A kormány 2011-ben hozott döntést arról, hogy 2013. január 1-től a hatékonyabb, takarékosabb és ügyfélközpontú területi közigazgatás megteremtése érdekében – a települési és a megyei szint között –járásokat hoz létre, amely az államszervezet legalacsonyabb szintű területi egységeként működik. Az Országgyűlés 2012-ben a járások kialakításáról szóló törvény elfogadásával újraépítette a Kádár-korszakban megszüntetett járási rendszert, amely a vármegyei szintnél alacsonyabb szinten intézendő államigazgatási feladatok ellátását biztosítja. Az elmúlt évtizedben számos törekvés volt e rendszer hatékonyabbá, méretgazdaságosabbá tételére és az ügyintézés könnyítésére. Az első, 2015-ös átalakítás jelentősen egyszerűsítette a járási hivatalok struktúráját, megszűntek a megyei szakigazgatási szervek és ezzel párhuzamosan a járási hivatalok szakigazgatási szervre és törzshivatalra történő felosztása is, így egy egységesebb hivatali struktúra jött létre. A második nagy átalakítás 2017-ben a járási hivatalokat három kategóriába osztotta: járási hivatalok, kiemelt járási hivatalok és megyeszékhelyek járási hivatalai. A járási szint ekkor vált a hatósági jogalkalmazás legfontosabb szintjévé. A harmadik, 2020-as változtatás során tisztításra kerültek a járási hivatalok hatáskörei, több olyan feladatot is vármegyei szintre emeltek, melyek a kezdetektől járási hatáskörben voltak. A módosítás óta a járási hivatalok kizárólag járási szintű ügyekkel foglalkoznak.
Az újjáalakítást követően folyamatosan bővült a kormányablakban intézhető ügyek száma is, 2017-ben 1573, 2023-ban már több mint 2500 ügykört intézhetnek itt a polgárok. Kisebb járásokban az ügyfélforgalom döntőt többségét (akár 90 százalékát) a kormányablakok bonyolítják le. A legközelebbi kormányablaktól mért átlagos közúti távolság a fővároson kívül folyamatosan csökken. Amíg 2014-ben az átlagos távolság (214 kormányablakkal) 31,6 km volt, addig 2018-ban ez a szám (296 kormányablakkal) 14,2 km-re csökkent. Jelenleg 313 kormányablak működik 287 településen, így az átlagos távolság tovább csökkent.
A polgárok az államigazgatással elsősorban a kormányablakban találkoznak, ezért különös jelentősége van annak, hogy milyen tapasztalatokat szereznek ezek működéséről. A Századvég Konjunktúrakutató Zrt. közvélemény-kutatást végzett, melyből kiderült, hogy az állampolgárok közel háromnegyede évente legalább egy alkalommal intéz ügyet kormányablakban. A megkérdezettek közel 80 százaléka nagyon elégedett, 15 százaléka pedig jónak véli a kormányablakok megközelíthetőségét. Az ügyféltérrel és az intézhető ügyek számával 93 százalék elégedett, de az ügyintézők hozzáállása is kimagaslóan pozitív értékeléseket kapott. Az előbbi pontokhoz viszonyítva az ügyfelek kevésbé elégedettek az ügyintézés gyorsaságával és az eljárások egyszerűségével.
Arra a kérdésre, miszerint érzékelnek-e változást az utóbbi öt évben a közigazgatási ügyintézés területén, meglehetősen pozitív válaszok születtek. A megkérdezettek 35,2 százaléka pozitív irányúnak ítéli meg az elmúlt öt év változásait. Mindössze 6,5 százalék nyilatkozott úgy, hogy számára rosszabb lett a közigazgatási ügyintézés, míg a válaszadók fele nem érzékelt lényegi változást. Azoknak, akik érzékeltek változást, a háromnegyede szerint egyszerűbb lett az ügyintézés, több mint 70 százalékuk szerint gyorsabbá és kétharmaduk szerint hatékonyabbá is vált.
Tíz év elteltével a járási rendszer szervesen illeszkedik a magyar közigazgatási működésbe, szervezeti struktúrája letisztult, az állampolgárok elfogadták, megkedvelték és előszeretettel intézik ügyeiket a járási hivatalban, azon belül is elsősorban a kormányablakban. A járások újjászületése előrelépés volt a szolgáltató közigazgatás terén, a következő tíz évben pedig új területeken is fontos szerepet tölthetnek be a területfejlesztéstől a helyi identitás erősítéséig.
