gyengesége talán éppen abban rejlik, hogy bár képes rombolni, mégis sokkal nehezebben képes utána tartós politikai rendszert létrehozni és működtetni. Az al-Káida meggyengülése után az Iszlám Állam ugyan megpróbált területi hatalmat és kalifátust létrehozni, de ezt néhány év alatt el is veszítette. Lahoud következtetése szerint a dzsihádista mozgalmak legfeljebb időszakosan tudnak megerősödni, különösen háborúk, politikai válságok és társadalmi konfliktusok idején, de tartós és széles körű támogatottságot nehezen tudnak kialakítani. Magyarán, bár a dzsihádizmus képes hosszú időre befolyásolni a világpolitikát, ez mégsem jelenti azt, hogy képes lenne megvalósítani végső céljait. Ahogy az al-Káida és az Iszlám Állam példája is mutatja, a belső megosztottság, a túlzott erőszak és a politikai célok megvalósításának nehézségei miatt a mozgalom hosszú távú sikerének esélye mindig is korlátozott marad.
