Az EU és az Öböl-államok közötti gazdasági kapcsolatok: lehetőségek és kilátások

Az EU már rendelkezik intézményi keretekkel mind a hat öböl menti országgal folytatott kétoldalú, mind az Öböl Menti Együttműködési Tanáccsal (GCC) mint kollektív intézménnyel folytatott együttműködéshez, ezek jogilag kötelező erejű megerősítése azonban még folyamatban van. A védelmi és a mesterséges intelligencia szektorok különösen ígéretes gazdasági kilátásokat nyújtanak. Ez az elemzés először az öböl menti gazdaságok jelenlegi helyzetét és jövőbeli kilátásait vizsgálja. Ezután az elmúlt évek EU–Öböl-államok kapcsolatait elemzi. Végül pedig az EU és Magyarország számára az Öböl menti régióban kínálkozó lehetőségeket vizsgálja.

Az öböl menti gazdaságok potenciálja

Az Oxford Economics szerint az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) országainak reál-GDP-je a Közel-Keleten folyó háború ellenére 2027-ben 6,8 százalékkal fog növekedni, ami a háborús környezetben meglepően kedvező előrejelzés. Az előrejelzések szerint ezen országok GDP-je 2027 közepére eléri a háború előtti csúcsértékeket. A fellendülést a kulcsiparágak bővülése és a növekvő kormányzati kiadások hajtják. Az idegenforgalom továbbra is válságban lesz, de a kulcsfontosságú ágazatok – különösen a nem olajalapú szektorok – várhatóan növekedni fognak. A GCC fogyasztói árindexe 2027-ben várhatóan 1,8 százalékkal emelkedik, és az inflációs nyomás enyhülni fog. A növekedéshez a szénhidrogén-ipar várhatóan 21,7 százalékos bővülése is jelentősen hozzájárul majd, ami részben a háborús visszaesés utáni bázishatásnak tudható be.[1]

Jelenleg a GCC hat országa 4–6 billió dollár értékű globális eszközállományt kezel szuverén vagyonalapok keretében, ami a világ összes szuverén vagyonalapjának több, mint 40 százékát teszi ki. Az Egyesült Arab Emírségek teljes (reál- és pénzügyi) vagyona 2025-ben 3,6 billió dollárt tett ki, és évi 10,6 százalékos növekedéssel 2030-ra elérheti a 6 billió dollárt.[2]  Szaúd-Arábia Állami Befektetési Alapjának (PIF) jelenlegi értéke 1,2 billió dollár. Bár a többi négy GCC-ország vagyonalapjai kisebb méretűek, összesen további 1 billió dollárt tesznek ki, ami szintén jelentős összeg.[3]  Az energia- és ásványkincseken túl már a GCC szuverén vagyonalapjai önmagukban is felkeltik a regionális és nemzetközi geopolitikai szereplők érdeklődését. Az öböl menti országok – befektetéseiknek köszönhetően – folyamatosan bővülő és mozgósítható pénzügyi eszközei a jelenlegi közel-keleti konfliktusban is tétként jelennek meg. Jelentős piacot kínálnak a fegyvergyártóknak, és egyben az USA és Kína közötti versengés terepévé is váltak.

Az EU–Öböl-állam kapcsolatok

Az EU és az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) közötti kapcsolatokat az 1989-es, a GCC-vel kötött együttműködési megállapodás szabályozza, amely megteremti az EU és a GCC közötti intézményi együttműködés jogalapját. Ezen felül a GCC mind a hat tagállama (Bahrein (2021), Kuvait (2016), Szaúd-Arábia (2021), Omán (2018), Katar (2018) és az Egyesült Arab Emírségek (2018)) kétoldalú együttműködési megállapodást írt alá az Európai Külügyi Szolgálattal (EEAS). 2022-ben az EU elfogadta az első, erre a térségre vonatkozó stratégiáját (a „Stratégiai partnerség az Öböl-térséggel” című közös közlemény, amelyet a Tanács következtetései is alátámasztanak), ezzel megerősítve az EU és a GCC-országok közötti kétoldalú kapcsolatokat. Ez a közös közlemény felvázolta az EU stratégiáját, amelynek célja az öböl menti országokkal való együttműködés fejlesztése számos fontos területen, ideértve a kereskedelmet és a beruházásokat, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, az energiabiztonság és a zöld átállás garantálását, a digitalizációt és a konnektivitást, a globális fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás iránti növekvő igényeket, a béke és a stabilitás előmozdítását, valamint a regionális feszültségek enyhítését.

