Kiemelt gondolat
„A düh – más érzelmekhez képest – hatékonyabban mobilizálja a választókat, ezzel egy ördögi körre hasonlító folyamatot indít el. A politológusok már kimutatták, hogy a düh miként ássa alá a kormányba vetett bizalmat, erősíti a polarizációt és gyengíti a választók demokratikus normák iránti elkötelezettségét, még akkor is, ha a harag kiváltó oka éppen független magától a politikától.”
Kontextus
Sokáig azzal magyarázták a politikai indulatok erősödését, hogy régen is hasonlóan túlfűtött viták zajlottak, csak kevesebbet hallottunk róluk. A kutatások szerint azonban maga a politikai harag is erősödött. A technológia, a közösségi média és a politikai marketing fejlődésével ugyanis átalakultak az emberi kapcsolatok és a társadalmi viszonyrendszerek, így a konfliktusok gyorsabban és szélesebb körben terjednek. Mivel az amerikai politikai kommunikáció és a digitális platformok működése az európai közéletre is hatással van, a kérdés ma már nem pusztán az, hogy a politika mindig is ennyire indulatos volt-e. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy a jelenlegi környezet minden korábbinál inkább ösztönzi-e a harag politikai felhasználását.
Összefoglaló
Négy akadémiai közgazdász nemrégiben megjelent tanulmánya szerint nem tévednek azok, akik azt állítják, az Egyesült Államokban zajló politika sohasem volt ennyire indulattal teli, mint most. A kutatásuk több mint 150 év kongresszusi beszédet és milliónyi közösségimédia-bejegyzést vizsgált meg a mesterséges intelligencia segítségével, és arra jutott, hogy a politikai düh jelentősen növekedett. A kongresszusi felszólalásokban 2013 óta mintegy 50 százalékkal gyakoribbak a haragot kifejező kijelentések, miközben a választók közösségi médiában megfogalmazott politikai véleményeiben is erősödött a düh. A jelenség nem köthető egyetlen politikushoz vagy eseményhez, de a kutatók szerint a pártok közötti egyre mélyebb megosztottság fontos szerepet játszhat benne. Meglátásuk szerint a harag azért is erősödhet, mert a politikában hatékony eszköznek bizonyul a figyelem megszerzésére és a választók mozgósítására. A dühös politikusok bejegyzéseit például jóval gyakrabban osztják tovább, ami arra ösztönözheti a politikusokat, hogy még indulatosabban kommunikáljanak. Ez egy önmagát erősítő folyamatot hozhat létre, mivel a választók egyre negatívabban tekintenek a másik párt híveire, miközben a politikai ellenfelekkel szembeni bizalmatlanság és ellenszenv is növekszik. A kutatás szerint a negatív érzelmek ráadásul bizonyos politikai kérdésekben is befolyásolhatják az emberek véleményét, például azzal, hogy felerősítik a sérelmekkel és a hibáztatással kapcsolatos érzéseket. Az Egyesült Államokban a közelgő félidős választások előtt ezért sok politikus tudatosan épít a harcos, konfliktusos hangnemre, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy vannak, akik más megközelítést választanak. Egyes jelöltek a küzdelem és az ellenfelekkel szembeni fellépés helyett a reményt, a pozitivitást és a közösség szolgálatát hangsúlyozzák. A cikk összességében azt mutatja, hogy az amerikai közéletben valóban erősödött a politikai harag, ám nem szükségszerű, hogy ez legyen az egyetlen út a választók megszólítására. Hiszen az emberek változást szeretnének, s természetesen ezt a politikusok különböző módokon próbálják megjeleníteni. Míg egyesek a düh és a konfliktus hangján, mások pedig a remény és a pozitív üzenetek segítségével igyekeznek maguknak politikai tőkét kovácsolni.
