Kiemelt gondolat
„Egyetlen hatalom sem képes kizárólag belpolitikai eszközökkel megvívni a digitális szuverenitás védelmével kapcsolatos konfliktusokat.”
Kontextus
Sokan az internetet ma már egyfajta önálló hatalmi ágnak tekintik, amely nem csupán a kormányokat, hanem magát a világpolitikát is képes ellenőrzés vagy politikai nyomás alatt tartani. E felismerés nyomán egyre több kutató teszi fel a kérdést: milyen minőségű és milyen korlátokkal terhelt hatalom összpontosul azok kezében, akik az internetet biztosító infrastruktúrákat működtetik?
Összefoglaló
Evgeny Diskin orosz jogász és digitalizáció kutató egy nagy terjedelmű összegzés keretében tárgyalja a digitális szuverenitás nemzetközi politikára gyakorolt kérdéskörét. Tanulmányának központi állítása szerint a digitális szuverenitás mára külpolitikai kérdéssé vált, hiszen az államok egyre kevésbé képesek saját területükön belül ellenőrizni az internetet, miközben a digitális infrastruktúra, a platformok, az adatok és a műholdas kommunikáció már régóta határokon átívelők. Ugyanakkor Diskin szerint az Egyesült Államok, Kína, az EU és Oroszország eltérően értelmezi a digitális szuverenitást, mégis mindegyikük igyekszik megvédeni a saját érdekeit. Miközben az USA főként a globális technológiai infrastruktúrájából, Kína pedig a saját ökoszisztémájából, addig az EU a szabályozási erejéből, Oroszország pedig a hazai platformokból és az internet korlátozásából próbál előnyt kovácsolni. A szerző szerint a digitális platformok azért váltak geopolitikai eszközzé, mert aki az infrastruktúra kulcsfontosságú pontjait ellenőrzi, az más országokra is képes nyomást gyakorolni. Ezt nevezi a Diskin a „fegyveresített kölcsönös függőségnek”, például az Apple, a Google, a felhőszolgáltatások, a közösségi oldalak vagy éppen a Starlink sem egyszerűen üzleti szolgáltatások, hanem stratégiai jelentőségű hálózati csomópontok. Diskin úgy véli, hogy az EU helyzete ebből a szempontból különösen érdekes, hiszen miközben rendkívül erős szabályozási eszközökkel, úgymint GDPR, DSA, DMA, a digitális termékeinek és infrastruktúrájának mintegy 80 százaléka az unió határain túlról származik, ezért a szabályozási szuverenitása ellenére, mégis technológiai függőségben marad. A tanulmány végkövetkeztetése alapján a digitális térben zajló konfliktusokat már nem lehet pusztán belpolitikai eszközökkel kezelni, mivel az internet egyre inkább a nemzetközi erőpolitika és a külpolitikai alkuk részévé válik. Tágabb értelemben azonban a tanulmány legfeszítőbb kérdése a hatalom birtokosainak kilétét keresi egy olyan térben, amelyet már nem lehet egyszerűen országhatárok között tartani. Az államoké, a technológiai vállalatoké vagy azoké, akik az infrastruktúra kulcsfontosságú pontjait ellenőrzik – teszi fel Diskin a költői kérdést.