2023. június 1-jén az EU Luigi di Maiót (2019 és 2022 között külügyminiszter, 2018 és 2019 között Olaszország miniszterelnök-helyettese, valamint a gazdasági fejlesztésért, a munkaügyért és a szociálpolitikáért felelős miniszter) nevezte ki az első EU-különmegbízottnak az Öböl-térség ügyeiben, ezzel is fokozva magas szintű együttműködését öböl-térségi partnereivel. 2024. október 16-án a GCC és az Európai Unió vezetői Brüsszelben találkoztak az első EU–GCC-csúcstalálkozón, hogy megvitassák a béke és a jólét érdekében folytatandó stratégiai együttműködést. 2026. október 24-én Rijádnak kellett volna otthont adnia a második GCC–EU-csúcstalálkozónak, amely mind a régió, mind az EU számára gazdasági és biztonsági szempontból rendkívül kritikus pillanatban, valamint a 2024-es helyzethez képest gyökeresen eltérő körülmények között került volna megrendezésre, ám 2026. október 15-én elhalasztották.[4]

A többoldalú keret (EU–GCC) mellett az EU és az Öböl-államok közötti kétoldalú együttműködés és párbeszéd rendszeresen zajlik a magas rangú tisztviselők találkozóin (SOM) és tematikus munkacsoportok keretében, valamint az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos együttműködés megerősítését és javítását célzó emberi jogi párbeszédek (HRD) keretében, továbbá a regionális és globális fejleményekről szóló, különböző szinteken folyó gyakori megbeszéléseken. Az EU 2025 júliusában javasolta, hogy minden egyes GCC-országgal tárgyaljanak stratégiai partnerségi megállapodásokról (SPA-k). Ezek a megállapodások intézményi alapot és jogilag kötelező erejű keretet fognak biztosítani az EU és az Öböl menti országok között, az egyre szorosabbá váló kapcsolatok számára.

A hat GCC-tagállam mindegyike beleegyezett abba, hogy részt vegyen ezeken a tárgyalásokon, de eddig csak az Egyesült Arab Emírségekkel, Katarral és Bahreinnel sikerült előrelépést elérni. Az EU abu-dzabi diplomáciai képviselete 2014-ben nyílt, és 2025 decemberében az EU és az Egyesült Arab Emírségek megkezdték a stratégiai partnerségi megállapodásról szóló tárgyalásokat. 2023-ban az EU küldöttséget hozott létre Dohában, és 2025 decemberében az EU és Katar, majd 2026. július 13-án az EU és Bahrein hivatalosan megkezdte a stratégiai partnerségi megállapodásról szóló tárgyalásokat.[5]

A kereskedelmi kapcsolatokat jelenleg is az 1989-es megállapodás szabályozza. Az EU–GCC szabadkereskedelmi tárgyalások 1990-ben kezdődtek, de 2008-ban – főként az emberi jogi, környezetvédelmi és közbeszerzési feltételek körüli nézeteltérések miatt – elakadtak. A 2024-es brüsszeli csúcstalálkozón a felek megállapodtak abban, hogy beruházási fejezettel kiegészített regionális szabadkereskedelmi megállapodásra törekszenek, 2025-ben pedig a Bizottság új tárgyalási irányelveket javasolt egy regionális, illetve az érdeklődő Öböl-államokkal kötendő kétoldalú megállapodásokhoz.[6] A tét jelentős, az EU a GCC második legnagyobb kereskedelmi partnere, 2024-ben mintegy 170 milliárd eurós forgalommal.[7] Közben az Egyesült Királyság 2026 májusában már lezárta saját szabadkereskedelmi tárgyalásait a GCC-vel. Ez az első ilyen megállapodás a GCC és egy G7-ország között.[8] Az Öböl-államok számára kiemelt kérdés a schengeni vízummentesség egységesítése is, amelynek előkészítését az elhalasztott rijádi csúcstól várták.[9]

Kínálkozó lehetőségek

Az energiaiparon túl – amely nyilvánvalóan kiemelt szerepet játszik, és amelyet a háború jelentősen befolyásol – a szakértők egyetértenek abban, hogy a Perzsa-öböl térségében a védelmi ipar és a mesterséges intelligencia területén nyílnak a legígéretesebb gazdasági lehetőségek. A Perzsa-öböl térségének helyi vállalatai, különösen az Egyesült Arab Emírségekben és Szaúd-Arábiában, jelentős beruházásokat hajtanak végre a mesterséges intelligencia technológiájába. Ezek a beruházások 2031-re több, mint 300 milliárd dollárral növelhetik a Közel-Kelet GDP-jét. Szaúd-Arábia több mint 40 milliárd dollárt fektetett be a mesterséges intelligenciába, támogatva számos, a mesterséges intelligenciához kapcsolódó technológiai start-upot, például chipgyártókat és hatalmas adatközpontokat, valamint létrehozott egy speciális alapot a mesterséges intelligenciába történő beruházások számára.[10]

Az elkövetkező néhány évben az Öböl-térségben a mesterséges intelligenciába (AI) irányuló beruházások várhatóan elérik a 250 milliárd dollárt, amelynek több, mint 60 százaléka Szaúd-Arábiából és az Egyesült Arab Emírségekből származik. Míg az Egyesült Arab Emírségek egy nagy AI-komplexum építését tervezi, Szaúd-Arábia vezető nemzetközi informatikai vállalatokkal működik együtt.  Például a Microsoft jelentősen növelte az Öböl-térségbe irányuló beruházásait, amelyek az elkövetkező négy évben elérik a 10 milliárd dollárt (a hangsúlyt Kuvaitra, Katarra, Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre helyezve).[11]

Az európai szereplők mozgásterét ugyanakkor szűkíti, hogy a legfejlettebb MI-chipek Öböl-térségbe irányuló exportját az amerikai exportkontroll-szabályok határozzák meg. Az EU ezért elsősorban a szabályozási megfelelés (AI Act), a kutatás-fejlesztés, az adatközpont-infrastruktúra és a szakemberképzés terén kínálhat versenyképes ajánlatot.

A védelmi ágazat a következő olyan szektor, amely hatalmas bővülési és befektetési potenciállal rendelkezik. Az Öböl-államok katonai kiadásai 2014 és 2024 között megközelítették az egy billió dollárt (970 milliárd dollár), amelynek több mint négyötöde (mintegy 800 milliárd dollár) Szaúd-Arábiára jutott. A hat öböl menti ország 2025-ben több, mint 115 milliárd dollárt fordított katonai célokra, és a kiadások 2026-ban tovább nőttek az Iránnal folytatott háború, az iraki síita milíciák támadásai, valamint a jemeni húszi lázadók miatt. A Stockholmi Nemzetközi Béke Kutatóintézet (SIPRI) adatai szerint Szaúd-Arábia 2025-ben 83,2 milliárd dollárt költött a fegyveres erőire, ami a GDP 6,5 százaléka, és így ez lett a világ nyolcadik legnagyobb védelmi költségvetése.[12] Különösen az elfogó drónok piaca bővül, mivel az öböl menti országoknak szükségük van rájuk a húszi és az iráni drónok támadásainak kivédésére. Ebből jelenleg elsősorban Kína és Ukrajna profitál. Szaúd-Arábia 2026 márciusában 5 milliárd dolláros drónszerződést írt alá Kínával,[13]  2026 áprilisában pedig több ezer elfogó drónt rendelt Ukrajnától.[14]

Az öböl menti országok diverzifikációs stratégiája döntő fontosságú volt a sikerük szempontjából. Ez magába foglalja a különféle területekbe és iparágakba történő befektetést, valamint az Egyesült Államoktól való függőségről való áttérést egy olyan kiegyensúlyozott kereskedelmi stratégiára, amely nyugati és ázsiai partnereket egyaránt magába foglal. Ennek jele, hogy az Egyesült Arab Emírségek 2024-ben csatlakozott a BRICS-hez, Szaúd-Arábia pedig – bár 2023-ban meghívást kapott – formálisan máig nem lépett be és csak meghívottként vesz részt a csoport csúcstalálkozóin.[15] Washington szemszögéből ugyanakkor ez a stratégia a perzsa-öbölbeli amerikai hegemónia gyengülését jelentette. Egyes értelmezések szerint az Iránnal folytatott háború alkalmat teremtett az USA számára, hogy helyreállítsa pozícióját az Öböl-államok védelmezőjeként, és visszanyerje befolyását a régió vagyona és erőforrásai felett.

A diverzifikáció ugyanakkor azt is jelenti, hogy az EU is versenybe szállhat a többi szereplővel, és reális esélye van arra, hogy részesedést szerezzen ezekből a piacokból. Az első, 2024-es EU–GCC-csúcstalálkozó megkésettnek tűnhet, tekintve, hogy az EU hosszú ideig nem kezelte stratégiai prioritásként ezt a dinamikusan fejlődő térséget. A 2026. október 24-re tervezett második EU–GCC-csúcstalálkozó elhalasztása arra utal, hogy jelenleg a biztonság jelenti a GCC számára a fő problémát, bár a régió továbbra is ígéretesnek tűnik. Kétségtelen, hogy Kína és az Egyesült Államok a két domináns szereplő az Öböl-térségben és mindkettő a biztonsági kérdéseket használja fel arra, hogy növelje gazdasági nyereségét a régióban. A diverzifikációs politika azonban lehetőséget kínál az európaiaknak arra, hogy harmadik alternatívává váljanak az Öböl menti országok számára, különösen a védelmi és a mesterséges intelligencia iparágakban.

Összegzés

A vagyon és az energiaforrások tekintetében az Öböl menti gazdaságok hatalmas potenciállal rendelkeznek. Bár az intézményes kapcsolatok 1989-ig nyúlnak vissza, az EU csak az elmúlt években kezelte stratégiai prioritásként a régiót. Az első öböl-stratégiáját 2022-ben fogadta el, az első EU–GCC-csúcstalálkozót pedig 2024-ben rendezték meg. Azóta az EU és az öböl menti országok közötti kapcsolatok gyorsan fejlődtek és a jövőben is további növekedés várható, köszönhetően annak a diverzifikációs politikának, amelynek keretében a GCC-országok az elmúlt években más kontinensekről származó különféle partnerekkel folytatott kereskedelmet támogatták. Így számos ígéretes gazdasági lehetőség kínálkozik, különösen a védelmi és a mesterséges intelligencia szektorban.

Az EU-nak ajánlatokat kell tennie és beruházásokat kell végrehajtania ezeken a területeken, tudatában annak, hogy az Egyesült Államokkal és Kínával folytatott verseny jelenleg éppen ezeken a konkrét területeken a leghevesebb. Az Öböl-térségbe irányuló befektetésekkel kapcsolatos biztonsági kockázatot is figyelembe kell venni az Iránban és Jemenben dúló háborúk fényében. A kapcsolatok következő lépcsőjét a stratégiai partnerségi és a szabadkereskedelmi megállapodások jelenthetik.

Az EU és a GCC-államok gazdasági kapcsolatainak lehetőségei és kilátásai

A GCC-országok az iráni háború ellenére is 2027-re 6,8 százalékos GDP-növekedést várnak, befektetési aktivitásuk 120 százalékkal nőtt a háború kitörése óta. Az EU–GCC második csúcstalálkozóját éppen a húszi támadások miatt kellett elhalasztani – miközben a Perzsa-öböl egyre inkább a globális gazdasági és biztonsági verseny frontvonalává válik.

Kulcstétel: Az EU számára most nyílt meg a lehetőség: a GCC diverzifikációs politikája valódi alternatívát keres az USA és Kína mellett – de a mozgósításhoz konkrét ajánlatokra van szükség.

Az öböl-gazdaságok potenciálja:

• GCC reál-GDP növekedés 2027-ben: +6,8% (Oxford Economics) – háborús környezetben meglepően kedvező
• GCC szuverén vagyonalapok: 4–6 billió USD – a világ összes szuverén vagyonalapjának 40%+
• EAE teljes vagyona: 3,6 billió USD (2025) → 6 billió USD (2030, évi +10,6%)
• Szaúd-Arábia PIF: 1,2 billió USD · további négy GCC-alap: összesen ~1 billió USD
• Öböl menti vállalat-felvásárlások: +120% a háború kitörése (2026. február) óta
• GCC infláció 2027-ben: várhatóan csak 1,8% – az energiaszektor stabilitása segít

Kontextus: A GCC-vagyon nem csupán gazdasági, hanem geopolitikai tét is, az USA és Kína versengésének egyik fő célpontja. Aki befolyást szerez ezekbe a vagyonalapokba, stratégiai pozíciót nyer.

Az EU–GCC kapcsolatok állapota:

Intézményi keret – lassan épül, de gyorsul

• 1989: EU–GCC együttműködési megállapodás – ez az összes kapcsolat jogalapja
• 2021–2022: mind a hat GCC-tagállam kétoldalú megállapodást kötött az EEAS-szel
• 2022: az EU első Öböl-stratégiája (kereskedelem, energia, digitalizáció, stabilitás)
• 2023: Luigi di Maio – az első EU különmegbízott az Öböl-térségben
• 2024 október: első EU–GCC-csúcstalálkozó (Brüsszel)
• 2026 október: második csúcstalálkozó (Rijád) – elhalasztva húszi támadások miatt

Szabadkereskedelem – az UK már végzett, az EU még nem

• EU–GCC szabadkereskedelmi tárgyalások 1990-ben indultak, 2008-ban elakadtak
• 2024: megállapodás egy új, beruházási fejezettel bővített szabad kereskedelmi szerződés előkészítéséről
• 2025: Bizottság új tárgyalási irányelveket javasolt – regionális és kétoldalú síkon is
• Jelenlegi forgalom: 170 milliárd EUR/év – az EU a GCC második legnagyobb kereskedelmi partnere
• Az Egyesült Királyság 2026 májusában már lezárta tárgyalásait – ez az első GCC–G7 szabadkereskedelmi megállapodás

Stratégiai partnerségi tárgyalások – részleges előrelépés

• EAE, Katar, Bahrein: tárgyalások megkezdve (2025–2026)
• Szaúd-Arábia, Kuvait, Omán: beleegyeztek, de érdemi előrelépés még nincs

A két legígéretesebb szektor

Mesterséges intelligencia:

• GCC AI-beruházások 2031-re várhatóan elérik a 250 milliárd USD-t – 60%+ Szaúd-Arábiából és az EAE-ből
• Szaúd-Arábia: 40 milliárd USD AI-beruházás, chipgyártás, adatközpontok, dedikált AI-alap
• Microsoft: 10 milliárd USD négy évre (Kuvait, Katar, Szaúd-Arábia, EAE)
• EU mozgástere: az USA exportkontroll-szabályai kizárják a legfejlettebb chipeket → EU kompetitív az AI Act megfelelésben, K+F-ben, adatközpont-infrastruktúrában, képzésben

Védelmi ipar:

• GCC katonai kiadások 2014–2024: ~970 milliárd USD (ebből Szaúd-Arábia ~800 milliárd)
• 2025: 115 milliárd USD+ védelmi kiadás a hat GCC-tagállamtól – és 2026-ban tovább nőtt
• Szaúd-Arábia 2025-ben a világ 8. legnagyobb védelmi költségvetése (83,2 milliárd USD, GDP 6,5%)
• Leggyorsabban növekvő szegmens: elfogó drónok a húszi és iráni támadások ellen
• Jelenlegi nyertesek: Kína (5 milliárd USD szaúdi drónszerződés, 2026 március), Ukrajna (több ezer elfogó drón, 2026 április)
• EU lehetősége: a diverzifikáció logikájából következő harmadik alternatíva – de konkrét ajánlatokkal

Összefoglaló

Mekkora az Öböl menti gazdaságok potenciálja?

• A GCC-országok 4–6 billió dolláros szuverén vagyonalapot kezelnek, és 2027-re 6,8%-os növekedést várnak – a háború ellenére.

Milyen intézményi keretek vannak az EU–GCC kapcsolatban?

• Az 1989-es együttműködési megállapodástól az első 2024-es csúcstalálkozóig az EU lassan, de gyorsuló ütemben építette ki a kapcsolatot. A szabadkereskedelmi tárgyalások még folyamatban vannak – az UK már befejezte a sajátját.

Hol van az EU mozgástere az Öböl-térségben?

• Főként a mesterséges intelligencia (szabályozás, K+F, infrastruktúra) és a védelmi ipar területén – ahol a GCC diverzifikálni akar, és ahol sem az USA, sem Kína nem tud mindent nyújtani.

Mi a fő kockázat?

• Az iráni és jemeni háborúk biztonsági kockázatot jelentenek a befektetések számára. A csúcstalálkozó elhalasztása is mutatja: a GCC jelenleg a biztonságot helyezi előtérbe a gazdasági partnerségekkel szemben.